frissítve: 2022.01.19.

.

Plutó Panna

2021. november 6., szombat
Izgatottan, várakozásokkal teli indultunk lányommal Ravazdra a lipicai ménesbe, hogy elhozzuk új lovunkat, Pluto Pannát. Érdekesség, hogy ez az anyakanca ellette Conversano Kacajt, az előző lovunkat.
Már a ménesből kifogás sem ment  könnyen. Nagyon óvatos volt, elhúzódott tőlem, és a többi ló is elhajtotta a közelemből. Elsőre megtetszett, formás kis elegáns ló, szinte egyenes fejjel. Kb. 2 órán keresztül próbáltam kommunikálni vele..., mindhiába. Eltűrte a közelségemet, 3-szor evett is a kezemből, de megsimogatni nem engedte magát.
Taktikát váltottunk. Volt egy 3 kijárattal ellátott nyitott szín. Ennek a legnagyobb nyílását elrekesztettem akác rudakkal. Traktorral betettünk egy nagy bála szénát, ennek a tetejére abrakot. Sok ló bement, őt úgy kellet behajtanunk. Beálltunk a két szabad kijárathoz, és egyenként kiengedtük a felesleges lovakat. A végén Panna egyedül maradt bent. Élvezte, hogy végre szabadon ehet. Bementem hozzá, amíg a többiek elállták a kijáratokat. Egy idő után megsimogathattam. Majd a kötéllel simogattam meg. Szép óvatosan lelógattam a nyaka másik oldalára a kötelet, majd lazán átnyúltam, és befűztem a kötél végét egy vaskarikába. Így már hurok volt a nyakán, de nem húztam meg.
Simogattam, etettem, majd felhúztam egy másik hurkot az orrára is. Így a kötelet kötőfékként lehetett használni. Értelmesen, szelíden hagyta magát vezetni. Nagyon örültem.
Levezettük az istállóban, kötőféket tettem rá óvatosan, majd elengedtem a boxban. Közben kiderült, hogy bódítót nem kaphat, mert valószínűleg vemhes. Ráálltam az istálló kijáratára a lószállítóval, és szép finoman odavezettem. Túl gyors volt neki a tempó. Tiltakozásképpen felágaskodott. Sajnos lefejelte az ajtófélfát. Szerencsére nem sérült meg. Abrakkal és hátúról hajtva felcsaltuk a futóra is. Szépen ette az abrakot egy vödörből, majd váratlanul megint felágaskodott. Feltépte a futó üvegszálas tetejét, majd gyorsan letolatott.
Feladtuk. Féltettem. Ott hagytuk pár napra, majd jövő hét elején megpróbálok hazasétálni vele.

2021. november 9., kedd
Sikerült hazahozni Pannát
 A mai nap volt a legkorábbi, amikor végre el tudtam menni  Panniért. Még így is összekapcsoltuk Petra érkezésével Németországból. Ő egész éjszaka utazott, majd Győrben kiszállt, felült egy buszra, és Ravazdon találkoztunk 5:10h kőrül. Én 3 órakor az ő SMS-re keltem, gyorsan elkészültem és a sötétben odaautóztam Ravazdra. Kb. 6 órakor elindultam gyalog Borzavár felé. A ló bent volt boxban 3 napig. Ez elég nagy változás lehetett neki a ménesi élet után, mégsem volt túlfűtött, mikor elindultam vele. Még csak nyeríteni sem nyerített, amikor elhaladtunk a ménestársai mellett. Kötőféken vezettem, egy hosszú, puha kötéllel, amit először lazán rátekertem az orrára, hogy meg tudjam fékezni, ha kell. Nem kellett, át is állítottam normál kötőfékes vezetésre.
Volt nálam egy pálca, ha nem akarna jönni, vagy ha elém vágna, de egyszer sem volt rá szükség. Az út gyönyörű és nehéz volt. 7 és fél órát gyalogoltunk.  Bár kevesebb mint 50 métert mentünk műúton, de egy busz eldübörgött mellettünk. az erdőben találkoztunk egy fát rakodó hatalmas teherautóval. Megállt ugyan a munkával, de teljesen mellette kellett elhaladnunk. Bár a pocsolyákat is gyanakodva nézte, de a kedvemért átkelt egy mély árkon, aminek az aljában víz folydogált.
Szóval volt élmény bőven, de ő kedvesen, szelíden jött mögöttem. Sokszor megálltam, megsimogattam, majd mentünk tovább.
A rengeteg kerítés és villanypásztor volt a legnagyobb akadály. Sokszor csak cikcakkban haladtunk.
Kb. 40 kilométert tettünk meg, többször hegynek fel völgyünk le. Még idegen lovakra is csak rá brühögött, nem ordított, nem hisztizett.
Délután kb. 13.30-kor megérkeztünk. Megmutattam a helyét, majd a lányok gondoskodtak róla, és bemutatták neki Pöttyit.
Bár a kimerültségből, most többször kiráz a hideg, azért sötétedés előtt még lementem, és megetettem egy kis árpával. Nagyon örülök, hogy sikerült az út.

2021. november 10., szerda
Az első éjszaka mindig izgalmas. Meg van-e még reggel az új ló? Szerencsére jól telt Panna első estéje. Két kupacot is találtam a szalmán, és a széna java is hiányzott. Tehát be mert menni az istállóba. Aranyosan viselkedett a reggeli etetésnél. Aztán késő délután megtartottam neki az első edzést. Hagyta magát megfogni, és laza száron követett a körkarámba. Ott vezetgettem egy kicsit, majd szabadon körbe küldtem mindkét kézre párszor. Meglepődött, hogy kergetem, de aztán mindig hagyta magát megsimogatni, mikor levettem róla a nyomást.
Ezután rátettem a vezetőszárat, szabadon hagytam lelógni a földre, és elkezdtem Pannát letisztítani. A végén a lábait is óvatosan felvettem, és ő engedte, hogy kipucoljam. Ez az első jel, ami arra utal, hogy korábban tényleg beszámították fogatba.
A végén kivezettem a körkarámból, és megmutattam neki az új legelőszakaszt, amit mától szabadon használhat. Kicsit félős, e nagyon szimpatikus, semmi agresszivitást nem érzek benne.

2021. november 11., csütörtök
A reggeli etetés után teljesen szabadon tisztogattam, vezetőszár nélkül. Szépen engedte, de a patatisztításnál meglépett. Bálamadzagból voltam kénytelen vezetőszárat rögtönözni. Bevezettem a körkarámba, és ott már hagyta kitisztítani a patáit.
A délutáni edzésen most futószáron mozgattam meg. Kicsit izgatott lett, hogy elkergetem magamtól, de aztán szépen rótta a kőröket. Többször megállítottam, behívtam magamhoz, megsimogattam , majd kiküldtem a másik irányba. Később megsimogattam egy kicsire összehajtott izzasztóval. Majd egyre jobba szétbontottam és rátettem a hátára. Aztán levettem, és megismételtem az egészet a másik oldalról. Ezután a voltízs-heveder következett. Óvatosan rátettem, becsatoltam, aztán vezettem pár kört, majd elküldtem magamtól. Jól vette az akadályt. Az edzés végén levettem róla a felszerelést, sőt etetés után a kötőféket is. Remélem holnap meg tudom fogni!

2021. november 12., péntek
Ma elvittem kicsit sétálni Pannát. Nagyon szépen követett. Nem húzatta magát, nem előzöttmeg, nem ijedezett. De örült, amikor ismét hazaértünk.

2021. november 13., szombat
Futószárazással kezdtünk a körkarámban. Sokkal szebben nyugodtabban csinálta, mint az előző alkalommal. Most Linda is ott volt segíteni. Voltízs heveder helyett angol nyerget tettünk rá, majd óvatosan fel is kantároztam. Egész könnyen ment. Először vezetgettem a nyereggel, majd kiengedtem kőrre, és így is futószáraztunk kicsit. Majd megint vezetgetés következett, és Lindát óvatosan felhasaltattam Panna Hátára. Jól tűrte. Többször megismételtük, majd Linda átemelte a lábát, beletette a kengyelbe mindkettőt, és már ült is a ló hátán. Panna gyanakodva figyelt, de Linda gyorsan le is szállt róla és megsimogatta. Megvolt az első felülés!

2021. november 15., hétfő
Először átismételtük a múlt alkalommal tanultakat. Még sokkal jobban ment futószáron, aminek nagyon örültem. Aztán felnyergeltük. Linda felhasalt rá párszor. Gyanakodva figyelt, de tűrte. A leszállásokat viselte legnehezebben. Az egyik felhasalás után szép lassan átemelte a lábát. Ült rajta, mint a múltkor, de most nem szállt le, hanem elkezdtem óvatosan, lépésenként oldalra megmozdítani Pannát. Aztán körbe vezettem. Mindig kapott jutalomfalatokat. Ez tetszett neki. Most jött a legizgalmasabb... Kiengedtem körre. Megállt. Próbáltam megmozdítani. Túl hirtelen mozdult előre, és Linda ráfogott a szárra. A zablától azonnal visszahőkölt, pedig Linda nagyon finoman nyúlt csak bele, igaz feleslegesen. Patthelyzet alakult ki. Ezért odaléptem, megsimogattam, és vezetgettük kicsit. A következő próbálkozásnál Linda fogott egy kis sörényt is, hogy legyen egy biztos pontja. Óvatosan megindítottuk Pannát. Ügetésre váltott, és sikerül is vele jó pár kör ügetnünk. Főleg jobb kézre voltak nagyon ügyesek. Egy jól sikerült kör után megállítottuk, Linda leszállt róla, lenyergeltük és hagytuk legelni. Jó előkészítés a terepre!

2021. november 16., kedd
Első vizsga: körmölés
Egy hete szorgalmasan gyakoroltuk a lábfelvételt. Most be kellett mutatni, hogy mire jutottunk. Rögtön az elején nagy hibát követtem el... Az etetőre akasztottam rá a vezetőszárakat, és a ló megfeszítette a köteleket, amik nem oldódtak ki, felborította az etetőt, és elkezdte hátrálva húzni. Próbáltam nyugtatni, nem nagy sikerrel. Azután patthelyzet állt be a sarokban a villanypásztor mellette. Sikerült kiszabadítanom Pannát, de így nem a legjobb alaphangulatban kezdhettünk a körmöléshez.
Lassan, nyugodtan, türelmesen azért megcsináltuk veszekedés nélkül. Később, mikor elment a kovács, a féregajtóját is megkapta.
Délután Lindával kivittük terepre Pannát. Én Fagyival (Favory Fagyal) mentem elől, aki remek felvezető lónak bizonyult. Rövid bemelegítés után Linda vezette mögöttem Pannát felnyergelve. Szépen, csendesen sétáltak a hegy lábáig. Ott megpróbált a segítségemmel felülni, de Panna nagyon forgolódott.
Elhalasztottuk a felülést, és megmásztuk félig a meredek kaptatót. Ott újra leszálltam, kikötöttem lovamat egy bokorhoz, segítettem Lindának felülni. Ezután vezettem pár lépést az enyémet, miközben Linda lovagolt mögöttem. Gyorsan én is visszaültem, és fellovagoltunk a hegyre. Ez a módszer már több nyers Lónál jól bevált. Most is meghozta az eredményt.
A hegytetőn, az egyenes részen még tovább lovagoltunk, de a meredek lejtő előtt mindketten leszálltunk a nyeregből.
Szépen levezettük a lovakat, majd a hogy lábánál megint kikötöttem az enyémet, segítettem Linának a felülésben, gyorsan felpattantam Fagyira, és már ballagtunk is hazafelé.
Egészen a karámunk közeléig lovagoltunk, ahol Farsang már várt ránk. Leszálltam, Linda is leszállt, de Panna megijedt a leszállástól és elszaladt. Farsanggal ismerkedett a villanypásztoron keresztül, mikor Linda megfogta. Szépen hazavezettük a lovakat, és lenyergeltünk. Izgalmas lovaglás volt.

2021. november 17., szerda
Ma pihenőnapot kap, de azért még reggel volt egy vérvétele (vérvizsgálat fertőző kevésvérűségre és takonykórra) és oltása (alap immunizáció). Panna jól viselte a megpróbáltatásokat. Örültem, hogy nem kellett megpipázni.

2021. november 18., csütörtök
Első felülésem Pannára:
Ma volt Linda utolsó lehetősége a héten, hogy felüljön Farsangra, a kedvenc lovára. Ezért ma én ültem Pannára. Nem volt túl biztató a kezdet. Nyergelésnél Panna ledobta a western-nyerget. Aztán másodszorra Linda némi segítségével sikerült felnyergelni. Futószárazásnál sem volt elragadtatva a hatalmas kengyelektől. Volt egy kis bakolás és pár kör vágta. Nem ültem rá fel a körkarámban. Kivezettem a falu elejére, Linda pedig lovagolt mögöttem.
Sikerült a busz és egy teherautó között kiosonunk a főúton. Megmásztuk a Töl-ház mögötti dombot, majd az erdőbe érve felültem Pannára. Jól vette az akadályt, szépen hosszú száron felsétáltunk az erdőben a hegytetőre, majd a túloldalon leereszkedtünk. Nagyon finom ló. A Lábamat csak leheletfinoman használtam mégis rögtön. Készségesen reagált. Tetszett neki a hosszú szár, szorgalmasan ballagott elől.
Mélyen bent az erdőben egy enyhén emelkedő erdei úton ügetést kértem tőle. Kicsit sietett, egyszer csendesen vágtázott is velem. Néha húzogatta a szárat, de nem bakolt. Lépésre váltottunk vissza, de ettől kezdve, ha rajta ültem, mindig az ügetésen járt az esze. Erős lejtőn leszálltam. Szépen állt, majd nagyon kellemesen sétált velem. Lent visszaültem. Megint jól viselte, de a sétában mindig az ügetést kereste.
Sokat sétáltunk, majd egy lejtő tetején leszálltam. Itt félrelepett jobbra, de nem riadt meg különösebben. Hazáig nagyon kényelmesen vezethettem haza. Végig elől ment. Van mit gyakorolnunk, de nagyon ígéretes.

2021. november 19., péntek
Ma Linda volt a soros. Bemelegítésként szabadon megmozgattam Pannát a körkarámban. Levett a lábamról avval, hogy teljesen szabadon kísérgetett a karámban . Csatlakozott, de már bemelegítés előtt. Bemelegítés után felnyergeltük, és Linda felült. Először futószáron, majd szabadon lépésben és ügetésben dolgoztak. Ez idő alatt az erdőben közvetlenül velük szemben egy narancssárga kabátos férfi sétáltatta le-föl a kutyáját, amivel nem könnyítette meg a munkánkat. Nem baj, kibírtuk. A sikeres körkarám-munka után átvezettem Pannát a lovaspályára. Először tettem vele egy-két kört, majd Linda felült rá. Minden simán zajlott. Szabadon is megtettek pár kört. Természetesen, nem tudott teljesen a járáson dolgozni, de nem is ez a lényeg, hanem a nyugalom. Nem értünk tőle ügetést. Elég, hogy szimpatikusnak találja a helyet és nyugodtan sétál a kérésünkre körbe-körbe.
Linda leszállt, és elégedetten visszavezettem Pannát a helyére. Bár Farsang és Fagyi mérsékelten érdeklődött Panna iránt, ő egyet sem nyerített.

2021. november 27., szombat
Bő 1 hete nem lovagoltuk Pannát, mert Németországban voltunk egy temetés miatt. Tegnap esett az eső. Nem tudtunk lovagolni, de érezhető is volt Pannán, hogy elszokott kicsit tőlünk.
Ma Lindával betereltük a körkarámba, ott megmozgattam egy kicsit, óvatosan felnyergeltem, majd kivittük terepre. Én vezettem Pannát, Linda pedig Farsangon lovagolt. Sétálni nagyon jó vele, nagyon illedelmesen jön utánam. Aztán egy egyenes szakaszon (és nem emelkedőn, ami biztonságosabb) megpróbáltam felülni rá. Forgott kicsit, na gondoltam lehet, hogy lesz egy kis rodeó... Átraktam a lábam, és a ló nyugodtan elindult velem lépésben. Hosszú száron, gyakran egy kézzel lovagoltam minden probléma nélkül. Később le-föl szálltam, az sem jelentett problémát. Egy akciója sem volt, ami ellenem irányult volna. Mintha csak tegnap ültem volna rajta. nagyon örültem.
Láttunk szarvasokat. Leereszkedtünk egy mélyebb vízmosásba, aztán a túloldalon felkapaszkodott velem. nagyon ügyesen viselkedett. nem félős terepen, és ha elbizonytalanodik, adok neki időt, és megoldja. Enged az akaratomnak egész finoman, nagyon élvezetes rajta lovagolni. Egy héttel ezelőtt ügettem is vele, amitől aztán már nem is akart lépni, csak ügetni. ma csak lépésben lovagoltunk, hosszú száron. Soha rosszabbat!

2021. november 28., vasárnap
Ma is ki akartunk menni terepre, de elmosott  minket az eső. A körkarámban azért felült egy kicsit Linda Pannára, és szép ügetést mutattak be mindkét kézre. Sokat dicsértük, jutalmaztuk, aztán elengedtük.

2021. november 29., hétfő
Első önálló terep Pannával
Eljátszottunk egymással egy darabig, amíg megfogtam és felnyergeltem, aztán egyszerűen kivezettem a karámból, és irány a falu eleje. Először csodálkozott, hogy senki nem jön velünk, de aztán belenyugodott, és követett. Szépen elsétáltunk a falu elejére. Nem csinált műsört abból az egy-két autóból, amivel találkoztunk. Kint az erdőben egy kaptató után felültem rá. Bemozdult és csendesen megindult velem előre. Engedtem. Hosszú száron békésen sétáltunk Zirc irányába az erdőben. Még csak ügetni sem akart. Elengedetten, békésen sétáltunk a fák között. Úgy félúton egy friss irtáshoz értünk, ahol egy nagyobb részt nemrég vágtak ki az erdőből. Megállt.
Megnézte, majd óvatosan megpróbált visszafordulni. Nyugodtan, mit sem sejtve korrigáltam a helyes irányba, mikor hírtelen bakolni kezdett. Meglepődve próbáltam meghajlítani, hogy kellemetlenebbé tegyem neki a rakoncátlankodást. Ez bevált. Abbahagyta. Két kézzel, viszonylag rövid száron ellovagoltunk a kiirtott rész mellett. Fiatalos következett, ahol szinte közvetlen mellettünk ugrott fel egy őz sértődötten. Ez sem nyugtatta meg a lovat, de nem bakolt, csak izgatottan figyelt.
Szóval eltartott egy darabig, mire újra hosszú száron, békésen ballagtunk. Nekem is bíznom kellett benne, és neki is vissza kellett nyernie a nyugalmát. Azért szép lassan ellazult. A Töl-ház felett értünk ki az erdőből. Leszálltam és hazavezettem.

2021. november 30., kedd
Tegnap új legelőt kerítettem Pannának és Pöttyinek. Még el sem készültem, mikor Pöttyi már ott állt és türelmetlenkedett. Mikor elkészült vágtában vetette magát az új területre. Pannának egy teljes nap kevés volt, hogy megtalálja a bejáratot... A déli etetés után megfogtam és bevezettem. nagy élvezettel legelt ő is délután.
Ma Linda volt a soron. Először a körkarámban, majd az új legelőn léptek, ügettek pár kört. Kicsit izgulnak mindketten a közös munkánál, de azért jól kijönnek.

2021. december 1., szerda
Második önálló terepünk.
Gond nélkül elvezettem Pannát a szürke marhák üres karámjáig, és ott felültem rá. Hosszú száron nagyot lovagoltam vele lépésben. Nyílt részeken is nyugodt maradt. Hegyet mászott a kedvemért, erős lejtőn pedig levezettem. Este esett egy kis hó, de már éjszaka olvadni kezdett, úgyhogy nagyon csúszott, de ő ügyesen egyen súlyozott. Volt, hogy 6 lábon csúsztunk egymás mellett lefelé a sárban. Az egész lovaglásban volt valami meghitt, bensőséges, amit még az előttünk átszökkenő őzek sem tudtak megzavarni. Nagyon élveztem.

2021. december 3., péntek
Tegnap szinte egész nap esett az eső, így pihenőnapot tarthatott Panna. Ma angol felszereléssel vittem ki egyedül terepre. Szépen sétált velem, simán ment a felülés. (Megfigyeltem, hogy most már nem mozdul be, hanem vár rám.)
Aztán hosszú száron sétáltunk tovább lépésben a megszokott módon. Nem sokáig, mert a patak mellett haladva ügetést kértem tőle. Meglepődött a lehetőségen, de engedelmesen megindult.
Kerek nyakkal, ahogy egy lipicaihoz illik, lendületesen , de nem rohanva. Aztán szóra átment lépésbe, és hosszú szárat adtam neki. ez a pozitív változás okozta a legnagyobb örömet, hogy nem akart rohanni az ügetés után, hanem elengedetten, figyelmesen ment lépésben. Többször is ügettünk, volt ahol nyílt mezőn, nagyon szépen ment. 4 őzet csodáltunk meg, majd később szarvasokkal is találkoztunk. Ilyenkor megáll, vagy csak a fejével jelzi őket... Megsimogatom, hogy én is látom őket, és megyünk tovább.
Egy csupasz domboldalon felfelé a vágtát is kipróbáltuk. Ezen szintén nagyon meglepődött, sőt pár vágtaugrás után befordult jobbra, majd a lejtőnek vette az irányt..., de nem bakolt, korrigáltam és vágtattunk tovább a dombtetőig. Kikönnyítettem a hátát, és finoman biztattam, mert noszogatni kellett, hogy vágtázzon tovább.
A domb másik oldalán lépésben egy meredek lejtőn ereszkedtünk le. Ügyes volt. Az erdőben is nagyot sétáltunk. Néhol hidegen fújt a szél, de fent a hegyoldalban szélcsendben, napsütésben ballagtunk. Nagyon élveztem. Szóval az egész lovaglás remekül sikerült.

2021. december 4., szombat
Különleges volt a mai lovaglás. Egy kedves vendégünkkel hármasban mentünk ki terepre. Én Fagyin mentem elől, Linda Pannán mögöttem és hátul Farsang Elemérrel, a vendégünkkel. Mindhárom ló jól viselkedett.

Többször ügettünk, vágtáztunk is, de sajnos fagyos volt a talaj, úgyhogy a legtöbbször léptünk. Linda és Panna egészen jól boldogult egymással. Mindannyian jól éreztük magunkat.

2021. december 5., vasárnap
Ma is esett egy kis hó, de azonnal olvadni is kezdett. Szerettem volna Pannával a pályán dolgozni egy kicsit, mielőtt a sártól használhatatlan legyen. 

Szerintem a belovaglás korai szakaszában egy rutintalan lónak könnyebb terepen dolgozni, mint lovardában, de mivel a vevőjelöltek gyakran rohannak, és csak lovardában akarják megnézni a lovat, ezért ennek a gyakorlása is fontos.

Western felszereléssel ültem fel, amihez kalapot is felvettem, mert pár fotót is készítettünk. Már a felülés is izgalmas volt: A kalapom leesett a ló nyakára, ott elkaptam ugyan, de Panna megijedt és felágaskodott. Megnyugtattam, felvettem a kalapot, és elkezdtünk dolgozni. 

Lépés, ügetés és vágta. 

      

Nem ment minden simán, volt pár bakolás, de ilyenkor tovább lovagoltam, amíg le nem nyugodott és abba nem hagyta.

 

Összességében jól sikerült, de elég kalandos volt.

2021. december 6., hétfő
Micsoda lovaglás volt a mai!
Gyönyörű havas tájon csavarogtunk, igaz a lábfejeimet alig tudom átmelegíteni. Marcival lovagoltunk ma együtt. Panna horkantott párat az elején az idegen huculra, aki jött mögötte. Nem írok le mindent a több, mit 2 órás lovaglásról, csak a főbb pontokat: Panna fantasztikus partner volt az egész lovaglás alatt. Arra mentünk Borzavár-Zirc között amerre első alkalommal, mikor egyedül vittem ki. Kíváncsi voltam, mit csinál ott, ahol bakolt párat velem. Röviden semmit... Ment simán, bár éreztem, tudja hol járunk. A kék túra ösvényen vágtáztunk egy nagyot. Közepes tempó, enyhe emelkedő az erdei úton. Felálltam a kengyelben, halkan bíztattam és dicsértem, és ő ment előre bátran, engedelmesen. Többször bujkáltunk a fák között, volt ahol le is kellett szállnom, úgy vezettem... Gyönyörűen jött, nem variált. Többször ügettünk. Finoman, könnyű szárkapcsolatban ügetett. Szóra abbahagyta, szuper érzés. A végén szétváltunk, és egyedül jöttem haza. Panna nem nyerített, nem feszengett, hosszú száron sétált tovább.
Tündérben a kastély melletti utcában építkeztek. Ott rakták mellettünk a talicskát, kutya kószált az úton, hídon keltünk át - igazi akadálypálya volt, amit mi csapatépítő tréningként hasznosítottunk.
Óriási érzés, hogy ha izgul vagy bizonytalan, akkor is enged az akaratomnak. Nagyon jó volt!

2021. december 7., kedd
A tegnap esti etetéssel kezdem, mert különleges visszajelzés volt számomra. Szóval Pannát naponta háromszor etetem. Kb. 3/4 liter árpát kap egy etetésre, széna és víz mindig van előtte. Az utolsó esti etetést 20 h körül szoktam megejteni. Mindig különleges hangulatú, ahogy lent teszek-veszek a völgyben.   

  

Tegnap este etetés után arra leszek figyelmes, hogy Panna türelmesen várakozik tele pocakkal a hátam mögött. Megfordultam, álltam mellette szótlanul, majd megsimogattam. Mikor abbahagytam, kicsit felém fordult a fejével. Újra simogatni kezdtem, mire a fejét egyenesen előre fordította. Abbahagytam... Kisidő múlva megint felém fordult. Újra simogattam...

 

Ma új nap, új esély. A pályán dolgoztam Pannával angol felszereléssel. Lépésig minden nagyszerűen működött, de ügetésnél sajnos nagyokat rúgott a levegőbe megemelve a farát. Nem volt különösen veszélye, és persze nem csinálta mindig, de olyan lelkesedéssel adta elő, hogy a lábával leszakította a villanypásztor, amitől aztán teleszaladta nadrágja. Kicsit az enyém is, de aztán lehiggadt. Kivittem terepre levezetésként, ott szépen dolgozott.

2021. december 8., szerda
Kettesben mentünk ki terepre Lindával, ő Farsangon, én Pannán. Nagyot csavarogtunk, jól szétfagytunk, de gyönyörű  a havas táj. Jókat ügettünk és vágtáztunk, de közben hosszú száron, nyugodtan sétáltunk. Mit kívánhatok még?

2021. december 10., péntek
Ma Linda lovagolta Pannát. Angol felszereléssel mentek abban a karámban, ahol Panna legelni szokott. Most gyönyörű, legalább 10 cm-es hó borit mindent.

(a háttérben Fagyi, az etetőnél Panna)

Lépésben különböző alakzatokat lovagolt: átlóváltás, féllovarda, féllovardából át a másik kézre!
Ügetett teljes és fél lovardát, majd mindkét kézre körbevágtázott. Egyetlen bakolás vagy veszekedés nélkül. Nagyon büszke vagyok Lindára, ügyesen dolgoztak mindketten.

2021. december 11., szombat
Egyedül vittem ki egy sétálós terepre Pannát. Nagyon élveztem, hosszú száron sétáltunk. Gyönyörű volt a havas táj. Egyszer csak hátulról felbukkant 5 quados az erdei úton, amin ballagtunk. Panna vette észre őket először. Jelezte, de nem esett pánikba. Az útról felkapaszkodtam a fák közé. Ott megálltam kb. 10-15 méterre az úttól és megvártuk, amíg elhaladnak, majd visszaereszkedtünk az útra és sétáltunk tovább. Kint a mezőn eléggé belénk kapaszkodott a hideg szél, de próbáltuk méltósággal tűrni. Szóval nagyon jó volt. 

2021. december 14., kedd
Marcival mentem ki közös terepre. nagyot csavarogtunk. Sok lépés, több ügetés és egy hosszabb vágta. A legérdekesebb számomra, hogy a kiképzés elején Panna még a pocsolyák közelébe se akart menni, most pedig egyre ügyesebben ment át rajtuk az olvadozó havon. Nagyon bírom benne, hogy olyan finoman enged az akaratomnak.

2021. december 15., szerda
Linda lovagolt Pannán a karámban. Szépen indult, bár a latyakos havon nagyon csúszkáltak. Ügetésben és vágtánál kezdett Panna kicsit ellenszegülni. Hátsó lábaival a levegőbe rúgott, vágtánál el is csúsztak. Bár Linda sem ütötte meg magát, sírva fakadt. Én ültem vissza, és vágtáztam pár kört. Nem könnyű a belovaglók élete!

2021. december 16., csütörtök
Magányos séta. Lépésben mentem nagyot terepen Pannával. A legjobban az tetszett, mikor egy széles, jeges pocsolyánál épp azon gondolkoztam , melyik feléről próbáljam kikerülni, ő pedig habozás nélkül belelépett és átmasírozott rajta.

2021. december 18., szombat
Én Fagyin, Linda Pannán jött ki terepre. Kúsztunk, másztunk, jól sikerült. Linda kicsit izgult.

2021. december 21., kedd
Kimentünk terepre Lindával. Ő ült Fagyira, én Pannára. Az száraz, fagyos talajon csak lépésben dolgoztunk. Jól sikerült, a legjobb az volt, mikor a Nyíresben kapaszkodtunk felfelé a domboldalon, és négy szarvasbikával találkoztunk össze. Nem ijedtek meg nagyon. Éppen csak ügetésre fogták az illem kedvéért, amikor megláttak minket. Az egyik megállt, és jól megnézett minket magának, mielőtt bebújt az erdőbe. A lovak megálltak, feszülten figyeltek, majd mentek tovább a kérésünkre.
Nagyon szeretem a szarvasokat!

2021. december 22., szerda
Linda dolgozott bent a pályán Pannával. A kemény, fagyos talajon ma is csak lépésben. Különböző hajlításokat, alakzatokat gyakorolt. Szerinte jót tett Pannának, mert volt ideje megérteni Pannának, hogy mit akarnak tőle.

2021. december 26., vasárnap
Az éjszaka esett egy kis hó, reggel pedig kisütött a nap. Kihasználtuk a lehetőséget Petrával, hogy készítsünk pár fotót és videót.
Szépen kiöltöztem, próbáltam a tarka Pannából ismét szürkét suvickolni. Egy kis kerülővel lovagoltam a megbeszélt találkozóhelyre, hogy bemelegedjen a ló. aztán elkezdtük a tényleges munkát. Lépésben, ügetésben, lassú vágtában, majd élénkebb galoppban készültek a felvétele, A végén odasétáltunk az autóhoz, amivel Petra jött, és lenyergeltem. Így hazáig vezethettem Pannát, akinek volt ideje teljesen leszáradni mire hazaértünk.

2021. december 27., hétfő
Linda lovagolta Pannát a karámban. Lépésben lovagoltak különféle alakzatokat, ami szépen ment. majd kicsit ügettek, több átmenettel lépésbe. Itt kicsit feszesebb volt jobb kézre, de nem elle3nkezett. Majd bal kézre még szebben ment.

2021. december 28.,  kedd
Csúszós, jeges, ködös idő.
Mivel egy picit szitál is az ónos eső, nem ülök fel, csak földi munkát végzünk. Kicsit igazítok a sörényén lepucolásnál. Szerintem most kicsit rosszabb, mint volt, de legalább rendezettebb. Nem vagyok nagy fodrász.
A körkarámban kezdjük a munkát, és a zörgő fóliával ismertetem meg. A fénypont, amikor engedelmesen átsétál a földre terített fólián. Aztán kimegyünk a falu elejére, keresünk különböző félelmetes dolgokat: széles és meredek patakmeder, forgalom, díszletek, szennyvíztisztító, híd, stb. A legtöbb elyen feltétlen vizalommal jön velem, ahol idő kell neki, például egy focikapun átmenni. Ott várok egy kicsit, ő erőt gyűjt és megcsinálja. Szerintem nagyon erősíti a kapcsolatunkat és jó előgyakorlat a lószállítóhoz.

2021. december 29., szerda
Két ónos eső közötti szünetet kihasználva lovagolt Linda a karámban Pannán. Könnyen ment a megfogás, a nyergelés, és szépen dolgoztak lépésben. Ügetésben is jól boldogultak, bár jobb kézre érezhetően merevebb Panna, de nem ellenkezik, egyszerűen csak több idő kell neki. 

2021. december 31.,  péntek
Ragyogó napsütés, +14°C. Két kedves vendéggel csavaroghattam egy nagyot. Ők Fagyira és Farsangra ültek, én Pannára. Panna nagyon aranyos volt már a bemutatkozásnál. Oda jött és simogattatta magát. felnyergelésnél is gyorsan lepucolhattam, feldobtam rá a nyerget és már mehettünk is a többiekhez. Az egyik lovasra tekintettel csak lépésben csavarogtunk. Szép helyeken jártunk, és Panna ügyesen vezette a menetet. Nagy sár volt pocsolyákkal, de Panna jól vette az akadályokat.
A vendégek részben Panna miatt voltak itt. Tetszett nekik a ló, de úgy érzik, a születendő csikót nem merik bevállalni. Legalább jót lovagoltunk.

2022. január 2., vasárnap
Linda lovagolta a pályán Pannát. Egész ügyesek voltak.

2022. január 3., hétfő
Eljött az ideje, hogy Marcival lovagoljunk együtt. Kicsit hamarabb lettem kész, mint ahogy ő megérkezett. Ezért bementem a pályára, és átismételtem Pannával azt, amit előző nap Lindával gyakoroltak. Nagyon szépen, finoman vette a fordulatokat, igazán elégedett voltam.
Aztán megérkezett Marci Villámon, a kis huculon, és kimentünk terepre. Léptünk, ügetettünk, vágtáztunk. az elején Panna kicsit menekült Villám elől, de aztán oldódott a hangulat. A lovaglás 90 %-ában egy kézzel lovagoltam Pannát hosszú száron. Nagyon örültem, hogy a kereszteződésekben, ha a szárat hozzáérintettem finoman a nyakához és vádlimat az oldalához, már fordul is helyes irányba. Egy erős lejtőn leszálltam, és élveztem, hogy olyan jó vezetni.
Az egész lovaglás nagyon kellemes volt. Szerintem szép lassan kellemes tereplóvá fejlődik.

2022. január 6., csütörtök
Elkezdtem gyakorolni Pannával, hogy jöjjön oda hozzám, ha hívom. Így igazán könnyű volt megfogni, lepucolni és felnyergelni.
A falu elejére vezettem, így ismerkedhetett a forgalommal, egy-két terepakadállyal. Aztán a szennyvíztisztító mellett elhaladva a patak mellett felültem rá. Laza száron, egy kézzel irányítva haladtunk. Időnként lovagoltam vele egy-egy nagyobb kört, ezt is egy kézzel. aztán egy pocsolyán akartam átlovagolni a híd előtt, de ez nem tetszett neki. Leszálltam, és úgy gyakoroltunk. Először csak köröztünk a pocsolya körül, majd hátulról már átment rajta, de előröl még mindig nem. Aztán forgottam a vízben egészen addig, míg hosszas gondolkodás és bizonytalankodás után beadta a derekát, és átment előröl is a "veszélyes" vízen.  Visszaültem, és a Csárda-völgyben jókat ügettünk és sokat léptünk. Szerettem volna vágtázni is, de akkora volt a sár, hogy ez kimaradt. Az erdőben egy hatalmas pocsolyán gondolkodás nélkül átment. Az egész lovaglás innentől nagyon élvezetes volt.

2022. január 7., péntek
Nem volt időm lovagolni, de megfogtam, kikötöttem, lepucoltam, patáit kitisztítottam , és egy kis földi munkát végeztem vele. Hihetetlenül erős válaszreakciókat adott, és nagyon finoman reagált. Okos, érzékeny kis ló.

2022. január 8., szombat
Lindával mentünk ki terepre. Ő Fagyin, én Pannán. Linda lovagolt először elől. Panna ellazulva ment mögötte. Néha lemaradtunk, és ilyenkor hosszú száron lovagolva zárkóztunk fel ügetésben. Egy helyen vissza kellett fordulnunk hajtóvadászat miatt, így én kerültem élre. Nagyon jól vezette a másik lovat. Fagyott Sárban kellett a lovaknak botorkálniuk. Ügyesen és higgadtan csinálta.

2022. január 10., hétfő
Teljesen elfeledkeztem reggel arról, hogy ma Marcival lovagolunk együtt. Mikor rám csörgött, már itt volt lovastul a völgyben. Rohanva felöltöztem, felnyergeltem Pannát, aztán irány az erdő. A friss hóban nagyot sétáltunk. Panna mintha már nem tartana annyira Villámtól, a kis hucultól. Szarvasokat láttunk, egymás közelében két csapatot is. Nem nagyon tartottak tőlünk. az egyik fel se kelt, fekve nézett minket.
A csúszós lejtőkön nagyon ügyesen ereszkedtek le velünk a lovak. A Fő úton ügettünk, de Panna nem tart túlzottan a forgalomtól. Csodás lovaglás volt!

2022. január 11., kedd
Itt járt a kovács. Ez volt Panna második körmölése nálunk. Gyanakodva méregette a kovácsot. Fogyott pár répa, és kellett egy kis türelem, de hamar megcsináltuk. Szép, szabályos patái vannak.

2022. január 12., szerda
Vendégek érkeztek. Egy kedves házaspár jött megnézni és kipróbálni Pannát. Csak a  hölgy lovas, de a férje segíti mindenben. Kivittük egyedül terepre Pannát. A hölgy vezette a falu elejéig. Ott a Töl-háznál felültem, és fellovagoltam a dombon az erdő széléig. Az erdőbe érve helyet cseréltünk, és vezetőszáron biztosítottam a hölgyet.
Később szabadon jött. Nem volt semmi gond, de sajnos nem illettek össze. Mikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az érzékeny szájú lovacska és a rövid szárban biztonságot kereső lovas rossz páros, ezt őszintén megmondtam, és abbahagytuk a próbalovaglást.
Ebédeltünk egy jót, aztán hazamentek. Nagyon sajnáltam, mert nagyon szimpatikusak.

2022. január 13., csütörtök
A pályán gyakoroltam kicsit Pannával, ráadásul angol felszereléssel. Kicsit futószáraztam a pályán, mert eddig nem nagyon értette, hogy mit akarok körkarám nélkül. Kicsit feszesen, de engedelmesen ment körbe. Aztán felültem, és hosszú száron teljes nyugalomban, mély fejtartással gyakoroltam lépésben a különböző alakzatokat. Csináltunk kígyóvonalat, stb.  Leheletfinoman lehetett irányítani. Közbe-közbe ügettünk is párat... Nem ellenkezett, de jött felfelé a fejével, és beejtette kicsit a hátát. Nagyon élveztem, hogy ennyire finom.

2022. január 15., szombat

Panna elkelt
Viktor és Piroska jött el újra, akik annak idején sajnos lemaradtak Kacajról. Egy lovasukat hozták el: a 13 éves Nórit és persze az anyukáját. Nagyon okos dolog, ha valakit szakember kísérel lóvásárlásra.
Először lementünk megnézni Pannát... Rögtön nagyon tetszett nekik, simogatták, becézgették, vezetgették, földi munkát végeztek vele.
Majd feljöttünk ebédelni. Ebéd után kimentünk terepre. Én Fagyin elől, Nóri középen Pannán, és Viktor hátul Farsanggal. Nóri nagyon szépen lovagolta Pannát. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk. A végén előreengedtem Nórit. Elől is szépen ment. Hazaérve egyedül vitte vissza a helyére, lenyergelte, és Panna szabadon ott állt, simogattatta magát. Viktor kipucolta a patáját, Panna szebben adta neki mint nekem.
Annira jó érzés tudni, hogy megtaláltuk az igazit!

2022. január 18., kedd
A szállítás:
Reggel a szokásos módon megetettem Pannát és a többieket. Gyorsan én is megreggeliztem, aztán elugrottunk a lószállítóért.
Lepucoltam Pannát, majd elvittem sétálni a falu elejére. Különböző dolgokon átvezettem, hogy gyakoroljuk az engedelmességet. Ezután nem vittem vissza a helyére, hanem irány a lószállító, ami a ház előtt ált. Nem lehetett több 10 óránál, úgyhogy az egész nap fő mutatványa a szállítás. Ráértem. Ez nagyon fontos problémás lovak szállításánál.
Nem örült a lószállítónak, nem is akart a közelébe menni.  Néha egész testében remegett. Egyik oldalról a sövényt használtuk segítségnek, a másik oldalon egy kötelet és egy zörgős zacskó végű hosszú bottal ösztönöztük az előrehaladásra. Petra volt a segítségem. Kb. 2 óra alatt annyit értünk el, hogy az elejével már belépett a futóba, a hátuljával pedig a rámpán állt.
Petrának a fogorvosnál volt időpontja, úgyhogy levittem a helyére Pannát, bízva abban, hogy lesz ideje átgondolni a történteket és visszanyugodni.
Petrát bevittem Zircre, Lindát pedig sikerült elcsípnem, ahogy jött a suliból a buszhoz. Gyorsan hamburgereztünk egyet ebédként, majd folytattuk Pannával a délelőtti küzdelmet.
A délelőtti  eredményt könnyen megismételtük, de onnan előre haladni nagyon nehézkesen ment. A déli abrakot is a futóban kapta meg. Evvel még előrébb tudtuk kicsit csalni. Ekkor már nem rettegett a futóban, csak gyanús volt neki. az pedig már egyáltalán nem számított, hogy mekkora járművek mennek el mellettünk a főúton.
Petra visszaért a fogorvostól, és hárman eljutottunk odáig, hogy hátulról felcsukjuk az ajtót. Biztos voltam benne, hogy kitör a pánik...  De nem. Tűrte a bezártságot. Közben simogattam, nyugtattam. Aztán hátralépve, centiről centire küzdve sikerült betennünk a helyére a hátsó merevítő rudat.
Bevágódtunk az autóba, és óvatosan elindultunk Lindával. az igazi meglepetés az volt, hogy Panna milyen okosan utazott. 2 1/2 óra volt az út. Egyszer hőzöngött kicsit, de általában olyan csendesen viselkedett, hogy már izgultam, vajon él-e még. Linda gyorsan megnézte... Minden rendben.
Sötétben érkeztünk meg Pilisbe. Szépen leszállt a futóról. Az első éjszakáját egy körkarámban tölti, ott is egy póni lesz az első társa. Később több lóval lehet majd egy ménesben.
Gyorsan elbúcsúztunk, és 22 h-ra már haza is értünk.

Összefoglaló:  

Nagyon érdekes és izgalmas feladat volt Pannával együtt dolgozni. Jóindulatú, szelíd, de nagyon érzékeny lónak tartom. Számomra fontos volt a türelem, és a finomság a kiképzésében. Kihívás az ilyen érzékeny ló kiképzésre, de egy rutinos lovasnál nagy álfás lehet egy ilyen ló, mert tényleg szinte gondolatra dolgozik.

.

Conversano Kacaj

2021. augusztus 31., kedd

Conversano Kacaj, a három éves, szimpatikus, lipicai kancacsikó, is Ravazdon született Szántó Attila ménesében, mint Favory Farsang és Favory Fagyal, a másik két jól bevált hátaslovunk.
A többiek elnyomták kicsit, ezért lemaradt kicsit a fejlődésben. Majd nálam bepótolja, Pöttyi, a 27 éves pónink nem veszi el tőle az abrakot.
Már a ménesből kifogni sem kis mutatvány. Betereltük a lovakat az istállóba, és ott bezártuk őket egy-egy boxba. Majd azokat, akikre nem volt szükségünk, kiengedtük. Aztán azt a 2-3 lovat is szétválasztottuk, akik Kacajjal egy boxban szorongtak. Ezt addig csináltuk, amíg Kacaj és egy másik csikó, akire Attilának volt szüksége, egyedül nem maradt a boxban.
Itt még nem ért véget a musztángvadászat. Egy lasszót ágas botra akasztva óvatosan meglasszóztuk Kacajt (ennek Attila a nagy mestere). Aztán óvatosan ráadta a kötőféket, majd Sedalin pasztát adott neki, ami egy enyhe nyugtató.
Vártunk egy fél órát, majd ráálltam a lószállítóval az istálló ajtajára, hogy a folyosón egyenesen felvezethessük Kacajt. Csak Linda lányom volt a segítségem. Szép nyugodtan, ráérősen kivezettük a boxból (ezeket a ménesi csikókat egyébként vezetni sem lehet, mert nem ismerik, mi az). Megmutattuk neki a rámpát, majd egy kis abrakkal felcsalogattuk. Egyáltalán nem bántottuk, csak a lábait rakosgattam egyre előrébb a rámpán, és közben etetgettük. Felment. Óvatosan rázártuk a futót, és irány haza. Nem hisztizett élete első szállításánál, még csak be se kakilt a futóba. szép nyugodtan levezettük a futóról, le a főúton a völgybe, és betettük Pöttyihez a vendégistállóba. Elég hamar elengedhettük, nem hisztizett. Árpát adtam neki vödörből abrakként, örült neki.

2021. szeptember 1-9., szerda
Ismerkedünk. Örül a kajának, kíváncsi, hogy mit teszek-veszek körülötte. Élvezi a legelőt. Ezeket a sorokat később, visszaemlékezve írom (09.21.), ezért nem tudok mindent napra pontosan leírni.

Az első hetet arra kapta, hogy megszokja a helyet. Építettem egy körkarámot villanypásztorból, és ott kezdtem el foglalkozni vele. Első alkalommal csak megmozgattam kicsit, majd rátettem a kötőféket.

Második alkalommal ezt megismételtük, és futószáraztam egy kicsit.

Harmadik alkalommal rátettem egy voltizshevedert is.

Szinte minden nap dolgoztunk egy fél órácskát vagy pár percet.
Óvatosan mindig léptünk egyet előre.
Abrakot használtam motivációként, nagyon jól bevált. Közben etetéseknél pucolgattam kicsit, emelgettem a lábait, haverkodtunk.

A második alkalommal, mikor voltizshevedert tettem rá, Linda felhasalt rá.
A harmadik alkalommal is, de most vezettem is így őket kicsit.
Aztán nyerget és kantárt kapott. Linda felült, majd rögtön leszállt. Másnap már vezetgettem őket óvatosan.

2021. szeptember 10., péntek
Jött a kovács. Kacajt hagytuk a legvégére. Linda fogta a felét és adott neki almát illetve abrakot. Az egész körmölést igyekeztünk nagyon kellemessé tenni neki, és ő nagyon jól viselkedett, ügyesen tartotta a lábait.

2021. szeptember 14., kedd
Jött az állatorvos. Kacaj megkapta az első védőoltását, illetve vért vettünk tőle, hogy fertőző kevésvérűségre tesztelve legyen. A vérvétel először nem sikerült, kiesett belőle a tű, ahogy megugrott, de aztán másodszorra összejött. Örültem, hogy nem kellett megpipázni. Az oltás még simábban zajlott.

2021. szeptember 19. , vasárnap
Linda már kb. 3-szor ült Kacajon a körkarámban. Utoljára már futószáron ügettek is. Most kimentünk terepre. Nekem már több fiatal lóval bevált ez a módszer. Szerintem könnyebb hosszú egyenes vonalakon vinnie a lovasát egy fiatal tapasztalatlan lónak, mint rögtön a pályán folytatni. Én Fagyival mentem elöl, Linda pedig a földről vezette Kacajt.
Kényelmesen elsétáltunk egy nagy hegy lábához, és itt ült fel Linda is. Kicsit forogtak, kicsit izgultak, de sikerült a felülés. Mire megmásztuk a magas hegyet, már semmi feszültség nem volt bennük. Fent a hegytetőn még ügettünk is kicsit. Erős lejtő következett. Itt mindketten leszálltunk, és vezettük a lovakat (ez egy későbbi lecke a fiatal lónak).
A lejtő alján visszaült. Ez már egy nagyon szép és nyugodt felülés volt. Később egy másik lejtőnél megint leszállt és simán visszaült. Az utolsó pár száz méteren vezette a csikót. Mindenki boldog :)

2021. szeptember 21., kedd
Egy nap pihenő után ma mentünk ki második terepre. Most a a falu elejére vezettük a lovakat. Így a forgalommal is ismerkedhetett. Megint Fagyival mentem elöl.  A Tölháznál megmásztuk a hegyoldalt, majd az erdő szélén Linda is felült. Megint úgy csináltuk, hogy az erős lejtőkön leszálltunk, de azért egy hosszú, lankás lejtőn le is lovagoltunk. Ma is ügettünk az erdőbe, sőt!!!

Ma volt az első vágtájuk.
Szándékosan próbáltuk ki egy enyhe emelkedőn, és semmi problémát nem jelentett. Linda még ki is könnyítette kicsit a csikó hátát, felállva óvatosan a kengyelekben! 

A másik érdekesség, hogy találtuk egy léggömbpostát (ahogy később kiderült egy osztrák esküvőn engedték útjára). Ahhoz, hogy zsebre tudjam tenni, kidurrantottam a félig leeresztett léggömböt. Linda és Kacaj nem volt elragadva a pisztolylövésnyi durranástól, de nem volt pottyanás-veszély. Az egész lovaglás nagyon jól sikerült.

2021. szeptember 23., csütörtök
Kacajt ma is könnyen becsaltuk a körkarámba Pöttyit felhasználva csalinak. Nagyon örült az almáknak, szívesen odajött hozzám, de a kötőféket nem hagyta felrakni magára. Elhajtottam magamból, és alaposan átmozgattuk egymást, mire végre hagyta, hogy a vastag kék kötél segítségével megfogtam. Onnantól nem bánta a kötőféket, kantárt, se a nyerget.
Én gyorsan felnyergeltem magamnak Fagyit. Linda pedig kivezette a karámból Kacajt.
Fagyival elől lovagoltam, Linda pedig vezette kacajt. Farsang is jött segíteni, nyerített és le-föl vágtázott a karámban, hogy ne menjünk el. Ez hatott a csikóra, aki izgatottá vált kicsit. Csak a szürke marhák karámjáig mentünk el, és ott Linda is nyeregbe pattant. Minden ment simán, nem volt emelkedőre szükségünk, mint a két előző terepnél.
Sokat léptünk, többször jókat ügettünk, és kétszer vágtáztunk is. Az első vágtánál bakolt kettőt jókedvében, de ez nem hozta zavarba Lindát. Hegymászás után a második vágta már csendesebben zajlott. Egy könnyebb szakaszt a lejtőből is nyeregben tettek meg, majd Lindával leszálltunk és levezettük a lovakat. Gond nélkül ült vissza  és hazáig nyeregben is maradt.

2021. szeptember 24., péntek
Meghirdettük Kacajt. Szépen sorban jelentkeznek a vevőjelöltek. Egy kedves és szakmailag nagyon felkészült középkorú házaspár látogatott meg elsőként. A természetes lókiképzésben voltak nagyon profik. Jó volt látni, milyen ügyesen nyúlnak Kacajhoz. Persze az is nagy örömet okozott, hogy tetszik nekik.

2021. szeptember 25., szombat
Egy szimpatikus 17 éves lány jött el hozzánk az édesapjával és a nagymamájával. Bemutattuk Kacaj tudását a körkarámban. Először Linda lányom ült rá fel, majd az ifjú vendégünk. Minden nagyon simán zajlott. Tetszett nekik a ló, de itt szembesültek vele, hogy egy csikó kiképzéséhez a lány tanulmányai mellett nincs elegendő idejük.

2021. szeptember 26., vasárnap
Ragyogóan süt a nap. Lindával kimentünk terepre. Egyedül készítette fel Kacajt. Rögtön a lovaglás elején felült. Élveztük a gyönyörű időt, csavarogtunk egy kicsit. Most erős lejtőn is gond nélkül ereszkedtünk le anélkül, hogy Linda leszállt volna. Bujkáltunk a fák között is, ahol azért irányítani kell a lovat. Csak léptünk, de ez nem jelentett gondot Kacajnak. Mikor visszaértünk, bevittük a pályára, és ott is sétáltunk pár kört. Átlóváltás, váltjuk a köröket, simán jött Fagyi után.

2021. szeptember 29., szerda
Kacaj már két napja nem dolgozott. Reggel már látszott rajta, hogy szeretne végre csinálni valamit. Kísérgetett mindenhova, szaladgált, ugrált, jó kedve volt. Délután aztán végre kimehettünk terepre. Linda megint egyedül fogta meg, nyergelte fel. Közben én is előkészítettem Fagyit. Szerintem kimondottan örült a két ló, hogy megint együtt lehet.
Már csöpörgött, amikor nyeregbe pattantunk, és teljesen eláztunk, mire hazaértünk. A marhák felé vettük az irányt. Itt mind a két ló izgult, Linda inkább vezette Kacajt, aki fujtatva ugyan, de engedelmesen követte. Egy szűk folyosón közvetlenül a szürke marhák mellett kell elhaladni. Aztán visszaült.
Hegyet másztunk, ügettünk, mentünk aszfalton a Templom-dombon, aztán vágtáztunk egy jót. Jó kedve volt, egy-kettőt bakolt Linda alatt, de semmi komoly. Aztán hazasétáltunk a szakadó esőben.

2021. szeptember 30., csütörtök
Egész nap Veszprémben voltam. Itthon nélkülem zajlottak az események. Újabb érdeklődők érkeztek Kacajra. Linda ügyesen bemutatta, lovagolta a vendégek előtt, majd a vevőjelölt is kipróbálta. Mire hazajöttem, már minden eldőlt. Lerendeztük a papírokat, majd egy hirtelen ötlet folytán rögtön új otthonába is szállítottuk Kacajt.
Izgalmas volt a felrakás, de a láb felrakós módszerrel megint viszonylag gyorsan megoldottuk erőszak nélkül. Hosszú út állt előttünk kb. 2 órás. már csaknem este volt, mire elindultunk, és későn, 21.30 körül értünk fáradtan haz, de sikerült.
Kacaj szépen utazott. Egyszer fogyott el a türelme, akkor egyet-kettőt mocorgott, de aztán újra nyugalom. Szépen lejött a futóról, és egy karámban töltötte az éjszakát, ahol védőtávolságból méregethette a szomszédját, egy nóniusz kancát.
Egy szimpatikus lovas hölgyhöz került, aki Ausztriában belovaglóként dolgozik, de napi szinten ingázik. Van tapasztalata, tovább tudja képezni Kacajt. díjlovagolni szeretne vele.
Mindenkinek nagyon köszönöm az érdeklődést. Több kedves lovas emberrel kapcsolatba léphettem Kacaj által. Nagy élmény volt.

Honey

2021. április 12., hétfő
Kaptam egy kedves megbízást. Adjak alapkiképzést egy 2 éves Appaloosa kancacsikónak, Honeynak. Egy kedves család vásárolta meg. Kész lovat szerettek volna, de olyat egyszerűen nem találtak elérhető áron. Belevágtak hát egy fiatal lóba, bízva abban, hogy jó lovat nevelünk belőle.
 
Pest mellé mentem egy kedves kis birtokra. Igazi lovas házaspár, aki hajdanán lovagoltatással, bértartással, sőt versenyzéssel is foglalkozott. Belefáradtak, és belátták, hogy mással sokkal egyszerűbben megkeresik a pénzüket. Most hobbiból tenyésztenek.
Megnéztem Honeyt, és bátran ajánlottam a megvételét. Jól szocializált, hatalmas, formás csikó.
Nehezen szállt fel a futóra, de mi nem siettünk. Félig szépen feljött, aztán leugrott. Ezt játszottuk egy órán keresztül. aztán 2 futószár között, hátulról szóval bíztatva, minden erőszak nélkül beszállt.
 
Mikor megérkeztünk, már egész barátságos volt velem. Beengedtem Pöttyihez a 27 éves Shetland póninkhoz és Fagyihoz, a 4 éves lipicai kancacsikónkhoz. Hamar kiderült, hogy Fagyi lesz a főnök. Levettem a kötőféket, szabadon engedtem, bár féltem kicsit, hogy ha átszalad a villanypásztoron, megfogni sem tudom.
 
2021. április 13. kedd  
Reggel 5-kor mentem le izgatottan megnézni, hogy mi történt az este folyamán. Fagyi szunyókált az istálló előtt. Honey pedig őrködött. Fagyinak az etetőbe tettem az  abrakos vödröt. Honey pedig a kezemben tartott vödörből evett. Fagyi el akarta venni Honey abrakját is, de elhajtottam vissza a sajátjához. Közben elkezdett havazni, és másnap délelőttig mintegy 30 cm hó leesett. Szabadon próbáltam barátkozni Honeyval.
 
2021. április 14., szerda
Végre elállt a havazás, és tudtunk dolgozni.
az istállóban finoman bekerítettük Honeyt Lindával (a kisebbik lányom) rátettem egy vezetőszárat a nyakára, majd egy csomós kötőféket a fejére. Kivittük a két lovat a nagy hóban egy kis sétára. Honey szépen jött utánam, Fagyi Lindával mögöttünk. A patak medrén át akartam vezetni. fagyi mutatta, hogyan kell, de Honey nem mert átmenni. sebaj, mentünk tovább. Visszafelé egy másik árkon is érette magát, de aztán átment. Visszaérve a karámba lepucoltam Honeyt, felvettem a patáit, kifésültem a farkát és a sörényét, majd elengedtem. Jól viselkedett.
 
2021. április 15 ., csütörtök
A mai edzést avval kezdtem, hogy lovagoltam a karámban Fagyin. Honey szabadon követett minket. Együtt gyakoroltunk a különböző lovardai alakzatkat. Átlóváltás, nagykör... és önszántából jött velünk és csinálta. Majd az istállóban megint becserkésztük Honeyt, és ráraktam a kötőféket. megint kimentünk sétálni a nagy hóban. Én most Fagyin lovagoltam, Linda pedig vezette Honeyt. Kb. 100 méterrel mentünk nagyobbat, mint tegnap, de nagyon szépen ment minden. Visszaérve a karámba lepucoltam Honeyt. Azért a munka végén teszem ezt, és nem az elején, mert ilyenkor már kellemesen elfáradt. nyugodtabban tűri az egész ceremóniát. Most nem csak felvettem a patáit, hanem próbáltam a jeges olvadozó havat kifordítottam a patájából egy patakaparóval. Nem volt oda az ötletért, próbálta elvenni a lábait, de azért megcsináltuk. Utána elengedtem, jöhet az önfeledt pihenés, szórakozás.

2021. április 16., péntek
Napközben, mikor különböző okokból lementem a lovakhoz, játszottam kicsit Honeyval. Hívtam magamhoz, és ha nem jött, elkergettem magamtól, majd újra hívtam. Elsőre soha nem akart odajönni hozzám, inkább bújt a többiekhez, de amikor már kezdett kellemetlenné válni számára a dolog, beadta a derekát, és oda jött hozzám. Ilyenkor kapott egy répadarabot, megsimogattam. Eltávolodva újra hívtam. Ekkor már szívesebben jött. Nem maradt el a jutalom.
Aztán délután jött az igazi foglalkozás. Ma először sikerült a mezőn rátennem a kötőféket. nem kellett sehova beszorítani, de azért még kérette magát. Linda foglalkozott Fagyival, én Honeyval. Vezetni már nagyon könnyű. Gyakoroltuk a hátralépést, fordulat az eleje körül, fordulat a hátulja körül, futószárazás körön. Persze ezek még csak a kezdeti lépések.
Aztán a végén lepucoltam, és próbáltam kipucolni a patáit több-kevesebb sikerrel.

2021. április 17., szombat
Ha kimentünk terepre.
Linda könnyedén feltette a kötőféket Honeyra. Ő vezette, én Fagyin ültem. Alig hagytuk el a karámokat, amikor egy nagyobb szarvascsapattal futottunk össze a patakparton. Majd a  marhák mellett mentünk el. Egymást támogatva szépen vették a csikók az akadályokat. Sokszor megálltunk legelni. Ezt nagyon élvezték. Visszafelé a marhák már nem is voltak olyan félelmetesek.
Visszaérve lepucoltuk Honeyt, és az abrakolás alatt kipucoltam a patáit. Ezért az ötletemért nem volt úgy oda, de ezért gyakoroljuk.
Ez volt eddig a legnagyobb terepünk Honeyval.

2021. április 18., vasárnap
Pihenőnap. Mindig esett, amikor ráértem volna.

2021. április 19., hétfő
Az első próbálkozásunk ma is esőbe fulladt. A lovakkal és Lindával bemenekültünk az istállóba. Pucolni azért lepucoltam, lábait felvettem. Megetettük őket.
Este 19-kor elállt az eső. Gyorsan lementem. Könnyen megfoghattam és ráadhattam a kötőféket kint a mezőn.
Ezen a héten már kicsit le akarom választani munka közben a másik lóról. Ezért kivezettem a karámból, ki a szabad mezőre. Amint kiléptünk, hagytam legelni. Aztán távolabb mentünk, és megint legelhetett. Így Eltávolodtunk 100 métert, aztán visszavezettem.
Ezután a karámban gyakoroltunk. Kellett körön mennie, hátra lépnie, fordulnia az eleje  és a hátulja körül.

2021. április 20., kedd
Megint kimentünk terepre. Én lovagoltam Fagyit, Linda vezette Honeyt. Szépen sétáltak együtt. Közben jókat legelhettek a lovak, hogy még emelkedettebb legyen a hangulat. Kihasználtuk, hogy a patakban újra van víz, és egy gázlót megmutattunk nekik.
Fagyi szépen átment velem, Honey csak  gyanakodva méregette a gázlót. Nem küldöttünk vele, nem kényszerítettük, csak megmutattuk neki.
Mikor visszaértünk az istállónkhoz. Átvettem vele az alapgyakorlatokat. Kezdi megérteni őket.
A futószárazás körön is egyre jobban megy. A végén a lábak felemelését gyakoroltuk.
Késő délután új legelőt nyitottunk meg nekik. Mindenki boldogan vetette magát a friss fűre.

2021. április 21., szerda
Csodálatosan süt a nap, végre meleg van, élvezet volt kint dolgozni. Honey teljes nyugalommal hagyta magát megfogni. Rátettem a kötőféket, és kezdésként kivezettem a karámból. Linda is megfogta Fagyit, és a karámban dolgozott vele. Honeyt később el is vezettem a szomszédok karámja mellett. Teljes bizalommal követett, otthagyva Fagyit.
A futószárazás lépésben, ügetésben kimondottan jól sikerült. Tetszik, hogy nem próbál elhúzni. Finom kis lovacska, szépen megy körön, laza száron. A hátraléptetésbe egyre jobb. A fordulat az eleje körül már nehezebb neki, de egész jó. A féloldalazás volt az újdonság, azt nehezen értette. a legvégén visszavezettem, szépen lepucoltuk, majd a lábak feladása volt a feladta. Egy pillanatra szívesen odaadja, na de hogy tartsa is, amíg én kipucolom, na azt már nem. De azért gyakorolgattuk kicsit. 

2021. április 22., csütörtök

Könnyedén megfogtam  Honeyt, és rátettem a kötőféket. Jó látni, ahogyan fejlődik. Kivezettem a karámból, és elmentem vele sétálni. Izgatott lett, amikor Sári és Farsang odajött ismerkedni vele, de hagyta magát tovább vezetni. Tőlünk is eltávolodtunk, majd legelészve visszajöttünk. Mielőtt beengedtem volna a karámba, futószáraztam kicsit. Egész becsületesen ment kőrön.

2021. április 23., péntek
Ma vittem ki először egyedül terepre a két csikót. Fagyit felnyergeltem, Honeyt pedig hosszú vezetőszáron irányítottam. A földről vezettem őket. Többször megálltunk, hagytam legelni őket.
Az erdő alján egy kis tisztáson levettem Honeyról a vezetőszárat. Magamra tekertem, majd az erdőben felültem Fagyira, és elkezdtem megmászatni vele a hegyet. Honey követett minket. Hól közelebbről, hól távolabbról, de jött velünk. Nyugodt lépésben felértünk a hegytetőre. Hat szarvasbika vonult át méltóságteljesen előttünk. Már növesztik az idei agancsukat. Őzeket is láttunk. Az egyiktől Fagyi meg is lepődött.
Végigsétáltunk a hegygerincen, majd egy erős lejtőn leereszkedtünk. Itt leszálltam Fagyiról, így is elég kihívás volt neki leereszkedni a csúszós oldalon.  Leérve visszaültem Fagyira. Honey észrevétlenül beelőzött, és próbálta átvenni az irányítást. Fagyi szívesen utána ügetett volna, de nem engedtem. Ha megpróbáltam előre kerülni, Honey gyorsított. Így ment ez egy kidőlt fáig, ami elzárta az utat. Itt visszaelőzhettem. visszaértünk ugyanarra  a tisztásra, ahol szabadon engedtem.
Esélyem sem volt nyílt mezőn megfogni. Előre mentem hát egy kaptatóhoz, ahol mélyebben van az út, mint az erdő. Itt egyszerűen elálltam Honey útját, odahívtam, adtam egy répát neki, és rátettem a vezetőszárat. Innen időnként legeltetve hazavezettem őket.
Ekkorát még nem csavargott Honey. Ezzel a módszerrel később lóhátról is lehet vezetni, tud ügetni, vágtázni  terepen, ami segítheti a testi fejlődését.
Ráadásul sok tereptárgyat teljesen szabadon ismerhet meg. Pocsolyákat kerülgetett, farakások között lépdelt, ágakat lépett át, stb. A vadakkal is ismerkedhet. Nagyon örültem, hogy jól sikerült.

2021. április 24., szombat
Nagy nap volt a mai. Itt járt a kovács. Amíg vártam rá, gyakoroltunk Honeyval. Futószárazás, vezetés, fordulatok eleje és hátulja körül, stb. Tehát az előkészítő gyakorlatokban az engedelmességre fektettük a hangsúlyt.
Mikor megjött a kovács, Linda is lejött segíteni. Ő állt Honey fejénél, próbálta lekötni a figyelmét, illetve jutalmazta, ha megérdemelte. Az első lábakat csináltuk először. Ez a könnyebb, veszélytelenebb. Odaadta, de szerette volna elvenni is. Nem örült, hogy mi meg tartjuk. Amikor bakra kellett tenni, küzdöttünk kicsit, de sikerült. A két hátsó láb volt a húzósabb. Volt, hogy hármunkat szétszórt minden irányba, de türelmesen csináltuk tovább erőszak nélkül.
A végén az vált be a legjobban, hogy egy-egy munkafolyamat végén letettem, és jutalmat kapott. Így hamar megértette, hogy megszabadul akkor is, ha engedelmeskedik. Innentől már gyorsabban haladtunk. Már nagyon időszerű volt a körmölés. Nagyon megkönnyebbültem, hogy túlvagyunk rajta.

2021. április 26., hétfő
A kötőféket könnyedén rátehettem Honeyra, de mikor a vezetőszárat meglátta a kezemben, meglepett. Jól szórakoztak rajtam Fagyival, és le-föl vágtázgattak.
Fagyit különcsuktam, majd Honey is hagyta megfogni magát. Futószárazásnál pörgött kicsit, de a fordulatokat nagyon szépen csinálta. A mai újdonság: rátettem egy nyeregalátétet és egy voltizshevedert. Jól viselte, nem rázta meg nagyon az újdonság. Legvégére hagytam a lábfelvételt. Linda segítségére is szükség volt, hogy ne tolasson el, amikor felvenném a lábát. Linda megfogta a vezetőszárat, én pedig probléma nélkül felvettem sorban a lábait.

2021. április 27., kedd
Ma vittem ki másodszor úgy terepre Honeyt, hogy én is lovon ültem. Először Honeyt, hogy én is lovon ültem. Először kivezettem a két lovat az erdő széléig. Ott egy nagy réten szabadon engedtem Honeyt. Nem sokra rá felénk jött egy nagy traktor , ami éppen boronálta a legelőt. Mindkét ló békésen legelt tovább. Fagyit elvezettem az erdőig. Éppen fel akartam ülni, mikor 3 biciklistába botlottunk. Fagyival félre álltunk, de Honey jó közelről alaposan megnézte őket. Felülés után a két fiatal ló lelkesen kísérte a bringásokat.
Ez alkalommal már bátrabban mentem, sokat ügettünk és az erdőben egy jól bevált emelkedőn vágtáztunk is. Mivel egy helyen egy helyen egy alacsonyabban fekvő kidőlt fa zárja el az utat, ugrattunk is. Milyen jó érzés volt tovább vágtázni a két boldog csikóval.
Önfeledten sétáltunk a bozótosban a hegy tetején, mikor hatalmas lármával közeledett felénk valami a hegy túloldaláról. Egy pillanatra már-már megijedtem, hogy visszajöttek az oroszok, de kár volt izgulnom, csak egy hatalmas erdészeti gép közeledett. A lovakat egyáltalán nem rázta meg a látvány. Nagyot sétáltunk hazáig, könnyen megfogtam Honeyt, sokat hagytam legelni őket, hogy szeressék meg a tereplovaglást.
Reggel etetés után a lábfelvételt is gyakoroltuk, egész jól ment.

2021. április 28., szerda
Könnyen ment a megfogás. Odajött hozzám, bezsebelte a répáját, és hagyta, hogy rátegyem a kötőféket. Vezettem egy kört a pályán, majd rátettem egyszerre a nyeregalátétet és a voltizshevedert. Nem szedtem külön őket, de nem is kellett. Nyugodtan tűrte, hogy "felnyergeljem".
A futószárazás egész jól indult, de Fagyi többször megzavart minket, és ilyenkor Honey szembefordult velem és megállt. Hátraléptetés, fordulatok, féloldalazás volt ezután a feladat.
A végén a patáit tisztítottam ki. Örült, hogy lábanként egy répaszeletet kaphat, ha jól viselkedik.

2021. április 29., csütörtök
Honey békésen heverészett az istállóban, mikor megjelentem, kezeben a kötőfékkel. Sértődötten felállt és megpróbált meglógni. Kergetőztünk kicsit, mielőtt hagyta magát megfogni.
Kivittem egyedül sétálni kicsit. Ma mentünk legmesszebb, egészen a marhákig. Nem örült, hogy ott kell hagynia a többieket, de azért jött velem. A marhák közelsége egyáltalán nem riasztotta meg. Békésen legelt pár lépésre tőlünk. Megfordultunk, és legeltetve visszavezettem. Hazafelé már nem volt sietős neki. Visszaérve méga  lábfelvételt gyakoroltuk, aztán elengedtem.

2021. május 1., szombat
Megint "felnyergeltem" Honeyt. Most a vezetőszárat kantárként használva hátulról "fogatozni" próbáltam vele. Azaz hátulról próbáltam előre hajtani és irányítani. Még van min dolgoznunk. A futószárazás ehhez képest sétagaloppnak bizonyult, és a paták kipucolása is viszonylag könnyen ment.
Az esti abrakot nem nagyon kívánta, inkább odafarolt hozzám, hogy vakargassam kicsit.

2021. május 2., vasárnap
Könnyedén megfogtam Honeyt, kivezettem a karámból és elvittem sétálni. Ma a falu eleje felé mentünk, sétáltunk a forgalomban, a patak mentén elmentünk egészen a hídig és a másik oldalon vissza. Izgult, de jól viselkedett . Hazaérve megabrakoltattam a két csikót, majd szabadon kipucoltam Honey patáit. Még nem tökéletes, de egyre jobb. Tudja, hogy jutalmat kap érte, ha hagyja, hogy kipucoljam.

2021. május 3., hétfő
Gyorsan letisztítottam a két csikót, amíg gondtalanul legeltek a karámban. Majd nyergelés után kivittem őket egyedül terepre. A falu elejére vettem a irányt is. Izgalmas volt a forgalomban vezetni a két fiatal lovat. Honeynak sok volt az újdonság, de jött szépen Fagyi mögött. Aztán  a homokbányánál elengedtem Honeyt, és felültem Fagyira. Nyílt mező következett - nem volt biztos, hogy jó ötlet itt kezdeni, de kipróbáltuk. Nem volt gond. Fagyi nyugodt lépésben és később ügetésben diktálta a tempót, Honey pedig élvezte a szabadságot. Hol legelt, hol lassú, nyugodt vágtában utolért minket, előrement, megint legelt. Nagyon élveztem, ügyesek voltak. Felmentünk a Nyíresbe a dombtetőre, majd leereszkedtünk a völgybe. Lefelé leszálltam, és engedtem Fagyit, hogy élvezze ő is. Leérve visszaültem, és ballagtunk hazafelé. Honey ragaszkodott hozzá, hogy jöjjön elöl, de ez nem jelentett problémát. Ahol szoktam, most is megfogtam Honeyt, és hazavezettem a két lovat. A patak mellett megpróbáltam lóhátról vezetni Honeyt, de ez még korai. Fagyi fél a kötéltől. Hazaérve még kitisztítottam Honey patáit, egész jól adta.

2021. május 4., kedd
Először szabadon lepucoltam a legelőn, majd könnyedén rátettem a kötőféket. A futószárazás egész jól ment. Pörgött ugyan kicsit, de nem fordult velem szembe. A hátralépés, fordulatok jól sikerültek. Az oldalazásban még van mit fejlődnünk. Szabadon engedés után tisztítottam ki a patáit. Nem ment el, nagyon akarta a répát. Odaadta a lábát, de próbálta türelmetlenül elvenni. Azért egész jól ment.

2021. május 6., csütörtök
Kivittem egyedül terepre a két csikót. Olyan jó érzés az egész! Jókat legelhettek, amíg vezettem őket. Az erdőben nagyot csavarogtunk, hegyet másztunk, ügettünk, vágtáztunk. Láttak mindenféle félelmetes és izgalmas látnivalót: vadakat, pocsolyákat, nagy farönköket, stb. Honey végig jól viselkedett, mindig jött velünk. Volt, hogy élre tőrt, volt, hogy lemaradt kicsit, de aztán patadobogás... , és újra mellettünk sétált. Megfogni is könnyű volt. Velem együtt mindenki nagyon élvezte.

2021. május 7., péntek
Egész nap esik az eső. Hol csendesebben, hol erősebben, de esik. Délelőtt új karámot építettem Honeyéknak. Nagyon örültek a friss fűnek. Ebéd után kivittem Honeyt kicsit sétálni. Szépen eljött velem a többi lótól, pedig azok nyerítgetve hívogattak vissza. Elsétáltam vele a patak mentén az első gázlóig, és ott átmentem a túloldalra. Nem húztam Honeyt, csak szólogattam a túloldalról, és a hosszú vezetőszárral megakadályoztam, hogy elmenjen. Csak egy-két kisebb pocsolya, és némi sár nehezítette az átkelést. Hezitált kicsit, próbálta mutatni, milyen teljesíthetetlen a kihívás... aztán átjött. Megdicsértem, kapott répát, majd megcsináltuk visszafelé. Ez már gyorsabban ment, de még nem volt az igazi. Harmadjára viszont nagyon szépen átjött.  A túloldalon visszasétáltunk a többiekhez. Ott vezettem a patakmederbe, ahol legelső alkalommal megtagadta az átkelést.
Tépelődött most is egy ideig, aztán leereszkedett a víz nélküli mederbe és átjött. Megdicsértem, haza mentünk, futószáraztam pár kört, aztán visszaengedtem Fagyihoz és Pöttyihez.

2021. május 8., szombat
Reggel mikor lementem a lovakhoz, Honeyt és Fagyit teljes lazulásban találtam. Kifeküdtek a legelőre és szívták magukba a napfényt. Fel se keltek. Később megkapták a féreghajtójukat. Honeynak egész könnyű volt beadni az Equest pramox pasztát. Felnyergeltem Fagyit, és kivittem őket terepre.
Ma a marhák felé mentünk, ráadásul már szabadon is engedtem Honeyt. Így teljesen egyedül, félelmét legyőzve jött el több marhakarám mellett. Kint a határban nagyot ügettünk, és egy nagy hosszú mezőn több, mint egy kilométert vágtáztunk! Ez biztos jót tesz a fiatal lovak tüdejének és szívének. Aztán hegyet másztunk. Az erdőben csavarogva Honey egyre bátrabban vizsgálta a pocsolyákat, farönköket és egyéb látnivalókat. Leereszkedtünk a hegyről, és a homokbányától hazavezettem a két lovat. A forgalom sem jelentett nagy stresszt nekik. Nagyon élveztem ezt az önfeledt csavargást. Fagyi ma is nagy is nagy szolgálatot tett, kellemes volt vele dolgozni.
Hazaérve elengedtem a két fiatal lovat, és kitisztítottam a patáikat. Könnyen ment. Honey az egyik hátsó lábát kimondottan kellemesen tartotta.

2021. május 9., vasárnap
Etetés után kicsit gyakoroltam a lábfelvételt Honeyval. Odaadta, kipucoltam, de nem volt olyan jó, mint ahogy szerettem volna. Ezért pucolás nélkül addig gyakoroltunk, amig minden lábát szépen adta és tartotta kicsit. Majd teljesen szabadon gyakoroltuk a fordulatokat és a hátralépést.
Ezek után magára hagytam, és dolgoztam a karámban, de ő állandóan a nyomomban járt. Nem volt erőszakos, de muris volt, ahogy kísér. Barátságos kis lovacska.

2021. május 10., hétfő
Kivittem Honeyt sétálni a gyönyorű napsütésben. Ellazulva, legelészve hagyta hátra a többieket. Odavittem ahhoz a gázlóhoz, ahol a múltkor hosszabb vívódás után átjött. Most gondolkodás nélkül jött utánam. Visszafelé jövet nem sietett, nyugodt maradt. Egy új helyen próbáltam visszajönni vele a hazai oldalra, ahol nagyobb az árok. Nézte így, nézte úgy, majd lemászott az aljáta, és ugrás nélkül átmászott az árkon. Hazaérve futószáraztam kicsit, majd a patáit tisztítottam ki. Ma is addig gyakoroltuk a lábfelvételt, amíg el nem fogyott a répa a zsebemből. Utána kertészkedtem még kicsit a karámban, és ő jó darabig feltétlenül segíteni akart.

2021. május 12., szerda
Tegnap egész nap úton voltam. Nem tudtam foglalkozni Honeyval. Lindát kértem meg, hogy tartson neki edzést. Állítólag egész jól sikerült.
Ma viszont elvittem sétálni. Direkt a falu felé, mert holnap ott megyünk a lószállítóhoz. Lesétálok vele a főút mellett a homokbányáig. Ott párszor átvezetem a patak kiszáradt medrén. Aztán a patak túloldalán elindultunk visszafelé, és ott egy valóban mély árkon másztunk át. Ezt néha még rutinosabb lovak is megtagadják elsőre. Honey megnézte, figyelmesen lement az egyik oldalán és bátran fel a másikon. Nagyon örültem, hogy ilyen gyorsan tanul. Még futószáraztam egy kicsit, mikor hazaértünk. Átvettem vele az alap gyakorlatokat, majd kipucoltam a patáit.

2021. május 13., csütörtök
Eljött a nagy nap. Honeyt hazaviszem a tulajdonosaihoz. Hajnalban 5-kor kelés. Gyorsan lemegyek, megetetem a lovakat. Honey megint úgy eszik, hogy a kezemben tartom a vödröt... Így szereti. Aztán megvakargatom.
Feljövök a házba, gyorsan elkészülök. 7-re mehetek a futóért. Visszaérve lemegyek Honeyért, és felvezetem a házunk elé. Izgulok. Vajon könnyen felszáll? Megszagolja, megnézi, és 3 perc alatt magától feljön utánam a futóra. 8-kor elindulunk. 10.30 után érkezem meg az őrségbe. Gyönyörű a vidék. Arany élete lesz itt. Leveszem a futóról. Átadom a gazdájának. Bevezetjük az új karámjába. Hamar birtokba veszi. Egy jó természetű hucul kanca lesz a szomszédja.
Kicsit hagyjuk pihenni, majd megmutatom vele az alapgyakorlatokat. elmagyarázom, mit hogyan csinálok, majd elbúcsúzok, és 13 h körül elindulok haza.

Örülök, hogy foglalkozhattam Honeyval, és megismerkedhettem evvel a szimpatikus családdal. Remélem jól kijönnek egymással, és megszeretik egymást.

Sári

 (2020.október 08-től )

(Sárira vonatkozó előzményekhez lásd a Sári című lenti részeket)

2020. október 08., csütörtök
Több hónapos pihenés után újra találkoztunk Sárival. Eladóvá vált, és reklám anyagot készítettünk róla.
Elég könnyen hagyta magát megfogni, a körkarámban szépen dolgozott. Petra vadul fotózott és videókat készített.
Linda Zsömlére ült, én pedig kivezettem Sárit terepre. szinte biztos voltam benne, hogy lesz rodeó ilyen hosszú szünet után. A kérdés csak az, mikor és mekkora. Óvatosan felültem, és az erdőben léptünk, ügettünk. Jól viselkedett.
Egy nagy pocsolyánaál próbáltam felidézni benne a vízen átkelés emlékeit. Nem volt egyszerű, de sikerült.
Az erdő szélén egy mezőn készítettünk videókat. Az ügetés simán működött, de vágtánál elszakadt a cérna. Jól kezdtük, de aztán bakolásba torkollt a mutatvány. Sikerül kíülni, és tudtunk tovább dolgozni, d e a vágtát nem erőltettem.
Sajnos nem fér bele az időmbe, hogy hetetnte többször lovagoljam, úgyhogy csak a vevőknek mutatom majd be. Kíváncsi vagyok, hogy sikerül

2020. november 05., csütörtök
A mai nap egy nagy terepet lovagoltunk Tibi és a lánya társaságában. Tibi most próbálta ki Tündért először Bakonybélben. Sári vezette a többi lovat. Szépen ment. Kétszer próbálkozott, de nem volt vészes. Többször vágtáztunk és sokat ügettünk. Tettem fel kapaszkodó szíjat, fogtam is, de nem volt rodeó.

2020 november 16., hétfő
Dórival (Baba nevű lován) lovagoltunk együtt, és csináltunk vágtás videót. Egy óramba került, mire megfogtam Sárit. A lovaglás jó volt és rodeó-mentes. A vágta is jól sikerült, a videó sajnos nem.

2020. november 25., szerda
Meghoztam Sárit. Ngyon nem akartam lovat venni most, de muszáj volt, mert nem maradhatott Bakonybélben. Átsétáltam vele két és fél óra alatt (sokásos idő). Kétszer nyihogott, de ellenkezés nélkül, jött velem. Külön akartam tenni Pöttyivel, de amint összenyihogtak a többiekkel tudtam, hogy köztünk a helye. Füge egyszer megrugta, de egyébként simán beépült a csapatba. farsang szerintem megismerte.
Délután lovagolta is vele a pályán. Kicsit feszült volt és robbanékony, de a pelham-zabla kordában tartja. Nagyon kényelmel a mozgása.
Hangosan kottog a lába, de ezt már ismerem.
Hetek óta senki nem érdeklődött Sárira. Amint Bakonybélben kiléptünk a tanyáról, csörgött a telefon. Holnap jönnek megnézni.

2020. november 26., csütörtök
Bemelegítés nélkül kimentünk terepre. Sárit elkapni sem volt a legegyszerűbb (először begyüjtöttük a többieket). A felkatározás is kacifántos (még mindig szét kell szedni a kantárt).
Nagyon izgult, amikor ráültem, és a vibráló feszültség meg is maradt. Ha hőzöngölt, elég volt egy kicsit játszanom a pelham zablával, az atott. Amikor telefonált a lóérdeklődő, akit vártunk, még leszállni is alig tudtam, hogy telefonáljak. Sokat vzettem, és utána bár nehéz volt visszaülni, de nyugodtabban sétáltunk vissza. Linda Fügével jött.
Aztán a pályán is mentem pár kőrt, megmutattuk a látogatónak is. Másfél hét múlva jön a fiával.

2020. november 30., hétfő
Reggel kihasználtam Sári kíváncsiságát. Szeretett volna egy etetőből enni Fügével. Ezért beengedtem a pacimegőrzőbe (villanypásztorral bekerített 6 x 6 méteres terület). Aztán Fügét kiengedtem, ő pedig fogva maradt. Így aztán reggeli után könnyen ment a nyergelés. a kantározás még mindig izgalmas, de azrért megoldható.
Marcival mentünk ki terepre. Én a hegyek lábáig vzettem Sárit, majd ott felültem, és irány az emelkedő.
Két és fél órát csavarogtunk, vágtattunk is egy kicsit. Szépalmát kerültük meg, nagyon jó volt.
Általában kicsit feszült volt Sári, de tette a dolgát. Hazafelé szinte Marciéktól egyedül jöttem. Cak a szürke marháknál szálltam le, és onnan hazáig vezettem.

2020. december 1., kedd
Sötétedés előtti percekben mentünk ki egy sétaterepre a deres, fagyas talajon. A felülésnél feszült volt nagyon, de nem cirkszolt. aterep viszonylag simán ment. Visszafelé Rippertéknél belefutottuk a traktorba. Leszálltunk, és gond nélkül hazasétáltunk. A pályán még visszaültem rá, de le is szálltam, mert a pálya használhatatlan.

2020. december 2., szerda
Ma kapta meg Sári az ismétlő oltást. 6 hónap múlva kapja a kovetkezőt. Nagy örömömre hagyta magát megfogni hátul a karámban. A répaszeletek egyre barátkozósabbá teszik.
Délután lovagoltunk Lindával. Sári megint hagyta magát megfogni. Gyorsan ment a nyergelés is. A kantározás még kicsit macerás. Lépésben lovagoltunk a fagyos talajon. Voltak feszültségek, de mintha egy kis javulást tapasztalnék. Mindenesetre élveztem.

2020. december 5., szombat
Sári két napig nem ment, mert csöpögős, jeges, borongós volt az idő. Reggel felhívtam Tiicsót, és kiderült, hogy linda mehet hozzá edzésre. befűztük Petraát, hogy jöjjön velünk harmadikként. Én Sárival, Linda Fügén és Petra Farsangra. A megfogás könnyen ment. Sári még oda is jött hozzám. a kantározás már annál nehezebben. Féltette a fülét, ráadásul itt a lépcső aljánál a szabadsága is lényegesen nagyobb, mint a pacimegőrzőben.
Elvezettük őket a Tölházig. Először Petra ült fel, majd Linda (Füge meg akart enni, ahogy foltam a kantárját), aztán én próbálkoztam. Nem ment simán. Tolatott, forgolódott, de csak felültem. Rossz lovaglásra számítottam, de kítűnően vzette a csapatot. sokat lovagoltam egy kézzel és hosszú száron, bízva kicsit a lovamban, és ő megálalta: elengedetten, rossz szándék és felesleges feszengés nélkül lépdelt elől. Olyan tempót diktált, hogy a másik két ló nem győzött utolérni, pedig nem tűnt sietős, nekem nagyon kényelmes volt.
A kék túraúton ügettünk hosszan, az is kellemes volt. Zircen vezettem. Nézte a sok újdonságot, de teljes nyugalommal és bizalommal jött velem. Linda edzése alatt legeltettem. Egyik kezemben Sári a másikban főge, mert Petra videózott.
Hazafelé a felülés is rendben, és gyönyörűen vezette a csapatot, sőt a bevárások is egyre nyugodtabbak lettek.
Szóval ma megcsillantottam a képességeit. Nagyon kellemes hátas lehet belőle.

2020. december 6., vasárnap
Ma itt volt egy fiatal pár, megnézték Sárit. Lilla a lovas, ki is próbálta, milyen lovagolni rajta. Óvatos voltam - kobak, mellény. Először vezettük sárit, majd mikor felült, vezettem még egy kicsit. Kár volt izgulnom. Remekül mentek, pedig sárin most volt először  western-felszerelés.  Nem csak ügettek, de még vágtáztak is. Linda szerint - aki Fügén jött (én meg a férj gyalog) - Sári a legjobb formáját mutatta.

2020. december 10., csütörtök
Könnyű volt megfogni, annál nehezebb ráadni a füleskantárt. A felülés simán ment, ráadásul Lindának segítettem, ezért mégegyszer megismételtük a felszállást. Szombaton ment utóljára velem. Vasárnap Lillával, majd 3 nap pihenő, és mégis hosszú száron nyugodtan sétáltunk. Végig lépés, általában egy kézben a szár. Nagyon élveztem. Még legeltettem is nyeregből. Tényleg nekem is kell benne bíznom, hogy ő is bízhasson énbennem?
Holnap jön Lilla, és lehet, hogy megveszi ezt a szuper lovacskát?!

2020. december 11., péntek
Lilla és a férje Zoli ma is meglátógattak bennünket. Kiderült, hogy tavaszig nálam fogják tartani Sárit, ha megveszik. A pályán lovagolt bemelegítésként Lilla. Hosszas lépésmunka után megpróbált ügetni, abból vágta lett és a kanyarban Lilla kirepólt a pályáról.
Visszaült, kimentünk terepre is, de nem vette meg Sárit. Elbúcsúztunk. Vége. Nem jönnek többet.
Rádobbentem, hogy nem akarom eladni Sárit. Annyira jó volt az utolsó két lovaglásom vele, nem akarok megvállni ettől az élménytől.

2020. december 12., szombat
Még este levettük Sári hirdetéseit a netről. főge hírdetéseit pedig fissítettük, és az árát kicsit lejebb vittük. Ma átlovagoltunk hármasban Lindával és Petrával Zircre, Linda edzésére. Kíváncsi voltam, vérszemet kapott-e Sári a tegnapi lovaskatapulttól. Könnyen ment a felülés, és jó volt a lovaglás. Az ügetésnél jó volt a lovaglás. az ügetésnél em csinált cirkuszt, bár érezhetően kicsit feszültebb volt. Lépésben hosszú száron, egy kézzel lovagoltam.

2020. december 15 ., kedd
Hideg, ködös időben benti munka. A többi ló gondoskodott az alaphangulatról. Horkantva fel-le vágtáztak 2 őz miatt, ami a területen mászkált, amíg én Sárit próbáltam, letisztítani, felnyergelni. A lovaglás feszülten oldott hangulatban telt. Léptünk különféle alakzatokban, majd ügettünk is, de recegve-ropogva. Cirkusz nem volt, így esés sem.

2020. december 21., hétfő
Jó pár napja nem ültem Sárin, mert Füge felkészítésére koncentráltunk. Illetve a pocsék időben a vendéglakás egértelenítésére is sok időt fordítottam.
Kíváncsi voltam, mire számíthatok. A megfogás, nyergelés ment könnyen. A kantározás sajnos még mindig problémás terület. Na de a felülés az igazán perdontő. Kár volt izgulmom, minden simán ment. Az első pillanattól elengedetten ment velem. Linda Fügével kísért. Sokat sétáltunk. Ilyenkor általában egy kézzel, laza száron lovagoltam. Sokat ügettünk, nem okozott problémát a könnyű ügetés sem. Vágtáztunk is enyhe emelkedőn a mamutfenyők felé. Fantasztikus volt. Lassan, kerek ugrásokkal, minden rossz szándék nélkül. A felénél még hosszabb szárat is adhattam neki. Nagyot sétáltunk hazáig. Anyyira azt hozza, amit egy jó tereplótól elvárok, hogy hogy fantasztikus. A pocsolyákon nyugodtan, engedelmesen ment keresztül. Az egész lovaglás csodálatos volt, a köd és a sár ellenére.

2020. december 23., szerda
Bementünk hármasban (Petra, Linda, én) Zircre, hogy Linda kicsit gyakorolhasson stressz nélkül a Zirci pályán.
Felhőtlen örömmel ültam fel Sárira. Gyonyorűen sütött a nap, talán már több hete nem volt ilyen. Nagyon jól éreztem magam rajta,  és ő is ellazultan tette meg az utat oda-vissza.
Mikor átértünk Zircre, elakadt egy kicsit a sok kutyaugatástól, zajtól. Erélyesebben kellett előrelovagolnom, majd úgyis leszállnom, és gond nélkül vezettem keresztül a városon.

2020. december 25., péntek
Terepre mentünk Lindával. Annyi volt a csavar az akcióban, hogy Füge helyett Farsanggal jött. A Nyírest kerültük körbe. Ugyanazt a terepet lovagoltuk, amit tegnap egyedül Fügével. Sári nagyon jól viselkedett. Laza volt a felülésnél. Békésen sétált. Ügetésnél sem problémázott. Könnyűügetésben bátran mehettem elől, engedelmesen szedte a lábait. Párszor leszálltam, legeltettünk, ezt nagyon élvezte. A nagy emelkedőn kétszer vágtát kértem tőle, és ő tette csendes engedelmességgel a dolgát. Fent a dombtetőn kicsit hűvös és huzatos az idő. Farsang itt elvesztette a nyugalmát, ami Sárit is hangulatba hozta. Ennek ellenére teljesen kezelhető maradt.

2020. december 29., hétfő
Itt volt Veronika kirpóbálni Fügét. Sári volt a túravezető ló. Nagyon szépen dolgozott, a vágtát is nyugodtan vezette, pedig tempót követeltem tőle.

2020. január 2., szombat
Lindával átlovagoltunk Zircre, ahol Ticsó edzést tartott neki. Sári jól ment. Oda felé vezetnem kellett a városon át, visszafelé lovagolva tettük meg az utat.

2020. január 4., hétfő
Terepre mentünk Lindával. Farsang volt a főszereplő. Különböző gyakorlatokat találtam ki Lindának. Sári kicsit feszes volt, kicsit hisztizett, de nem volt gond.

2020. január 6., szerda
Kellemes terep Linda lányommal.
Ügettünk, vágtáztunk, minden ment simán. Az erdőben ugrattunk is. Csak ügetésben mertem rámenni. Kár volt izgulni, szépen megoldotta. Ahogy átugrotta felajánlotta a vágtát, én pedig engedtem neki. Jó volt vágtázni vele. Nagy kerek vágtaugrássokkal haladt erlőre. A legtöbbet persze sétáltunk, sőt az  erős lejtőn le is szálltam róla. Így is elég volt neki lecsúsznia a meredek hegyoldalon a sárban. Többször legeltetettünk is, amit nagyon élveztek a lovak.

2021. január 8., péntek
Hóesésben mentünk is Petrával terepre. Jó érzés, hogy bátran fel mer ülni Farsangra, nem fél rajta lovagolni. A hangulatos hóesésen kívül számomra a fő attrakció az volt, hogy hosszú, zörgő esőkabátban ülök fel Sárira. A múltkor edzettem vele fóliával, és bizony nem volt elragadtatva az ötletemtől.
Felnyergelés után megmutattam neki a kicsire összehajtott kabátot. Megsimogattam vele a nyakát, vállát, aztán kint felültem rá készen arra, hogy lesz egy kis cirkusz. Semmi. Felültem és mentünk. Időnként gyanakodva figyelte a lábamon libegő kabátot, és végig feszes volt kicsit, de semmi cirkusz.

2021. január 9., szombat
Ragyogó napsütésben, de havas tájon lovagoltunk egy jót Lindával. Átmentünk Porvára. Jókat ügettünk, vágtáztunk. A fagyos pocsolyáknál kicsit előadta magát Sári, de összeségében egy nagyon élvezhető, jó lovaglás volt.

2021. január 12., kedd
Marcival mentünk ki terepre. Sári nem nagyon reagált Villámra. Egyedül érezte magát, és végig izgatott volt kicsit, de engedelmes. Nagyon csavarogtunk, csak lépésben 2 óran át a napsütéses, havas, téli tájban. Szép volt.

2021. január 13., szerda
Lindával közös terep. Sári egész jól ment. Kicsit fújt a hideg szél, az utat szétvágták a munkagépek, sok helyen áglak, gallyak az úton, de azért megküzdöttünk vele. Linda szerint Sári abszolut nem illik bele az image-ünkbe. Nem kicsi, kompakt, westernló. Igaz. De ma is nagyon jó volt rajta lovagolni.

2021. január 19., kedd
Több napos kihagyás után újra lovagoltunk Marcival. A múltkori lovaglásunk alapján felkészültem lelkileg egy kis ellenszállásra. Jó lett volna bemelegíteni, de már itt volt Marci, amikor bejezetem a nyergelést. Kint rögtön felültem rá, felkészülve a nehézségekre...
De semmi. Hosszú száron békésen elballagtunk, és itthon hagytuk Farsangot. Az egész lovaglás nagyon jó volt. Sütött a nap, de kellemesen mély hóban lovagolhattunk. Jókat vágtáztunk, ügettünk, sokat léptünk. Szépalmát kerültünk meg. Marcit hazakísértem, és egyedül lovagoltam vele haza. Kicsit furcsán nézett, mert ilyet még nem csináltunk, de egész békésen hazajött velem. A marháknál bizontalankodott kicsit, de ott is fentmaradtam a hátán. Nem szálltam le vezetni. Örült mikor hazaértünk.

2021. január 20., szerda
Lindával rádupláztunk az előző napi lovaglásra. Meg is hozta a várt eredményt. Sári nagyon szépen ment. Nagyot vágtáztunk az erdő szélén Pálihálás irányába. hatalmasakat ugrott vágtában felfelé, de előre csak annyit haladtunk, hogy linda alig fért el mögöttem. Az erdőben Linda két fatörzset is átugratott. az elsőn lendület nélkül "értek át", de a másodikat nagyon tisztán ugrották. Mindent olvadó, latyakos hóban. Sokat sétaltunk, közben izgatottan hallgattuk a távoli lövések hangját. Olyan jó, hogy érezhetően később sötétedik.

2021. január 24., vasárnap
Nagy terep Lindával. Pálihálást kerültük meg. Jó volt a talaj, nem volt fagy, így többször tudtunk vágtázni. Volt, hogy Linda ügetett előttem, én pedig mögötte vágtáztam. Feszengett néha Sári, de egész jól ment.

2021. január 25., hétfő
Csak bent a csúszús karámban dolgoztam kicsit lépésben. Próbáltam hajlításokat, fordulatokat, megállást. Kíváncsi vagyok, vajon azért tanul ilyen nehezen Sári, mert buta vagy mert akaratos. Szerintem a második.

2021. január 26., kedd
Marcival nagy közös terep.  Porvát kerültük meg. Fagyos talaj, hideg szél. Nem izzadtam. Sári szinte végig feszengett valamin. Fárasztó és kiábrándító volt. Pedig egyébként ügyes volt. Pedig egyébként ügyes volt. Porva mögött a tó mellett egy árkon átvezetve szépen átugrott. Villámot ketten tessékeltük át. A végén hazakísértem Marcit, és egyedül jöttem haza. Sári szépen jött, és örült, hogy a legvégén legelhet. 

2021. január 27., szerda
Lindával átlovagoltunk Porvára, hogy röviden beadjunk pár kiadványt kedves ismerőseinknek, az idős gipp házaspárnak. Bár Linda gyönyörűen felvágtázott a  Templom-domb oldalán, mégis végig erősen tartott tőle, hogy Farsang elragadja. Így sokat léptünk odafelé. Sári is elemében volt, ment volna gyorsabban, mint ahogy engedtem. Visszafelé végig lovagoltunk az alkotmány utcán. Először egy biciklis, majd egy autó miatt akart az árokba ugrani velem.
A visszautra egy zártabb, erdőszéli utat választottuk, ahol először hosszú ügetéssel, majd vágtával engedtük ki a gőzt. Később is keretük a módját a vágtának és ez hatott. Egy erős lejtőn leszálltam, és vezettem Sárit, majd - mikor visszaültem teljesen - hosszú szárat adtam neki. Így végre értelmét vesztette a szárak folyamatos húzógatása. Lógó szárakkal, ellazulva ballagtunk haza. A bal kezem készenlétben, hogy azonnal rövidre foghassam a szárakat, ha Sári visszaél a helyzettel. Közben egy hangtalan szarvascsapatra lettünk figyelmesek a patak túloldalán a fák között. Sári is észrevette őket, de nyugodtan ballagott hazáig.

2021. január 28., csütörtök
Sári avval nyitott, hogy bár a répát elfogadta tőlem az etetőnél, de mikor látta, hogy kezd komolyra fordulni a dolog, szemtelenül kiment a mezőre és otthagyott. Persze azért meg tudtam fogni. A pályán dolgoztam vele lépésben, ügetésben. Rövidítések, nyújtások, alakzatok. Nem örült, de megcsinálta.

2021. január 30., szombat
Rövid, de intenzív terep Lindával. Érdekes volt látni, milyen jól esik a lovaknak, hogy kívágtázhatják magukat is kicsit. Teljesen ellazulva jöttek haza.


2021. február 1., hétfő
Fotózás.
A bemelegítésre nem maradt annyi időnk, mint szerettem volna. Csenge és Petra két kameraállásból készített fotókat, videókat. Farsang majdnem lerakta Lindát, de ügyes volt, fent maradt. Minden estere legeltetve nézte, ahogy én le-föl lovagolok a fotósok előtt. Az egyik vágtánál én is majdnem repültem, de mákom volt, sikerült fennmaradnom. Lettek jó képek és videók.

2021. február 2., kedd
Marcival nagy terep. Fagyos talajon, hosszú száron teljesen elengedetten csavarogtunik. szétfagytam, de nagyon élveztem.

2021. február 3., szerda
Lindával szép kora tavaszi időben, nyakig érő sárban terep. Megpróbáltam a kantár szétkapcsolása nélkül felkantározni... esélytelen. Htalmas ügetéssel kezdtük, nem éppen fesztelenül. Londa elhúzott mellettem, nem volt éppen nagy segítség. Az erdőben vágtáztunk és ugrattünk. Vágtában felálltam a nyeregben és előrelovagoltam. Egész jól reagált. Utána már hosszú száron is tudtunk sétálni.

2021. február 4., csütörtök
Magányos terepre vittem ki Sárit. Kisebb próbálkozások után ez volt az első "hivatalos". Hosszú száron csendesen ballagott alattam egészen a legtávolabbi pontig. Mikor a nyilt mezőn készültem elhagyni a patak szélét, kénytelen voltam két kézben, rövidebbre fogni a szárakat. Ettől rögtön feszültebb lett, de azért lépésben tartva, fegyelmezetten hazasétáltunk. Nem volt fesztelen, elengedett, de nem is próbált ledobni. A szürke marhák mellett is elosontunk óvatosan. Mikor visszaértünk a patak mellé, ismét megnyugodott. Legeltetve vezettem haza. 

2021. február 6., szombat
Lindának edzése volt Zircen. Sárin kísértem át szokásos módon. Jól sikerült, sőt a bemelegítési időben, amig vátunk az edzőre, Ticsóra, én is lovagoltam kicsit a pályán.

2021. február 10., szerda
Több napos esős idő végén, még a hideg megérkezte előtt kimentünk Lindával terepre. Én csak vzettem Sárit, akinek ez nagyon "bejött". Lindának ez nagyon "bejött". Lindának pedig feladatokat adtam. Mindenki élvezte.

2021. február 12., péntek
Megjött a csikorgó hideg. Az autót hajszárítóval nyitottuk ki, úgy lefagytak az ajtók. Farsangra ültem szőrén, és a hátától vezettem Sárit. Csodálkozott indenki, de azért szépen megcsinálták. Hiába sütött a nap, a fagyos talajon csa botorkáltak a lovak. A jeges szélben nem izzadtam.

2021. február 16., kedd
Kilenc napja nem ültam fel Sárira. Kíváncsian vártam a reakcióját. Az elején talán egy kicsit feszültebb volt, de semmi rosszat nem csinált. Nagyot sétáltunk a fogyos talajon. Tényleg nagyon jól viselkedett. Linda is nagyon élvezte Farsang hátán.

2021. február 18., csütörtök
Ahogy enyhült az idő, Sári alaposan "bepanírozta" magát. Jó ideig eltartott , mire kivakartam a sárból. Egyedül vittem ki terepre. Előtte való nap Lindával kimentünk, de elég zizik voltak a lovak. Semmi különös, de végig feszülten oldott hangulat.
Möst pedig egyedül vágtem neki egy kb. 2 órás terepnek. Meglepően jól sikerült. Hatalmas séta volt csak lépésben, a legtöbbször laza száron egy kézen lovagolva Sárit.
Amikor hazaértünk és lenyergeltem, rögtön nekilátott a dagonyázásnak Pillanatok alatt elérte  a kezdeti szintet ;)

2021. február 19., péntek
Rádupláztam a magányos terepre. Még jobban sikerült. Egy szakaszon ügettünk is. Lehet, hogy egyedül nyugodtabb, mint másik ló társaságában?! Erős lejtőn beszálltam. A lejtő aljában hagytam legelni kicsit. Visszaüléskor megijedt valami mozgástól a háta mögött. Kicsit felhúzta magát, ezért nem erőltettem a visszaülést. Talán 1 percet ha vezettem, majd felültem és békésen haza ballagtunk. A végén hagytam legelni. Farsang a karámból irigykedve nézett minket.

2021. február 20., szombat
Olyan izgatott voltam, hogy már fél ötkor nem tudtam visszaaludni. Mindig nagyon felkavar, ha lónézők jönnek hozzánk. az elmúlt két napban nagyon jókat lovagoltam Sárin. Szeretem ezt a lovat, de a családom fontosabb. Bevétel kell, hogy menjen a vállalkozás...
Egy szimpatikus, nagyon korrekt család látogatott meg minket. A 17 éves lányuk vetett szemet Sárira. Próbáltam minden rosszat elmesélni, hogy reális képük legyen a kihívásról. Tetszett nekik Sári, élvezettel simogatta ifjú tulajdonos jelöltja. Felnyergeltünk és kimentünk terepre. Először vezettük a lovakoat, majd segítettem felülni Sárira a lánynak. Nagyon izgult, nehezen találta a kengyelt, de Sári hangulatát sikerült két répával oldani.
Én felültem Farsangra, és ballagtunk a patakparton. Sikeresen megmástunk egy kisebb dombot, majd egy árokban sétáltunk jobbra Szépalma felé. Feajánlottam az ügetést. Előre mentem, megindultunk, s ekkor összekuszálódtak a szálak a hátam mögött. Hősiesen küzdött az ifjú lovas, de mindhiába izgalmában egyre magasabbra emelte a kezét, és sajnos sikitozni kezdett. Ezt pedig nem nagyon tűrik a lovak. Vágtánál leesett a lovas. Én is leszálltam, haza vezettük a lovakat. Sírt szegény leány, mert nagyon tettszett neki Sári. De megértette, hogy nem az ő lova. Felkísértem a vendégeket, elbúcsúztam, majd Lindával kimentünk terepre. Nem hagyhattam ezt a negatív sikerélményt a lóban. Most én ültem rajta. Ügettünk sokat, többször vágtáztunk. Jót mentünk. Lehet, hogy nem is én választottam Sárit, hanem ő engem?!

2021. február 21., vasárnap
Lindának volt ugróedzése Zircen. Sárival átkísértük. Nagyon élvezte, hogy amíg Linda edzése tartott, addig ő zavartalanul legelhetett.

2021. február 22., hétfő
Linda végzett földi munkát Sárival. Jól reagáltak egymásra. Fóliával próbálta simogatni, illetve átvezetni Sárit a foldre terített ponyván.

2021. február 23., kedd
Nagyszerű terepet lovagoltuk Marcival. Sári igazán ügesen viezette a terepet. Már kezdtem megyőzni magam, hogy olyan jó ló nem is nagy baj, ha nem tudom eladni, mikor az erdő mélyén megcsörren a telefonom. Érdeklődő Sárira... Később még egy. Megint a rám jellemző belső vívódás kezdődik.. Majd látjuk...

2021. február 24., szerda
Dinamikus terep Linda lányommal. Jókat ügettünk és több emelkedőnél nagyokat vágtáztunk, ráadásul temposan. Nagyon jó érzés volt, hogy Sári odatette magát, és nem engedte, hogy Farsang megelőzze. Felálltam a kengyelben, és így szabad háttal, hosszabb szárat élvezve hasíthatott velem Sári.

2021. február 25., csütörtök
Angol felszereléssel lovagoltam Sárit a pályán. A tegnapi jó lovaglás után nagy csalódás volt. Nem akart ledobni, de a csikózablát kihasználva állandóan a szárat próbálat kihúzni az újjaim közül.

2021. február 28., vasárnap
Ma újabb vevőjelölt látogatott meg minket. Egy nagyon szimpatikus csapat, ahol egy 16 éves lány keres lovat. Először bemutattam én, majd felült egy lovas ismerősük. Gond nélkül lovagolt vele. Majd a leány kvetkezett. Óvatosságból futószáron keztük, lépésben minden simán ment, de aztán ügetésnél leesett. Bátor volt, visszaült, de újra leesett. Nem az ő lova. Felkísértem a vendégeket, majd Lindával kimentünk terepre. Már a felülésnél teljesen nyugodt volt a ló. Láza száron sétáltunk. Ügettünk, majd egy ropogós vágta fel a Templom-dombra. Aztán teljes nyugalomban haza. Százszor jobban szeret westernben dolgozni, terepen dolgozni, alattam dolgozni... úgyhogy egyenlőre marad. Haragudni sem tudok rá.

2021. március 7, vasárnap
Jókat lovagoltam terepen Sárival az elmúlt napokban. Ma jött egy kedves egyetemista lány kipróbálni Sárit. Látszott, hogy rutinosan mozog a lovak között, bizakodó voltam. Angol felszereléssel én ültem fel Sárira. A lány Farsangon westernben kisért ki. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk, ugraltunk az erdőben, majd lovat cseréltünk. Felülés után feszült lett Sári, de lovasa tudta rendezni. Lépésben sétáltunk nagyot, majd ügettünk. Egy szakaszon kipróbáltuk a vágtát. Sajnos ez eséssel végződött. Visszaült a lány, sétáltunk haza. Már majdnem hazaértünk, mikor egy mezőn egy nagy kört próbált lovagolni a holgy. Sári megindult, és megint ledobta lovasát. Én ültem fel Sárira, és megbeszéltük, hogy hiába a szimpátia, Sári sajnos túl sok neki.

Sári

(2020. Május 13-tól)

(Sárira vonatkozó előzményekhez lásd a "Sári" valamint a "Díva & Sári" című lenti részt)

Sári  & Frida

(2020. Április 21. - június 11.)

(Sárira vonatkozó előzményekhez lásd a "Díva  &  Sári" című lenti részt)
 

2020. április 22., szerda
Nagyot csavarogtunk terepen. Lindával kivezettük Sárit és Farsangot a falu elejére, így kicsit barátkozhattak a forgalommal. Linda felült szőrén Farsangra, én tovább vezettem Sárit fel a Töll-ház mellett az erdő aljáig. Innen csodálatos a panoráma. Röviden kigyönyörködtünk magunkat, majd belépve az erdőbe én is nyeregbe pattantam. Sokat sétáltunk, hegyre fel, völgybe le. egy hosszabb szakaszon, enyhe emelkedőn felfelé jót ügettünk. Aztán a fák között bujkáltunk, egy vízmosásmentén leereszkedtünk a  Csárda-völgybe. Itt gázlón kellett áthaladni. Linda nem akart szőrén átugratni a patakon. Ezért mindketten leszálltunk, átvezettük a lovakat. Mindkettő nagyot ugrott a víz felett. Aztán a Csárda-völgyben felügettünk Borzavárra. A műútnál megint leszálltunk, és haza vezettük a lovakat. 

Egy pár szót a lovak vezetéséről.
Régen engem is úgy tanítottak, hogy próbáljak mindent nyeregből megoldani. Kudarcnak ítéltem, ha le kellett szállnom. Sok kemény csatát megvívtam lovakkal, akik megtagadták az előre menést egy gázlónál, hídnál, vasúti sínnél, ugatós kutyánál vagy bármi félelmetesnél. Ma inkább leszállok, átvezetem a lovat. Ha megcsinálta megdicsérem, visszafelé is átvezetem, aztán megcsináljuk nyeregből is. Ha kell többször is megcsinálom, amíg a ló megfelelő nyugalommal végre nem hajtja. A lovak képekben gondolkodnak. Ha jó élmény volt nekik a feladat, máskor is szívesen végrehajtják. Nekem ez sok lónál bevált. Ajánlom másnak is.

2020. április 25., szombat
Mikor Sárika nyergeléskor addig ugrált ijedt szemekkel, hogy leesett a hátáról a nyereg, majd futószárazásnál ismét bakolt, mert a kengyelek hozzáértek az oldalához, elgondolkodtam, hogy vajon élvez-e egyáltalán valamit a lovaglásból?
Ezután békésen vezettem terepen gyalogosan, meg-megállva lehetőséget adva a legelésre neki. Linda jött Farsanggal, aki most istálló társa is  Sárikának és aki mindig kapható egy kis legelésre. Az első hegy lábánál ültem csak fel rá, így rögtön hosszú száron, egy kézzel lovagolhattam. Ez a nagy szabadság tetszett neki, nem rágcsálva folyton a zablát és ha mélyen előrenyújtotta a fejét örömmel nyugtázta, hogy nem akad el a kezemben.

2020. április 26., vasárnap
Benti munka egyedül.
Itt is a jó hangulatra, motiváltságra helyeztem a hangsúlyt. Többször kapott Sári répát tőlem nyergelésnél, futószárazásnál, felülésnél. Nem volt teljesen oldott, de nem is vesztünk össze. Pár alakzatot lovagoltam vele, aztán leszálltam és elengedtem.

      

           

2020. április 28., kedd
A mai napon többet futkostam lovak után, mint máskor egy hét alatt. Sárinak új barátnője van: Favory Frida, aki múlt szombaton érkezett belovaglásra. Állandóan együtt lógnak, és hevesen egyetértenek abban, hogy minek dolgozni, ha nem muszáj. A 2 hektáron kiröhögtek, mikor meg akartam fogni őket. Már csak a lovaspályára beterelni őket is hosszú móka volt, de bent sem ment egyszerűen a megfogásuk. Ehhez képest már könnyű munkának számította két ló elvezetése az első hegyig. Ott felültem Sárira, és elől mentem vele. Linda pedig Farsang hátáról vezette Fridát. A két ló egyébként apáról (Farsang Legény) féltestvér, és három évig egy ménesben éltek. Sári jól ment. Mikor hazaértünk még mentem vele pár kört a lovaspályán.

2020. április 29., szerda
Tesztlovas alatt dolgozott Sári. 
Gergő ült rá , Frida tulajdonosa. Gergő  falunkbeli, és gyermekkorában lovagolt nálam pár évig. A tegnapi terepet ismételtük meg avval a különbséggel, hogy annál a bizonyos hegynél felültem Frida hátára. Izgi, mindig nagyon izgi.
Frida szombaton lett kifogva a ménesből. Hétfőn hasalt rá fel körkarámban Linda, majd fel is ült rá, amíg mi vezettük. Tegnap én is felültem rá futószáron. Ma pedig terepen. Jól működő rendszer, amit már több lovon kipróbáltunk. Gergő élvezte a lovaglást Sári hátán.

2020. május 1., péntek
Szemerkélő esőben indultunk lovagolni. Először a lovaspályán, szabadon alaposan megmozgattuk Sárit és Fridát, majd a falu elejére vezettük őket. A hídnál Frida megijedt a szembejövő autóktól. Sári is csatlakozott a bulihoz, úgyhogy teljesen megbénítottuk a forgalmat, de aztán gyorsan rendeztük sorainkat és mentünk tovább. Gergő a kék túra jelzésnél ült fel Sárira, én pedig kicsit később az emelkedőn felkapaszkodva. Mindkét ló szépen dolgozott. Gergő szerint most még jobb volt Sárin lovagolnia, mit a múltkor.

2020. május 2., szombat
Egy kis nasival könnyen megfogtuk Sárit és Fridát. Először a lovaspályán bemelegítésként párszor körbeküldtük őket lovas nélkül, majd felnyergeltük gond nélkül őket.  A kantározás egyiküknek sem erőssége, de azért sikerült.
Kivezettük őket terepre. Linda most ült először Fridára. Először ő pattant nyeregbe, és én még a földről vezettem őket, majd elengedtem és én is felültem Sárira. Sári peckesen ment elől, érezni lehetett, hogy tele van energiával, mindent megnézegetett kicsit. Hegymászásként a  Nyíresbe lovagoltunk fel. A kevésbé meredek részen hosszan ügettünk. Frida lemaradt és nyugodt vágtában zárkózott fel. Első vágtája lovassal. Linda örült, hogy nem bakolt. Fent a hegytetőn gyönyörködtünk Borzavár látványában, amit ebből az irányból egy ragyogóan sárga repceföld foglalt keretbe. A lejtőn is szépen ereszkedtünk le a falu eleje felé, de ott Frida valamiért feltétlenül elindult balra a mezőn. Linda pár próbálkozás után leszállt és hazáig vezettük a lovakat. Jól viselték a forgalmat. Minden simán zajlott hazáig.

2020. május 4., hétfő
Benti edzés. Gergő ült Sárira és Linda Fridára. A két ló elválaszthatatlan jó barát. Először megmozgattuk őket a lovaspályán, majd felnyergeltük őket. Gergő ült fel először. Sárin érezni lehetett a szunnyadó feszültséget, de Gergő óvatos határozottsággal, finoman előre lovagolta. Aztán Linda is felkúszott Frida hátára. Őt egy-két körön keresztül még vezettem, majd ő is szabadon követte Gergőiket.
Először lépésben lovagoltak különböző alakzatokat, majd ügetésre váltottak. Sári nem robbant, Frida pedig engedelmesen követte. Itt is különböző alakzatokig jutattunk. Aztán megpróbáltak vágtázni. Sári hihetetlen gyors nyújtott ügetésből próbált beugrani, majd a kanyarban visszaesett ügetésbe, és amikor Gergő újra be akarta ugratni, rodeózni kezdett. Nem sikerült ledobnia Gergőt, pedig az egyik kengyelt már elhagyta. Frida szépen megindult Lindával vágtában, majd türelmesen megvárta, amíg Gergőék befejezték a bemutatót.
Nem erőltettük a vágtát. Léptek kicsit, aztán leszereltük a lovakat.

2020. május 6., szerda
Kalandos volt a mai lovaglás. Megint musztáng-vadászattal kezdtünk. Fridát még csak-csak megfogtuk kajával, de Sárit kergetni kellett a 2 hektáron, mire bejött a lovaspályára.
Ott először alaposan megmozgattuk őket, majd gyors lópucolás, nyergelés. Frida sem szereti a kantározást, nem volt egyszerű rárakni a szerszámot.
Aztán sétáltunk velük, vezetve őket. Először Linda ült fel Fridára, majd a hegy lábánál én Sárira. Kipróbáltam, hogy megy pelham-zablával. Csodálkozott, de nekem nagyon jó érzés volt. Magabiztosan tudtam lovagolni. Úgy éreztem kiegyenlítődtek az esélyek. Később többször vágtáztunk. Volt pár izgalmas helyzet is. Ilyenkor könnyedén meg tudtam fékezni kósza gondolatait, próbálkozásait.
Szépalmát kerültük meg, s így három helyen is adódott a lehetőségünk vágtázni. Ha megbízható ló lenne Sári, nagyon lehetne szeretni a kényelmes, térölelő vágtáját.
Az első izgalom a vágták mellett Szépalma felett ért minket az erdőben. Csak azt láttam, hogy Frida egyre izgatottabb, és megelőz minket lefelé ügetve az erős lejtőn. Később értettem meg, hogy hátulról egy biciklista közeledik felénk. Gyorsan lehúzódtunk a lovakkal oldalra és elengedtük emberünket, hadd guruljon tovább. A második izgalom az idegen lovak melletti vágtánál ért minket. Mikor közel értünk a minket csodáló méneshez, lefagyott a rendszer. Mereven megálltak táltosaink. Mi gyorsan leszálltunk, amitől Frida nem volt elragadtatva, és megpróbálta kitépni magát Linda kezéből. Nem tudott megszökni. Linda hősiesen fogta. Nagyot sétáltunk velük, vezetve őket lefelé egy nagy réten. Mikor az úton kellett átmennünk, pont jött egy autó, aminek a sikere nem maradhatott el. Mindkét ló megugrott.
Az út túloldalán visszaültünk, és leereszkedtünk az erdő szélére. Itt várt ránk a legizgalmasabb kaland:
Ártatlannak tűnően kezdődött. Ahogy léptettük a lovakat az erdő szélén, Linda előrekerült, megpróbált egy kört lovagolni, de -  ahogy oldalra fordult az erdő felé - Frida besétált vele a fák közé. félig tréfálkozva kérdőre vontam Lindát, hogy mit csinál, mert sejtettem, nem lesz jó, ha a két ló elveszti egymást szem elől. Megállítottam Sárit, és vártam mi lesz, Csörtetés hangzott a fiatal fák közül, majd egy halk sikítás. Na gondoltam, most esett le a lányom. Gyors lódobogás, nagyobb csörtetéssel, gondoltam vágtázik vissza hozzánk Frida lovas nélkül. De mikor kiugrott a fák közül, gyors vágtában látom, hogy Linda eltorzult arccal még Frida hátán ül.
Ahogy elsúrrantak mellettünk, Sári is kedvet kapott a mókára. Megpróbált ledobni, hogy Frida után futhasson. A vége: Linda sikeresen fent maradt, sőt még a pálcáját sem hagyta el, bár a két kengyelből már kicsúszott a lába. Sárit pedig sikerült hamar megfékeznem az erősebb zablával.
Hazafelé alaposan megtárgyaltuk az esetet. Kiderült, hogy Frida addig ment befelé az erdőbe, amíg már nem lehetett tovább furakodni a bozótban. Ott megpördült, és visszavágtatott hozzánk.
Az adrenalin megvolt, és megállapítattuk, hogy szép, de kihívásokkal teli a belovagló szakma.

2020. május 7., csütörtök
Gergővel mentünk ki terepre. Ő ült Sárira, én Fridára. Elvezettük őket a falu elejére. Ott, a homokbányán túl felültünk. Frida vezetőszárát a vállamra tettem. Lépésben minden szuper, de ügetni nem tudtunk, mert Frida állandóan nyugtalankodott. Jobbra még a bozótba is beugrott velem. Csak ekkor jöttünk rá, hogy a kötéltől fél, ami a bal oldalamon a karabinerrel hozzáér a nyereghez, esetleg az ő oldalához.
Gergő nyergére rögzítettük a kötelet. A le- és felszállás sem volt a legegyszerűbb. Autótól is nagyon megijedt a két ló, úgyhogy mozgalmas volt a lovaglás. A tündérmajori mezőkig mentünk, ott át az úton és a túloldalon az erdőn át haza. Egy kutyából és a gazdájából csinált még Sára kisebb problémát, de megoldottuk. Később egyre jobban ellazultak a lovak, egész végig csak emelkedőn ügettünk és vágtáztunk egy kicsit. Itt mindkét ló nagyon jól ment. A hegytetőn leszálltunk a lovakról, és hazáig vezettük őket. Egyszóval izgalmas lovaglás volt, ami fokozatosan vált egyre élvezhetőbbé.

2020. május 9., szombat
Ma reggel 7-kor szerveztünk egy korai, benti edzést. Gergővel és Lindával hármasban. Gergő első alkalommal ült Fridára. Ő volt a főszereplő, neki segítettünk mindketten. Én voltam az éllovas Sárival, Gergő középen, és Linda zárta a sort Farsanggal.
Sári elég feszesen ment. Nem örült a pelham-zablának. Persze a csikózablával sem örül, az ellen is folyamatosan dolgozik. Most is húzogatta a szárat a kezemből. Nem örült, hogy előre lovagolom a csípőmmel és a lábaimmal, de nem mert rodeózni, mert a zablával könnyedén meg tudtam fékezni.  Volt, hogy egyhelyben forgott, kereste a fogást rajtam. Leginkább úgy hatott, mintha egy büszke spanyol lovat lovagoltam volna. Hatalmas kerek nyakkal, láncait csörgetve lépdelt alattam. Sokat tanügettünk. Teljesen leizzadt, mire leszálltam róla, pedig csak pár nyugodt kört kellett volna lépésben és ügetésben megtennie. Összességében nem volt rossz, de nagyon feszes.

2020. május 10., vasárnap
Sárit átvezettem a vendégistállóhoz és futózáraztam kicsit az ott felépített körkarámban. Nagyon jól ment. Semmit nem felejtett. Előkészítésnek szántam a holnapi hazaútra. Kíváncsi voltam, milyen könnyen szétválasztható a két barátnő. Frida is és Sári is jól viselte a rövid szétválást.

2020. május 11., hétfő
Letelt az egy hónap. Utolsó edzés nálunk.
Kezdés: musztáng-vadászat. A nyereggel bakol, mint akit most nyergeltek fel először. Hosszan vezetem az erdőig. Linda már rég felült Fridára. Mikor én szeretnék felülni, forog velem, majd mikor végre nyeregben érezhetem magam, kezdődik a rodeó. Gyorsan megforgatom, ágaskodás, bakolás helyett így pörgünk vagy hármat. Rátolat egy dombocskára. Szárat adok, mire bakolni kezdene, még forgunk vagy kettőt, aztán hirtelen abbahagyja. Később ügetünk, vágtázunk, minden oké. Lenyergelésnél otthon majdnem ledobja a nyerget.
Szóval nem vagyok biztos benne, hogy ebben a hónapban a rengeteg munka hatására bármit is tanult.
Ebéd után gyorsan megfogom, felkantározom, és 2 óra alatt átsétálok vele Bakonybélbe. Úgy megfeledkezem róla, hogy nem csak egyedül sétálok az erdőben, hanem lovat vezetek haza a megszokott helyére. kellemesen elfáradok, mire átérünk. Beengedem a többi ló közé. Kis rangsorvita, közös vágták, és már meg is van a befogadás. Mégiscsak itt született, itt nőtt fel. A terv, hogy átjárok és Bakonybélben folyatjuk a képzését.

________________________________________

<<< Vissza a kezdőlapra

Díva  &  Sári

(2020. Április 11-20.)

(Dívára vonatkozó előzményekhez lásd a "Díva" valamint a "Díva  &  Scarlet" című lenti részt)

Sári egy nagyon szép kiállású, jó mozgású félvér kanca. Ráadásul Bakonybélben rideg tartásban, ménesben nőtt fel. Nemrég gazdát cserélt, és aktuálissá vált a belovaglása. Érdekes kísérletbe kezdtünk még a múlt év végén. Mivel Sári gazdáinak nagyon korlátozott a szabadideje, és mivel Sárát nem akartuk kiszakítani természetes környezetéből, kipróbáltuk mire jutunk, ha heti 1 alkalommal én megyek át, és a tulajdonosokkal együtt elkezdjük képzését.
Az elején nagyon jól reagált Sári. 7 éves kora ellenére szépen megindult már az első edzésen.  Fel tudtuk nyergelni, sőt rá is ülhettem kicsit a kőrkarámban. Egy héttel később ezt gond nélkül megismételtük, sőt más lovak társaságában kivittük terepre. Először vezettem, majd az erdőben ráültem. Másik lóról vezetőszárral biztosítottak. A 3. alkalommal már szabadon is mentem vele, és ha jól emlékszem, Izsák, az egyik tulajdonos is felült rá. Később Tibor, a másik tulaj, is rá tudott ülni. Néha több hét is kimaradt, Sári mégis egyenletesen fejlődött.
Már épp felmerült bennem, hogy lassan nincs is rám szükség, mikor az egyik lovaglás végén egy nagyobb rodeóval földhöz vágta Tibit. Szegény jól meg is ütötte magát a fagyos talajon.
Következő alkalommal én ültem fel. Éreztem, hogy néha próbálkozik kicsit, de ha támogattam a szárakat, abbahagyta. Úgy tűnt minden rendben. Izsák felült rá körkarámban. Szépen dolgoztak, mi gondtalanul nyergeltük a többi lovat, mikor arra lettünk fegyelmesek, hogy Izsák egyre gyorsabban rója a köröket a körkarámban. Szerencsére nem történt baleset. Izsák a megfelelő pillanatban leugrott. Átvettem a lovat, kimentünk terepre a szokott módon.
Majdnem egy hónap kimaradt a következő alkalomig. Alaposan bemelegítettünk, mielőtt felültem. Lépében minden szépen ment. Bal kézre ügetésben is. Jobb kézre azonban elkezdett velem bakolni, és addig csinálta, amíg el nem repültem. Persze visszaültem, kivittük terepre is, de ez volt az a pont, amikor megbeszéltük, hogy áthozom hozzánk és többet foglalkozom vele.

2020. április 11., szombat

Petra átvitt autóval Bakonybélbe. Megfogtuk Sárikát. A felszerelés:
1. kötőfék, vezetőszár (a derekamra, hogy el ne szaladhasson),
2. kantár, azon átvezetve tarkó fölött még egy vezetőszár,
 3. egy díjlovagló pálca.
Alapos előkészületek, nehogy visszaszaladjon az út egy részéről.

Két és fél óra gyaloglással gond nélkül átértünk Borzavárra. Látszott, hogy tisztel és bízik bennem. Szépen eljött velem. Örült a többi ló látványának.

Betettem a vendéglókarámba - semmi gond. Mikor Pöttyit be akartuk tenni hozzá társaságnak, teljesen pánikba esett. Miféle szerzet ez, ő még ilyet nem látott. Mivel komoly volt az esély, hogy kitör a karámból, letettünk szándékunkról.
Miféle szerzet ez, ő még ilyet nem látott. Mivel komoly volt az esély, hogy kitör a karámból, letettünk szándékunkról.
Egyedül viszont nem maradhat. Abból a ménesből hoztuk el, ahol megszületett. Nem bírná a magányt. A vége az lett, hogy Farsang és Pöttyi élvezte a vendégistállót, Sárikát pedig átvittem Dívához. Díva tökéletes társasságnak bizonyult. A két ló semmi agresszivitást nem mutatott egymás iránt. Díva nyugodtan körbevezette új társát.
Az lett a vége, hogy Sári és Díva ragyogóan el van a régi istállóban a 2 hektáron, Pöttyi pedig Farsanggal a vendég istállóban.

2020. április 12., vasárnap
Díva és Sári együtt lóg egész nap. Délután elkaptuk őket. Dívát beraktuk a paci-megőrzőbe, Sára bement mellé. Ott tudtuk fogni, felnyergeltünk, majd Farsang és Linda kíséretében kimentünk terepre. Nyugodtan elvezettem az első hegy lábáig. Ott felültem, és megmásztuk a hegyet. Ez kisimítja az idegeket. Nem volt gond. Fent a hegytetőn is békésen lovagoltunk. Erős lejtőn ereszkedtünk le, ott leszálltam.
Később többször visszaültem, leszálltam. Crossmotorosok mentek el mellettünk. A lovak békésen legeltek. Sári és Farsang igaz csak távolról, de jól kijött egymással. Sári nagyon örült, mikor visszaértünk Dívához. Az első edzés simán lezajlott. 

2020. április 13., hétfő - Díva -
Ma átjött hozzánk a faluból Marci Villámmal.
Díva Lindával vállalta a felvezető lovas szerepét. Nem sikerült túl fényesen, de persze ez nem meglepetés. Több, mint 10 napja nem ültünk Díván. Nem volt rossz szándékú, csak nem ment finoman. A csúcs az volt, mikor akkorát botlott - szerintem figyelmetlenségből -, hogy Linda lerepült a nyeregből. Díva nem esett el, szépen kimentette a helyzetet. Linda nem ütötte meg magát. Később én felültem Sárira, és kimentünk hárman terepre. Hol balról, hol jobbról jöttek mellém, de egyébként nem volt semmi gond, pedig biciklis családdal, motoros apával és lányával találkoztunk. Mentünk marhák mellett, illetve forgalomban. Sikeresen hazaértünk, mikor Villám meg akarta rúgni Dívát, de Linda sípcsontját találta el. Ez nem a Linda napja.  A jó hír, hogy Díva nem sántít.

2020. április 13., hétfő - Sári  -
Vendégünk volt. Marci jött át Villámmal a kis hucullal.
Először Villám és Díva dolgozott együtt a lovardában. Sári alaposan bemelegített. Le-föl vágtázott a 2 hektáron. Aztán Díva segítségével becsaltuk Sárit a paci-megőrzőbe (ez egy 6x6 méteres, villanypásztorral bekeríthető hely, etetővel a közepén). Ott gyorsan felnyergeltük, és kimentünk terepre hármasban. Rögtön felültem Sárira, és elől lovagoltam vele. Díva jött mögöttem, majd Villám a végén.
Sokat léptünk, találkoztunk biciklistákkal, de nem tört ki a pánik, mikor elhaladtunk mellettük.
A Nyírest kerültük meg. Hegymászás közben egy hosszabb szakaszon ügettünk. Crossmotorosokkal találkoztunk, mikor lefelé ereszkedtünk. Gyorsan leugrottunk a nyeregből. A lovak békésen legelésztek, miközben a motorok elhaladtak mellettünk. Én már nem ültem vissza. Vezettem hazáig Sári. A homokbányánál megnézte a marhákat, de nem ijedt meg. A főúton is nézelődhetett.  
Összességében jól sikerült, bár egyenlőre óvatos vagyok.

2020. április 14., kedd
A Borzavár és Zirc közötti erdőbe mentünk lovagolni Linda és Farsang társágában. Erős szél fújt, hűvös volt az idő. Vezettük a lovakat a főúton egész a falu elejéig. Bent a fák között felültünk, végre itt védve voltunk a viharos széltől. A kék túrán haladtunk fel a hegytetőre, mikor kiderült, hogy amerre menni szeretnénk, éppen fákat döntenek. Farsangra nagy hatással voltak a favágók. Gyorsan leléptünk, ügettünk is egy darabon, majd a gerincen haladva a fák között hazalopakodtunk.

2020. április 15., szerda
Végre benti edzés Sárival.
Izgultam kicsit, mert Bakonybélben egy benti edzésen váott jól földhöz. Most azonban minden simán ment, jókat ügettünk, igyekeztem megismertetni a lovardai alapokkal.

2020. április 16., csütörtök
Terep a Hotel Szépalma irányába. Kicsit sietősre fogta Sári, mindig ügetni akart. Hegymászással próbáltam "kivenni belőle az elemet". A mamutfenyők felé haladva egy enyhe emelkedőn végrevágtáztunk. Kétszer is. Ezek voltak az első hivatalos vágtáim Sárival. Szeretem ezeket hosszabb, enyhén emelkedő erdei utakra időzíteni. Itt nehezebb dolga van a lónak, ha menet közben el akar hagyni.
Sári nem akart. Hatalmas ügetésből váltott át nagyon kellemes, kényelmes és becsületes vágtába. Kétszer is kértem tőle vágtát, és egyszer sem okozott csalódást. A jó vágta után már kicsit jobban megbíztam benne. Sétáltunk hosszú száron is. Egyébként Linda gyönyörűen átugratott Farsanggal egy kidőlt fatörzset. Neki ez ragyogta be a mai lovaglást. Persze ő is élvezte a vágtákat is.
Nagy lejtőn ereszkedtünk le. Itt leszálltam, és vezettem Sárit.
A lejtó alján legelhetett kicsit, majd visszaültem. Ugyanúgy sietett mint a lovaglás elején, de azért gond nélkül hazaértünk. Díva nagy örömmel fogadta.

2020. április 16., csütörtök - Díva - 
Ezt a bejegyzést Linda írja: Dívát most először lovagoltam teljesen egyedül. Nyergelésnél nem volt valami vidám kedve, de azért elég jól viselkedett. Az egyetlen, ami nem volt olyan fényes, az volt, hogy  rafinált módon szabadította magát. Ma csak alapfeladatokat gyakoroltam, de azokat addig, ameddig nem sikerültek szépen. Erre gyorsan rájött, miért nem kellett sokat ismételni. Legtöbbször szóra megállt és nem sietett ügetésben sem. Mindkét kézre vágtáztam egy fél kört, amit visszabeszélés nélkül rögtön teljesített. Nagyon örülök a mai edzésnek, mert nem sántított és ügyesen dolgozott.

2020. április 17., péntek - Sári -
Ma nem volt időm felülni Sárikára. Linda végzett vele földi munkát. Finoman, szépen dolgozott. Ment a futószárazás, fordulat eleje, fordulat hátulja körül, hátraléptetés. Nem akart Linda mellett menni. Most nálam azt tanulta, hogy mögöttem a helye.

2020. április 18., szombat
Eljött Izsák, hogy megnézze, mire jutottunk egy hét alatt Sárival. Azt mondta,  szívesebben ül Farsangra, mint Sárira, és ez nagyon bölcs döntésnek bizonyult.
Mikor ugyanis kint felültünk a lovakra, Sári rodeózni kezdett velem. Nem próbálkozás volt, hanem komoly szándék. Mázlim volt, sikerült fennmaradnom.
Behúztam a bal szárral a fejét, és így már nem élvezte annyira az ugrálást. 2-3-at azért biztosan ugrott előre, mikor végre abbahagyta. Utána is elég feszülten lépdelt velem. A hegymászás oldotta kicsit a hangulatot. Nagyot bóklásztunk az erdőben. Volt ügetés és vágta is egy kicsit szóval, még messze van a stabil hatástól.

2020. április 18., szombat - Díva -
Tegnap többen érdeklődtek Díva iránt. Egy fiatal férfi is felhívott, és ma el is jütt kipróbálni Dívát. Próbáltunk minden hibát elmondani Díváról, ráadásul Díva is elemében volt, igyekezett már nyergelésnél megenni minket. Még nincs kész a kiképzése, idő kell neki, szeret nálunk lenni.
Aztán Linda felült és ügyesen dolgozott vele. Utána Marci, a vevőjelölt, is felült, majd ismét Linda. Egyszer csak Marci közli, hogy megveszi Dívát.
Marcival egyébként egy lószállítás kapcsán már megismerkedtünk. Eladott egy lovat egy ismerősemnek, mert egy lábsérülés miatt úgy tűnt, nem tud majd lovagolni, de pár évvel később, mikor az ismerősöm abbahagyta a lovaglást, örömmel visszavásárolta a lovát. Remélem Díva mellett is kitart majd.

2020. április 20., hétfő - Sári -
Ha hétfő delelőtt, akkor találkozó a falubeli Marcival, aki átjön a huculjával, Villámmal.
Sárival én voltam a felvezető lovas, amig Linda lovardai munkát végzett Villámmal. Alaposan igyekeztem bemelegíteni felülés erlőtt. Egy nap pihenő után úgy láttam, túlteng a harciszellem Sáriban. Aztán nem lett gond. Jól dolgozott bent is és terepen is. Jó nagy hegyet mászattam meg vele az erdőben. Engedtem, hogy felfelé ügessen, sőt vágtázzon. Itt végre hosszú száron engedhettem dolgozni. Nem kellett attól tartanom, hogy rodeózni kezd. Aztán felértünk, bevártuk Marcit és Lindát, majd felültem, rövid száron ballagtunk tovább. Az egész lovaglás ilyen készenlétben, csendes küzdelemben telt. Nem volt rodeó, de nem volt felhőtlen, oldott hangulat sem.

(További fejlemények: lásd SÁRI fenti edzésnaplóját a  "Díva és Frida" című részben)

2020. április 20., hétfő
Délután Marci jött, ahogy ígérte, és elvitte Dívát.
Sári hamar megvigasztalódott Farsang társaságában. Díva nehezen szállt be a profi lószállító tehérautóba, sokkal nehezebben, mint mikor idehoztam. Szerintem tudta, hogy ha bemegy a szállítóba, új helyre kell költöznie, és szerintem maradni akart - pocsék érzés volt. Persze azért felment a helyére, és most egy új fejezet kezdődik az életében. Ezt már nem én írom...




Tisztelettel!

Csatolok pár mai képet .

Sok kitartó munka es bizalom kell még hozzá de mind ketten akarjuk menni fog!
Köszönöm.

Díva  &  Scarlet

(2020. március 6-tól)

(Dívára vonatkozó előzményekhez lásd a "Díva" című lenti részt)

2020. március 6., szombat 

Új ló érkezett hozzánk kiképzésre. Scarlet egy nagy, elegáns, 10 éves, magyar sportfélvér kanca. A tulajdonosa tenyésztette. Az a panasz rá, hogy állandóan gyorsabban akar menni mint a lovasa. Ezért nagyon fárasztó a lovaglása. Mindig fékezni kell. Hamar habosra izzad, és végeláthatatlan küzdelem a lovaglás felhőtlen öröm helyett.
Elmentem, meglátogattam, kipróbáltam Scarletet. Bízom benne, hogy tudok neki segíteni. Ezért örömmel elvállaltam a képzését.
Ma megérkezett. Levezettük a vendéglókarámba. Összeismerkedett Pöttyivel, aki majd biztosítja számára a társaságot.
A szomszédban nézegeti Farsangot és Dívát. Mindkét oldalon nagy az izgalom. Scarlet le-föl vágtázik párszor, de hamar társul Pöttyihez.

2020. március 7., szombat  - Scarlet -
Reggeli etetésnél barátkozunk egymással kicsit, majd délután felülök Scarletre.
futószáron, felnyergelve vezetem át a lovardába, ahol már Linda dolgozik Dívával. Békésen jön velem, kíváncsi a többiekre, de nagyon engedelmes. Először futószárazom. Bíztató, hogy nem rohan, és hangsegítségeimre is szépen reagál.
Aztán egy nyugodt sarokban felülök. Békésen körbesétálunk. Átlóváltás, nagy körök. Aztán - mivel ez szépen megy- ügetésre váltunk. Ez sem okoz problémát. Nem fog nagyot a kezemen, és ha siet is kicsit, néha a hangomra gyönyörűen átvált lépésre. Ezen felbuzdulva kimegyünk Lindával egy egészen kis terepre lépésben.
A szürke marhák egykori karámját kerüljük körbe (kb. 15-20 perc). Egyszer nem fog nagyot a kezemen. Bár kicsit bizonytalan, nagyon figyel főleg egy távoli cross-motor hangjára. Egyszer-kétszer tanüget velem pár lépést, de kis hajlításokkal ráveszem, hogy maradjunk lépésben. Örül, amikor hazaérünk.

2020. március 7., szombat  - Díva -
A mai bejegyzést Linda írja

Ahogy lementünk, Díva kíváncsian odajött hozzánk. Gyorsan lepucoltuk és felnyergeltük. Ameddig apa Scarletet nyergelte, én a pályán melegítettem be. Jobb volt mint szerdán, mivel engedelmesebben viselkedett. Féllovardás nagyköröket, átlóváltásokat lovagoltam. A rudakon is többször átléptünk. Most már az se baj, ha pálcát cserélek, mivel akkor is tovább megy.
Majd bejött apa a pályára. Scarlettel ő a lovaspálya egyik felén futószárazott, én a másik felén lovagoltam. A féllovardás nagykörök egyre jobbak lettek. Kisebbítettem, nagyobbítottam őket. Beleépítettem a rudakat. A megállások is eléggé jól sikerültek. Amikor Scarlet mögött lovagoltunk, Díva újra elkezdett vállazni, és levágni a köröket. Ezért ez nem sikerült olyan jól. Majd kimentünk terepre. Itt sokkal jobb volt, mivel ez a kedvence. Szépen ellovagoltunk Farsangtól. Az egész terepen jól viselkedett, de eléggé Scarletre volt fixálva. Hazafelé sem sietett. Összességében meg vagyok elégedve a mai nappal.

2020. március 8., vasárnap
Ma itt volt egy szimpatikus család megnézni Dívát. Díva csúnyán beégetett. Kengyel állításnál megharapott. Nem lett volna komoly, de pont a hüvelykujjamon kapta el a bőrt, rögtön vérezni kezdett.
Nem baj, inkább engem, mint mást. Egyébként egész jól ment a pályán.
Felkísértük a vendégeket, elbúcsúztuk. Bekötöztem az ujjamat, újra felnyergeltünk és kimentünk terepre. Szigorú voltam Dívával, még sarkantyút is felcsatoltam. Gyönyörűen ment velem elől, ráadásul nagyon jó érzést adott. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk szabadon. A sarkantyút szinte nem is kellett használnom, akkor is nagyon finoman.  Egyik szemem sír, a másik nevet.

Díva után igazi jutalomjáték volt Scarleten lovagolni. Szépen hagyta magát lepucolni, felnyergelni, együttműködően átsétált velem a lovaspályára. Szépen ment futószáron is. Nyújtott ügetést is kértem tőle futószáron. Jobb kezem félreértette és beugrott vágtába. Lassan, elengedetten vágtázott körbe-körbe. Nagyon jó mozgású ló.
Aztán felültem. A tegnapi feladatok ma is jól mentek neki. Közben több látogatónk is akadt. 3  ismerős a domboldalról ereszkedett le hozzánk, a másik irányból pedig egy kutyát sétáltató férfi jött felénk. Scarlet gyanakodva nézte a látogatókat, de engedelmesen dolgozott tovább. Kértem tőle nyújtott ügetéseket a hosszú falon és tanügetést a rövid falon -  szépen megcsinálta.
Vágtáztunk is. Felálltam, kikönnyítettem a hátát. szerintem így jobban szereti. Jól ment. Tudna lassabban is, de nem rohant. Jobb kézre rátett még egy kört. Nem váltott vissza ügetésbe, de nem bántottam a száját, hagytam, aztán szépen visszaállt.
Az egész munkája nagyon elegáns és visszafogott volt. Megkoronázta a napomat.

2020. március 9., hétfő   
Scarlet szépen hagyta, hogy lepucoljam megkötés nélkül.
A patatisztításnál azonban megszökött és egy ideig el kellett kergetnem magamtól, hogy aztán odajöjjön hozzám. Felnyergeltem, átvezettem a pályára.
Futószárazásnál egy földön fekvő rúdon keresztül kellett lepnie, ügetnie, vágtáznia. Ez feldobta kicsit a bemelegítést, de szépen megcsinálta. Amíg Linda felnyergelte Farsangot, én lovagoltam pár kört.
Kimentünk terepre. Ügettünk is. Ha sietni akart, felvettem lépésbe. Hegyet másztunk, nem is kicsit. Később az erős lejtőn le is szálltam. Hazafelé úgy lépett majd szét szakadt. Többször megállítottam, majd újraindítottam. Volt, hogy csak lassú lépést kértem tőle. Szóval sok átmenetet lovagoltam és igyekeztem a hátam feszítésével felvenni finoman odazárt csizmákkal.
Nyugis lovaglás volt.

Egyedül vittem ki Dívát:
Lepucoltam, kitisztítottam az első patákat, felemeltem a hátsókat, felnyergeltem. Nem evett meg.
Kint felültem rá és könnyedén ellovagoltam vele. Ügettem, vágtáztam, sokat léptem. Marcihoz mentem, akinek a kis huculját, Villámot, edzünk együtt minden héten. Marciék előtt volt pár félelmes dolog: fóliák, nagy bálák, marha, lovak stb. Még ha bizonytalan volt is néha, a pálca és a sarkantyú finom segítségére rögtön megindult előre.
Marcival jót lovagoltunk. Díva vezette  a terepet. A két ló szépen dolgozott együtt. Díva mindenhol bátran ment előre. Visszaérve Marcihoz, elbúcsúztunk és hazalovagoltam. A tegnapihoz hasonló szuper lovaglás volt. Tette a dolgát.

2020. március 11., szerda
Egész simán ment a lópucolás és a nyergelés. Bent a pályán ültem fel Dívára. A bemelegítő körök is jól sikerültek. Lépés, ügetés, vágta, majd a tegnap épített pálya rúdjain kértem, hogy menjen keresztül velem. Az első vékony rúdhoz érve hallani sem akart a dologról. Próbált jobbra, balra kitérni, de aztán átlépte. Megismételtük párszor, majd irány a következő. Egyre jobban ment, kezdett belejönni. Volt ahol 3 rudat is letettem szorosan egymás mellé. Ezeket lendületből oldottuk meg. Jutalomként hagytam bent a pályán legelni kicsit. Ezután kivittem, és lépésben ellovagoltam vele a karámból, ahol Farsang nyerített neki. Picit elmentünk, és ott is legelhetett egy jót. Próbáltam rávezetni, hogy érdemes jóban lenni velem.
Szerintem nagyon élvezte.


Scarlet edzését ma is fogócskával kezdtük, de hirtelen véget ért, mikor elálltam az útját. Rögtön megállt és békésen megvárta, amíg ráteszem a kötőféket. Azonnal kivittem legelni. Futószáraztam kicsit lépés, ügetés, vágta, majd felnyergeltem. Kint a legelőn ültem rá. Itt még nem lovagoltunk, de a villanypásztor másik oldalán láthatta, ahogy Pőttyi békésen legelészik. Lépésben, hosszú száron dolgoztunk a sok vakondtúrás között. A lényeg, hogy nem sietett. Ezután átlovagoltam vele Farsangék karámjához. Nem mentem be a pályára, hanem a patak mellett végiglovagolva elhagytam kicsit a karám szélét, ahonnan Farsang és Díva nyerítgetve biztatta Scarletet, hogy dobjon le gyorsan és szaladjon oda hozzájuk. De Scarlet nyugodtan haladt velem. Jutalmul megállítottam, leszálltam és legeltetve visszasétáltunk a pálya bejáratáig. Itt visszaültem, és most ügetésben haladtunk a patak mentén. Gyorsítani akart, én pedig hajlításokkal szlalomozva lassítottam. Aztán lépésre váltottunk. Később visszafordultunk, leszálltam, és legeltetve visszasétáltunk a pálya bejáratáig.
A változatosság kedvéért ott megint felültem, és most lépésben sétáltunk a karám és a patak között. Nyílt terepen ügetésre váltottam. Megint sietett volna, de most elég volt meghúzott derékkal visszafognom, hogy rohanás nélkül ügessen velem.
Jutalmul lépés hazáig, és ott leszállva legeltettem kicsit.

2020. március 12., csütörtök
A vizsga!
Egy hete dolgozunk együtt Scarlettel. Szerettem volna tisztán látni, mire jutottunk. Szépen dolgozott futószáron. Nagyon jól ment a lovardában. Na de a fő kérdés, hogyan megy terepen? megy-e szépen egyedül is kíséret nélkül?
Kivittem hát és ő egy fantasztikus tereppel ajándékozott meg. Nyugodt lépések, kontrollált ügetések, és ami a legszebb, legemlékezetesebb: amikor beértünk az Erdőbe, hogy felkapaszkodjunk a mamutfenyőkhöz, felkínálta a vágtát. Nem rohanósan, nem erőszakosan, csak úgy javaslatként. Engedtem neki. Felálltam  a kengyelben, és hagytam lassan, nyugisan vágtázni. Tudtam, hogy 100m-el feljebb egy kidőlt fa zárja utunkat, és kíváncsian vártam a fejleményeket. Mikor meglátta sem lassított, nem torpant meg. Szóval biztattam csak, és ő - bár túl messziről ugrott el - de egy komolyabb elrugaszkodással átrepült velem a kidőlt fa fölött. Aztán szépen egyenletesen vágtázott tovább. Nagyon élveztem.
Fent egy komolyabb szarvas-csapattal futottunk össze. Később 3 dámvadat csodálhattam meg közelről. aztán megint összefutottunk a szervasokkal, akik cselesen a hátam mögé próbáltak kerülni, és nem számítottak rá, hogy én is egy nagy kört lovagolok.
Szóval csodálatos volt. Hazafelé sem rohant. Nagyon jól viselkedett.

Díva - a mai bejegyzést Linda írja:


Ma egy nem túl hosszú terepre mentünk ki. A pucolásnál és felnyergelésnél jól viselkedett. Terepen nyugodtan, hosszú száron sétáltunk, hosszabbakat ügettünk. Majd egy egyenes, hosszú mezőn vágtáztunk. Itt eléggé szaporáznia kellett magát Farsang mögött, de szépen reagált a segítségekre, és még kikönnyített ülésben is tudtunk utánuk galoppozni. Nagyon klassz élmény volt. A vágta után megint teljes nyugalomban sétáltunk hazafelé. Az úton találkoztunk munkásokkal, akik a kisbuszuk mellett láncfűrészekkel dolgoztak. Miután röviden megnézte a helyzetet, szépen elsétált mellette, és teljes nyugalomban sétáltunk vissza.

2020. március 13., péntek
Szemerkélő esőben, erős szélben kivittük Scarletet és Dívát (Linda) sétálni. Sépen elsétáltunk velük Pöttyitől és a nyerítő Farsangtól. Egy szélesebb árkon kellett átugranunk, ahol a patak folyik. Scarlet is kérette magát kicsit, de aztán utánam jött. Díva azonban még nem tart itt - ő nem akart átjönni. Visszaküldtem Lindával, én pedig a patak túloldalán tovább vezettem Scarletet a homokbánya felé. Itt barátkozhatott a forgalommal hiszen a Fő út mellett haldatunk, illetve a marhákkal, akiknek a karámjáig sétáltunk.
Alaposan megnézte őket, majd hazafelé vettük az irányt. Izgatott volt, de engedelmes. Visszafelé már könnyen vette a patakot.



2020. március 15., vasárnap
Benti edzés. Lépés, ügetés, vágta, különböző alakzatok. Próbálom néha kicsit keretbe foglalni. Alakul. Nyugisan dolgozunk.

2020. március 16., hétfő
Egyedül viszem ki Scarletet terepre. Szépen lépésben átmegyünk Marcihoz, akinek hétfőnként edzést tartok. Marci felül Villámra, a fiatal hucul csikójára, és elmegyünk egy hosszabb terepre. Scarlet nyugodtan vezeti a terepet. Nem agresszív az idegen lóval, és jól tűri, hogy Fickó, Marci kutyája ott rohangászik körülöttünk. Megint összefutunk a nagy szarvascsapattal, akiket múlt csütörtökön is kétszer megcsodálhattunk.
Tág keretben lovagolhatom lépésben Scarletet. Az álldogálás, várakozás nem erőssége, de jól viselkedik.
A végén elbúcsúzunk és hazalovagolok. Egy szakaszon ügetek, hogy a két ló könnyebben elszakadjon egymástól. Scarlet sietne haza, nagyobbat fog a kezemen, de a csizmám szorításával és a hátam megfeszítésével (fél felvétel) sikeresen fékezem. Aztán lépésre váltunk és újra minden rendben. Kíváncsiságból rávezetem arra a gázlóra, ahol egyszer már átvezettem. Szépen belelép a vízbe és átmegy. A patak másik oldalán jövök a karámunkig. Ott könnyedén átugorja a nem túl széles patakot. Otthon legelhet jót, amikor lenyergelem, majd nagyot hempereg, mikor elengedem.
 
2020. március 18., szerda   - Scarlet -
Kimentem egyedül Scarlettel terepre.
Most először lovagoltam vele egyedül Borzavár-Kardosrét-Zirc közötti erdőben. Nagyon sok átmenetet, megállítást lovagoltam vele. Sokat léptünk, de sokat is ügettünk. Néha erősen dőlt a kezembe, de ilyenkor megfeszítettem a hátamat, odaszorítottam csizmával, és ez hatott. Többször az erdőben tanügettem vele.
Összességében nagyon jól ment. Mindent nagyon figyelt, de nem riadozott, inkább csak izgult kicsit. A forgalmat is szépen tűrte. A legvégén nem ment neki a lépés hazafelé, de akkor inkább leszálltam és vezettem (kb. urolsó 500 m). A végén legeltettem még egy kicsit jutalomként.    

2020. március 18., szerda  - Díva -
Laza lovaglás Lindával:
Linda ült Dívára, én Farsangra. Kimentünk terepre. Csak séta a völgyben verőfényes napsütésben. sokat legeltettünk. A nap fénypontja a patapucolás volt. Ma hagyta először, hogy a bal hátsó lábát is kitisztítsam, ne csak a két elejét. Egy nagy répát kapott jutalomként.
                  

2020. március 19., csütörtök
Közös terep Lindával:
Igazi nagy csavargás volt. Nagyon sokat és hosszúakat ügettünk. Sokszor fogott nagyot Scarlet a kezemen, de sikerült végig mérsékelt tempóval lovagolnunk. A legszebb és legemlékezetesebb az volt, amikor Tündérmajor mellett az erdőben 4-5 kidőlt fán lovagoltunk keresztül.
Nagyon higgadtan, jó stílusban ugrotta át őket. Linda nehezen maradt nyeregben, de nem pottyant le. Láttunk teherautót, favágókat, csacsikat, mentünk  házak között, tágas legelőkön illetve forgalomban.

2020. március 20., péntek
Nagyot csavarogtunk Scarlet gazdájával
Először röviden bemutattam Scarletet a pályán.
Szépen, nyugisan dolgozott mindhárom  jármodban. Majd én átültem Farsangra, Gábor pedig felült a saját lovára, Scarletre.

Külső szemlélő elégedett lehetett volna Scarlet munkájával, mert látszatra normálisan ment, de sajnos végig nagyot fogott Gábor kezén. Van még min dolgoznunk. 


2020. március 21., szombat
Westernlovat csináltam Scarletből
Nem egyszerűen divatból vagy szeszélyből. Tegnap a tulajdonossal megbeszéltük, hogy kipróbálunk egy fokkal erősebb zablát, hátha arra nem fog rá olyan erősen Scarlet. Én személyesen mindig jobban szeretek erősebb felszereléssel finomabban lovagolni, mint gyengébb felszereléssel erősebben. A példa kedvéért: Szívesebben használok pálcát vagy sarkantyút finoman, mint hogy csizmával erősen kelljen rugdosnom a ló oldalát ahhoz, hogy mozduljon valami. A jól bevált pelham-zablára esett a választásom. ez mar bevált Sweetynél és Farsangnál is. De ha már Farsang Zabláját akartam bevetni, ami egy westernkantáron fityegett, hát felöltöztettem teljes westernfelszereléssel Scarletet. Jól állt neki. Aztán a pályán ki is próbáltuk hosszú száron, mély fejtartással dolgoztunk kicsit. Nem volt elragadtatva az ötletemtől, de jól működött. Lassan, öregesen dolgoztunk. Aztán kivittem egy könnyű terepre. A zabla persze nem csodaszer, de nagyban könnyítheti a dolgomat.
                     
2020. március 22., vasárnap
Közös terep Lindával, western felszereléssel
Hosszú száron sétálva kezdtünk. Kicsit kacsázott, de hamar megértette, hogy hiába hosszú a szár, nem engedem, hogy ügetésre váltson. A patakot fantasztikus eleganciával lépte át, mintha ott se lett volna. Farsang Lindával először bizonytalankodott, majd ugrott egy óriásit. Később tágas mezőkön rohanás nélkül ügetgettünk. Jobban ment terepen mint tegnap. Fellovagoltunk Tündérbe egészen Zirc határáig. Ott átjöttünk a műút másik oldalára. Talán egy autó is elment. Mindenesetre itt felhúzta kicsit magát, de kezelhető maradt és nem fogott nagyot a kezemen. A kék túrán akartam hazajönni, de egy hatalmas kidőlt bükkfa állta utunkat. Ezért a bozótosban kerestünk utat magunknak. Nagyon finoman reagált az irányításomra, ahogy az ágak-bokrok között szlalomoztunk. Később egy nagyon erős lejtőn ereszkedtünk vissza a kéktúrára. Becsülettel megcsinálta. Aztán hegyre fel, völgybe le, és már otthon is voltunk.
Bizakodó vagyok abban, hogy megérti: nem kell rohanni.

2020. március 23., hétfő
Erősen lehűlt a levegő. Sőt most, mikor írom e sorokat, esik a hó. Ezen a hétfőn is átjött Marci, hogy edzést tartsak neki és a kis huculjának.
Mire jött, én már Scarlettel lovagoltam a pályán. Angol felszereléssel lovagoltam, csikózablával. Kíváncsi voltam erősen, fog-e újra a kezemen. Nem, és ennek nagyon örültem.
Scarlet több napja erősen sárlik, de ennek alig érezni hátrányát. Nem cirkuszol, nem vinnyog, csak gyakran pisil, cérnázik, és ilyenkor kicsit nehezebb előrelovagolni.
Villám érkezése nagy izgalmat keltett Farsangban és Dívában. Scarlet is figyelmes lett az új érkezőre, de aztán ment tovább csendesen. Nagyon fegyelmezetten dolgozott, és tényleg nem dőlt a kezembe.


2020. március 24., kedd






Hideg szélben mentünk ki Lindával terepre. Scarlet ment elől velem, Linda Díva hátán követett. Nem mentünk nagyot, így sem izzadtunk a metsző szélben. Szinte végig csak léptünk, de azt hosszú száron, nyugisan.


2020. március 24., kedd - Díva -
Linda kijött velem terepre.
Díván érezte, hogy rég nem volt kint, de azért jól elboldogultak egymással.


2020. március 26., csütörtök
Csaknem 3 órát csavarogtunk. Linda és Farsang társaságában. Futószáron melegítettem be Scarletet. Kicsit túl szorgalmas volt, de szépen dolgozott. Aztán gyorsan felnyergeltem, felpattantam, Linda is elkészült... irány a természet.  Hosszú száron, gyakran egy kézzel vezetve Scarletet nagyot sétáltunk, hegyet másztunk. Aztán a hegytető közelében hosszú száron vágtát kértem tőle. Az elsőt westernfelszerelésben. Gyönyörűen ment. Szépen kiülhettem a kényelmes vágtáját. Angolban mindig ki kellett a pályán könnyítenem. Aztán megint nagy séta időnként kis ügetéssel az erdőben. A fák között bolyongva is szépen hagyta magát egy kézzel irányítani. Kiértünk a szépalmai legelőkre. Sokat ügettünk, nem rohant, nem fogott nagyot a kezemen. Később többször vágtáztunk. Nemhogy nem rohant, de még kicsit küldenem is kellett előre. A szárak egészen finoman ujjaim között. Nagy öröm volt a vágtamunka. Aztán hatalmas séta hazáig. Lenyergelésnél kiderült, hogy alig izzadt meg.
U. I.: Hazafelé a szokásos helyen Farsang megint megugrott, és beelőzött, elrohanva mellettünk. alig kellett odanyúlnom a szárakhoz, hogy Scarlet lépésben maradjon.
U. I. II.: Sok szarvast is láttunk.

 
2020. március 27., péntek
Másodszorra lovagoltunk közösen Scarlet gazdájával. Most én ültem Scarleten és próbáltam bemutatni, mit fejlődött. Gábor pedig Farsanggal elkísért.
Nagyot csavarogtunk. Megkerültük Tündérmajort. A legizgalmasabb illanatokat a pálihálási nagykanyar közelében éltünk át, ahol favágók közvetlenül mellettünk döntöttek ki nagy fenyőket. Sokat ügettünk, vágtáztunk. Most először kértem Scalettől vágtában nyújtást, rövidítést. Szépen, engedelmesen követte az elképzelésemet.
Jó volt látni, hogy azokon a helyeken, ahol már egyszer járt, másodszorra bátrabban viselkedik.
Amikor hazaértünk, átadtam Scarletet a gazdájának, aki lépett, ügetett, sőt vágtázott vele. Kicsit zavarta a nyitott szár, a westernnyereg, de finoman dolgoztak együtt.



2020. március 28., szombat
Kis könnyű sétálós, legeltetős terep Linda és Díva kíséretében. Ragyogó napsütés, meleg idő, minden adott egy idilli kilovagláshoz. Nem akarom Scarletet túlerőltetni. Ezért választottam a hosszú terepek után pihenésként, jutalomként ezt a nyugis sétát. Szerintem Scarlet jobban is élvezhette volna. Kissé nyugtalannak bizonyult, de persze azért jól viselkedett. Egyszerűen csak nem tudott kellően ellazulni.


2020. március 28., szombat - Díva -
Linda Dívával kikísért egy nyugis, legeltetős sétára.
Díva nagyon élvezte. Szinte rábukott a fűre, és mint egy porszívó igyekezett mindent felszippantani.
Az utolsó legeltetés volt a legemlékezetesebb. Már szinte visszaértünk a karámunkhoz, de az otthon hagyott Farsang nyerítését a legelő túloldaláról messziről hallottuk. Nem látott minket az utolsó dombocskától, és az ellenkező irányból várhatott minket.
Linda próbából kiáltott egyet Farsangnak. Rögtön visszanyerített, majd patadobogás, és hamarosan megjelent. Linda jó okkal teljesen meghatódott. 

2020. március 29., vasárnap
Idomító edzés a pályán.
Sajnos szembesültem vele, hogy amint könnyebb zablával lovagolok (pálcás csikózabla), rögtön sietne a ló, tarkóban megmerevítve magát. Persze azért kezelhető volt. és megcsinálta, amit kértem. Vágtában is szépen ment, ahogy felálltam a nyeregben.
A pozitív csúcsot az jelentette, amikor ugratni kezdtünk. Lindának építettünk egy kis pályát: 6 ugrás viszonylag egyszerű vonalvezetéssel. A magasság jelképes volt. Fektetett, kis szalmabálákra raktuk a rudakat.
Én engedelmességi gyakorlatként ugrattam. Először külön minden ugrást. Ilyenkor az érdekelt, hogy megy rá az ugrásra, és utána, hogy tudunk megállni. Stabilan ment rá és aztán az ugrás túloldalán hagytam kicsit vágtázni, és fokozatosan felvettem. Lindával felváltva dolgoztunk, úgyhogy Scarletnek mindig vissza kellett hűlnie lépésre. Mikor evvel végeztünk, jött a legklasszabb élmény: folyamatos pályát ugrattunk. Az első ugrásnál felkínálta a vágtát, és lassú, nyugodt vágtában kanyarodtunk egyik ugrásról a másikra. Kikönnyítettem a hátát, végig beszéltem hozzá, és ő hozzáértő mesterként megoldotta egyik ugrást a másik után. Igazi ugróló.

2020. március 30., hétfő
Kivittem egyedül Scarletet egy nagyobb terepre.
Sokat sétáltunk, sokat ügettünk. Gyakoroltam vele a megállásokat is. Jól ment, nem rohant. Örült, amikor újra hazaértünk. Egy nagy szakaszon vezettem - fönt a hegytetőről egészen le az aljáig - és próbáltam rávenni, hogy mindig maradjon illedelmesen mögöttem, ne próbáljon beelőzni.
 
2020. március 31., kedd
Magányos terep Scarlettel. A Borzavár és Zirc közötti erdőben lovagoltam. Scarlet szinte végig nagyon izgatott volt, de azért megcsinálta, amit kértem. Sokat léptünk és ügettünk is többször. Egyszer vágtázhatott is egy jót. Hegyre fel - völgybe le, ahogy szoktuk. Az egyetlen újdonság, hogy ügetésben hajlításokat (vállat ki, vállat be) lovagoltam vele, hogy evvel is lekössem kicsit a figyelmét.

2020. április 1., szerda
Közös terep Scarlet gazdájával.
Most Gábor ült Scaletre, angol felszereléssel, de pelham-zablával. Már bent a pályán is sokkal jobban dolgoztak, mint a múltkor western-felszerelésben, hiába Gábor angol stílusban lovagol otthonosan.
Aztán kimentünk egy nagy csavargásra. Volt benne minden. Először Marci felé vettük az irányt. Idegen kutyák, csörgő fólia, idegen lovak, vitatkozó emberek, akiknek az autója a földút közepén állt stb.
Majd egy hosszabb szakaszon kimentünk a főútra. Éppen leértünk róla, végre a fák között ballaghatunk, mikor egy hatalmas traktorba botlottunk.
Később leereszkedtünk a Csárda-völgybe, és gázlókat gyakoroltunk. Farsang eljátszotta, hogy ő már nem emlékszik, hogyan is kell átmenni a gázlókon, de aztán szépen mutatta az utat Scarletnek.
Egy szó, mint száz: szuper terep volt, és végre Gábor is élvezte.

2020. április 2., csütörtök
Eljöttek megnézni Dívát. Három jó barátnő, három vérbeli lovas, lovasoktató.
Sajnos tegnap Díva sokat vágtázott le-föl, amíg a másik két ló kint volt terepen, és ez nem tett jót a jobb hátuljának, amire kicsit bicegett az elmúlt hetekben. Hiába próbáltam pihentetni, ha egyedül így előadja magát. Egyébként nyereg alatt jól ment lépésben, szép megállásokat csinált.
Egyenlőre függőben a dolog, megfigyeljük, meddig tart a sántaság.

2020. április 3., péntek
Utolsó közös lovaglásunk Gáborral nálunk. Jót csavarogtunk, Gábor szépen kontrolálta a lovát, nagyokat vágtáztunk. Vágtáztunk lassan, vágtáztunk kicsit élenkebben, vágtáztam én elől. Csupa olyan feladatok, amelyek egy ideje komoly nehézséget okozott Scarletnek és lovasának. Most gyönyörűen csinálták.
Sokat ügettünk is. Többször egymás mellett haladtunk. Már hazafelé tartottunk, mikor kicsit komplikált átkelést hajtottunk végre az erdő szélén az országúton. Át kellett ugratni egy komolyabb árkot, majd rögtön fel kellett kapaszkodni a partoladalon. Gábornak kisebb problémája akadt, egy pillanatra majdnem visszacsúsztak az árokba, de ő ügyesen előredőlve, már szabadságot adva, kimentette a helyzetet. Farsang viszont nem hagyta ki a helyzetet és megrúgta Scarletet, ponosabban Gábor lábát. Még útana is jót vágtáztunk, hazasétáltunk vidáman, de ez picit beárnyékolta ezt a szuper lovaglást. Nagy kár.

2020. április 5., vasárnap
Búcsúlovaglás Linda társaságában. Csak egy sima sétát terveztem, sok legeltetéssel. Ezt nevetve az orrom alá is dörgölte a lányom egy önfeledt vágta után. Szóval jókat ügettün, vágtáztunk, az erdőben hegyet másztunk. Scarlet szépen ment. Bizakodó vagyok.
Scarlet holnap hazamegy. Otthon folytatjuk a képzését.
2020. április 6., hétfő
Scarlet hazament. Szépen beszállt a futóba. Jól utazott, és nagyon örült, hogy újra otthon lehet.

2020. április 7., kedd
Első edzés Komáromban.
Teljesen meghatódtam, mikor Scarlet a karámban elindult felém, miközben kötőfékkel közelettem hozzá. Aztán kiderült, hogy csak cselesen el akar slisszanni mellettem. Persze azért sikerült megfogni. Bent a pályán bemelegítettem vele, aztán Gábor ült rá. Szépen dolgoztak, de Scarlet kicsit sietett.
Közben felültem egy másik lóra, majd jó érzés volt látni, milyen jól dolgozik együtt Gábor és Scarlet. Nagyot vágtáztunk, szépen egymás mellett. Nyújtottunk, rövidítettünk, ahogy akartunk. A következő vágtában is teljesen ellazultunk, mikor a patak túloldalán felriasztottunk egy boldogan siesztázó szarvast, aki nagy csörtetéssel bevonult a száraz nád közé. Ez a váratlan zaj persze megzavarta a lovakat. kitört egy pillanatra a pánik a fedélzeten, de aztán hamar rendeztük sorainkat. Egyébként szinte eseménytelen nyugalommal lovagoltunk a határban. Egyértelműen megmutatkozott Scarlet javulata. Az a terv, hogy pár hétig hetente kétszer együtt gyakorlunk.

2020. április 10., péntek
Második edzés Komáromban
Még simábban, olajozottabban ment minden. Bemelegítésként csináltunk pár játékos versenyt. Ki tud gyorsabban ügetni, lassabban ügetni, vágtázni stb. Gábor többször legyőzött  Scarlettel, ami azt mutatja, hogy egyre finomabban tudnak együtt dolgozni. Aztán jót csavarogtunk a határban probléma nélkül. Visszafelé még Gábor ki szerette volna próbálni, mit csinál Scarlet, ha nem fordulunk be a lovardához, hanem tovább lovagolunk. Semmi gond. Nagyon ügyesek voltak a lovak.


2020. április 10., péntek
Díva: Nagy bemutató ajándékba
Este fáradtan egy hosszú nap végén lementem körbenézni, hogy minden rendben van-e. Az első meglepetést egy őzike okozta, aki a lovaspálya közepén önfeledten legelészett. Egész közelről, az árok partról (20-30 méter) csodálhattam. Majd, mikor óvatosan előrébb jöttem, hogy dolgozzak kicsit, sértődötten elvonult.
Vizet húztam, összeszedtem a gombócokat, ellenőriztem az etetőket, utána töltve a szénát ha kell. Végül hátra mentem a békésen legelésző lovakhoz (Pőttyi, Farsang, Díva) megnézni, hogy a villanypásztor épségben van-e még.
Ahogy a legelő közepén jártam, Farsang messziről kíváncsian elindult felém lassú, ráérős léptekkel. Úgy tettem, mint aki elfut, erre odavágtázott hozzám. Megsimogattam és ballagtam tovább. Erre Díva is odasietett hozzám. Őt is megsimogattam, majd a két ló sebes vágtába kezdett le-föl a völgyben. Önfeledten, vidáman ugrándoztak, viháncoltak, kergetőztek. Díva széles jókedvében még Pöttyit is megpróbálta bevonni a játékba, aki ezt nem nagyon díjazta.
Olyan jó volt látni, milyen vidámak, boldogok.


Innentől Díva edzésnaplója a fenti "Díva & Sári" c. részen olvasható.

<<< Vissza a kezdőlapra


2020. április 17., péntek - Scarlet -
Egy hete nem dolgozott Scarlet, mert Gábor, a gazdája, kicsit lebetegedett. Balázzsal, egy helyi lovassal, mentünk ki terepre bemelegítés nélkül. Olyan is lett a lovaglás. Lépés helyett csak egyhelyben ügetés sikerült egész lovaglás alatt. Azért ügettünk és vágtáztunk is.
Egy nyílt mező szélén vágtáztunk. A mező közepén őzek legeltek. Ferdén elkezdtek felém futni, szinte versenyezve velem. Egyre közelebb értek. Megálltam, és ők riadtan átvágtak előttünk. Sehol egy fa, sehol semmi akadály, de nekik feltétlenül előttünk kellett átszaladniuk. Hitetlenkedve néztem.
Ledobni nem akart, de folton sietett, nem volt nagy élvezet a hátán ülni. A pelham-zablával nem tudta erősen húzni  a kezem, de nem érezte jól magát a lovaglás alatt.
Mikor visszaértünk, beengedtem a karámba a mellé a herélt mellé, amit ő előtte lovagoltam.  Az rögtön "befedezte", ő pedig a sárlás minden jelét tisztán mutatta.
Talán ha csillapul a szerelem és többet dolgozik, jobb lesz lovagolni rajta.

2020. április 21., kedd
Ma Gábor ült Scarleten. Szerintem őt jobban bírja, mint engem. Először alaposan bemelegítettünk. Jókat játszottunk, Gábor szépen tudta irányítani Scarletet.
Aztán kivezettük a lovakat át a 13-as úton, majd felültünk. Ez kicsit problémás volt Gáboréknak, de megoldotta. Elég izgatottan ment ezután Scalet, de aztán, amikor a második úton is átlovagoltunk, szép lassan lehiggadt. Jókat sétáltunk, nagyokat ügettünk és vágtáztunk is. Egész messze elmentünk, és egy erdőben is jót bujkáltunk Ács határában. Majd hazafelé vettük nyugisan az irányt. Már a két utat közelítettük, amikor Scarlet megint elfelejtette, hogyan lehet nyugodt lépésben haladni...
Feszengett hazáig, de nem vészesen. Összegségében nem ment rosszul, ezen a közeli szakaszon van még mit csiszolni.

2020. április 23., csütörtök
Gábor ma is kiválóan lovagolt. Jól sikerült a benti munka az elején. Legjobban tetszett, amikor nagy 8-ast lovagolt vágtában a lovardában.
Aztán kivezettük a lovakat. Át a nagyforgalmú 13-as úton, ami nem kis mutatvány.
Hatalmas kamionok, rengeteg autó. A túloldalon megfogtam Scarlet kantárját, amig Gábor felült, aztán én is nyeregbe pattantam. Nagyon klassz terep következett. Vágtában többször lovagoltunk egymás mellett változtatva az iramot - néha egészen lassan, néha fokozva kissé a tempót, de soha nem száguldozva.
A hazafelé út volt a nagy kérdés: vajon elrontja-e Gábor örömét, hogy hazafelé nem akar lépni Scarlet. Valóban kezdett izgatottá válni, ahogy közeledtünk a nagyobb úttestekhez. Ekkor leszálltunk, és békésen  hazavezettük a lovakat. Még legelni is engedtük őket kicsit, hogy lássák, milyen jó buli hazasétálni.
Így az örömünk megmaradt, és a lovak is jókedvűen jöttek haza.

Díva

(2020.februar 3.- március 5.)

Általában felnőtteknek szoktam lovakat kiképezni, de mivel Linda lányom egyre komolyabban veszi a lovaglást, és mert az utolsó három lovunkat kamasz lányok részére vásárolták meg tőlünk, szeretnénk egy kisebb méretű lovacska kiképzésébe is belekóstolni .

Sok eladóval tárgyaltam, végül összeállítottunk egy útvonalat pár szóba jöhető várost.
Reggel 4-kor kelés. Gyors készülődés fél hatkor megkapom a bérelt lószállítót, és irány az Alföld. Három és fél órába telik az út. Egy kis 150 cm-es, vércsederes, fiatal kancát nézek meg. Elkeserítőek a körülmények. Egy sufniba bekötve 3 ló, de oda is nagy rumlin keresztül jutunk el. Az eladó egy jómódú fiatal vállalkozó, aki hobbiból fogatozik. Túl kicsi neki Díva, nem illik a párjához. Kivezeti, bemutatja, felül rá, vágtáznak az aszfalton. Csalódott vagyok. Tovább akarok menni, de aztán mégis elhozom. Sajnálom Dívát. Kis fiatal, formás lovacska, hátha tudok neki segíteni.

Szépen felszáll a futóra erőszak nélkül. Jól bírja a hosszú utat. 

Levezetem Farsanghoz, aki rögtön meg akarja enni. A végén Farsangot be kell zárni a lovaspályára. Díva nem érti ezt az ellenszenvet. Szívesen haverkodna. Kárpótlásul Pöttyi jut neki társaságként.

2020. február 4., kedd
Továbbra sem sikerül összeengedni a két lovat. bent az istállóban rövid ideig megkötjük őket. Lepucolgatjuk Dívát, felemeljük a lábait (a hátulja még problémás kicsit). Nagyjából levágjuk a sörényét.
Linda felül Farsangra. Bent dolgoznak a pályán, miközben Díva szabadon futhat utánunk. Majd kimegyünk sétálni. Vezetőszáron megyek Dívával elől. Mögöttünk lovagol Linda Farsangon. Csak pár száz métert megyünk, de az jól sikerül. Visszafelé legeltetünk is kicsit.
Farsangot átzárom a vendégistállóba. Díva élvezi az istállót Pöttyi társaságában. Egész nap viharos szél.

2020. február 5., szerda
Ma is tombol a szélvihar. Megint próbálom barátkoztatni a lovakat, mértékelt sikerrel. Felülök Farsangra a lovaspályán, beengedem Dívát is. Majd vezetőszárra veszem Dívát, és Farsang hátáról vezetem magam mögött. Tisztelettudóan jön mögöttünk, Farsang nem rúg.
Kimegyünk terepre. Ott is jól működik a dolog. Talán egy fél órás kis kört megyünk. A végén megint legeltetek.
délután futószárazzuk kicsit dívát, de ezek még csak a kezdeti lépések. Megint lepucoljuk, és emelgetjük a lábait. Az éjszakát ma is külön töltik.

2020. február 6., csütörtök
Ráismételtünk a tegnapi munkára, csak ma nagyobb kört mentünk. Simán ment. Farsang erélyesen maga mögé utasította Dívát, aki csendesen ballagott mögöttünk.

2020. február 8., szombat
Első felülés
Bevezettük a lovakat az istállóba. Megkötöttük őket. Lepucoltuk és óvatosan felnyergeltük Dívát. Jól tűrte. Aztán ki akartuk vezetni őket a karámból, de a kijáratnál megrázta a villanypásztor Dívát, aki ettől pánikba esett és visszarohant. Elengedtem a hosszú vezetőszárat, húzta a saját lábai között. Eltartott egy darabig, amíg abbahagyta a száguldozást. A "bemelegítés" megvolt.
Linda felült szőrén Farsangra, én pedig elől vezettem Dívát. Szorgalmasan ment előre. Farsang gyakran lemaradt.
Aztán felültem Farsangra, és a hátáról vezettem Dívát. Egy emelkedő tövében Linda ügyesen felült Díva hátára. Nyugodtan felsétáltunk a Nyíresben a hegytetőre, majd zavarmentesen la a homokbányánál a falu elejére. Itta marháknál, meg az úttestnél Linda óvatosságból leszállt.  Gond nélkül ellovagoltam a két lóval a marhák mellett és a Fő úton.
Teljesen ellazulva értünk haza. Linda szerint egy rossz mozdulata sem volt Dívának. Végig jó volt rajta lovagolni. Bíztató.

2020. február 11., kedd

"Meredek" bemelegítés
Bemelegítésként kivittem a lovakat terepre. Farsangra ültem, és Dívát a szokott módon vezettem magam mögött. Erős szél fújt. Farsang meg meg rebbent, ami nem nagyon jellemző rá. Egy ismerős pocsolya mellett nem akart elmenni. Perce azért sikerült meggyőznöm.
A Templomdombra kapaszkodtunk éppen fel, amikor Farsang "lefagyott", mert meglátott egy terepjárót araszolni a mezőn. Az autó eltűnt, mi fentebb kapaszkodtunk.
Már jó magasan jártunk a domboldalon, mikor a takarásból újra elővillant a kocsi, és pechemre felénk tartott lassú, vontatott tempóban. Farsang megállt, megpördült és levágtázott velem a meredek domboldalon. Ez még kevés volt a pánikhoz.
Díva is bekapcsolódott a szervezett pánikba. Előttünk vágtázott keresztbe, evvel a kötele Farsang lábai közé keveredett. biztos voltam a bukásban. Mivel a két ló egy irányba szaladt lefelé, valahogy mégis talpon maradtunk. Igaz mindkét ló belelépett a kötélbe, ami a nyergem szervára volt erősítve, de bukás nélkül megálltunk.
Leszálltam, kivettem a lovak lábát a kötélből, visszavezettem őket a tett színhelyére, mert a kötött sapkám is lerepült a száguldozásban.
Hazafelé vezettem a lovakat, mikor Farsang rálépett a lábamra - szerencsére csak a csizmára - és fellökött. Nem voltam odáig az örömtől.

Első lovaglásom Díván
Hazaérve kicsit kifújtam magam, majd a lovaspályán felültem Dívára.
Igaz, az erős szélben csak az istállóban hagyta magát felnyergelni, de a lovaglás elég simán lezajlott.
A pályán ültem fel óvatosan és kicsit próbáltam körbelovagolni vele a pályán lépésben. Izgult, de tűrte.

2020. február 12., szerda
Megismételtem a tegnapi munkát, de ma már ügetgettem is vele a karámban. Aranyos, ahogy tipeg az ember alatt.
Farsang ma is alakított. Bekötöttem az istállóba mindkét lovat, hogy fel tudjam nyergelni Dívát. Farsang egyszer kikötötte a csomóját és odaállt szénázni Díva mellé.
Oké, odakötöttem, hogy elérjék egymást. De Farsang evvel sem volt elégedett, és egy ügyes mozdulattal kibújt a kötőfékből. Igazi gengszter.

2020. február 15., szombat
Sikerült Petrát befűznöm egy közös lovaglásra. Rég nem lovagolt. Tele volt a nadrágja, de egész ügyesek voltak Farsanggal. Díva is jól viselte magát. Bátran és nyugodtan vezette velem a terepet. Ha elbizonytalanodott és megállt, Petra előrement Farsanggal, és mi lelkesen követtünk őket.

2020. február 17., hétfő
Először felültem Farsangra, bemelegítettem vele, majd vezetőszáron kivittem Dívát is terepre. Tettem pár óvintézkedést is, nehogy megismétlődjön a vágta lejtőn lefelé a két összekötött lóval.
Farsangot pálhám zablával és sarkantyúval lovagoltam. Egészen finoman adtam a segítségeket, de ő tudta, hogy nem érdemes ellenállni.
Bár Díva szárát általában a nyeregszarvra kötöttem, de erős lejtőn csak a kezemben tartottam, hogyha elengedem, inkább szabaddá váljon Díva, minthogy a kötél még egyszer Farsang lábain közé keveredhessenek.
Semmi ok nem volt a pánikra, pedig egy szabadidős terepjáróval kétszer is összetalálkoztunk.
Mikor visszaértem, felnyergeltem Dívát is. Először sikerült kint a lovaspályán rátennem a nyerget. Díjlovagló pálcával lovagoltam. Segített neki. Sokkal szebben körbement a pályán. Léptünk, ügettünk. A vágtát is felkínálta, de még korainak találtam.

2020. február 18., kedd
Az első "önálló terepünk"
Először bent gyakoroltam. Kedves volt Dívától, hogy önszántából bejött egyedül a pályára, mikor kinyitottam neki a kaput. Bemelegítésként földi munkát végeztünk. Nem volt elragadtatva. Aztán lepucoltam, felnyergeltem. Ezek  a manőverek sem növelték népszerűségemet.
A felülés előtti répának annál jobban örült, persze körbe-körbe sétálni, no azt meg minek?!
Linda díjlovagló pálcáját hívtam megint segítségül. Nagyon finoman használtam. Így is kiváltott némi zúgolódást, de azért hatásos érv volt a kezemben.
Léptünk, ügettünk. Kicsit recsegve, kicsit ropogva, de haladtunk. aztán a végén kivezettem a karámból, és a patakparton lelkesen elsétáltunk a karámon kívülre. Ott leszálltam. Hagytam legelni, majd hazasétáltunk. Ez  nagyon bejött neki. Még a lábfelvétel volt hátra. A répának örült, a lábát feladta. Egész jól tartotta is, de a forma kedvéért fenyegetőzött kicsit.
Lenyergeltem, elengedtem, rendbe raktam az istállót. Kinyitottam a karámot, és magától kijött.

2020. február 19., szerda
Linda vágtázik először Dívával
Végre Linda meggyógyult annyira, hogy újra mehet suliba és lóra ülhet. Rögtön kimegyünk terepre. Én szőrén farsangon, ő angol felszereléssel Díván. Szépen jöttek mögöttünk lépésben, ügetésben egyaránt. Nagyot bujkáltunk az erdőben és a mamutfenyőkhöz közel kipróbáltuk a vágtát is. Linda szerint nagyon jól viselkedett Díva, és nagyon kényelmes is volt a vágtája. Hazafelé erős lejtőn ereszkedtünk le, a felétől mindketten leszálltunk.
Legeltettünk kicsit, majd szép csendben hazaballagtunk nem sokkal sötétedés előtt.

2020. február 20., csütörtök
Itt járt a kovács
Megkörmöltük a lovakat.
Előszór Pöttyit bemelegítésként. Farsang volt a második, jól viselkedett. A végére hagytuk az izgalmakat.
Bekötöttem Dívat az istállóba. Feladta ugyan az elejét, de dőlt ránk, csavarta balra, jobbra a fejét. Nem volt könnyű, de az elejét meg tudtuk csinálni. A hátulját még nem.
A jó hír, hogy nem teletalpú, ahogy gondoltam, csak nagyon elhanyagolták a patáját vagy félrekörmölték. Mindegy. Most jobban néz ki, és a fő, hogy bántva nem lett.

2020. február 23., vasárnap
Benti munka Lindával
Gyors felnyergelés után bent lovagoltunk egy jót. Farsang vezette Dívát, aki szépen követte. Átlóváltások, nagy körök ügetésben. Aztán megpróbáltunk egyszerre körbevágtázni. Jól sikerült. Linda kimondottan élvezte Díva munkáját.

2020. február 24., hétfő
Bemelegítés nélkül rögtön kimentünk terepre. A falu elejére mentünk. Farsang nem nagyon szereti az autókat. Attól tartok, a buszoktól sincs elragadtatva. Ezt ki is mutatta kicsit, de aztán megoldottuk. Jót csavarogtunk az erdőben hegyre fel, völgybe le. Ügettünk és vágtáztunk is.
Nekem nagyon jó, otthonos érzés volt Farsangon lovagolni, de Linda is felhőtlenül szórakozott.
Visszafelé udvariasan elengedtük az autókat, aztán végig ügettünk az aszfaltos szakaszon.
Jó látni, hogy a két ló egyre szebben dolgozik együtt.

2020. február 26., szerda
Rövid terepre mentünk ki Lindával. A nyergelésnél sajnos Díva odakapott Lindának. Megharapta a kezét. "Ebcsont beforr", de azért ez nem járja. A lovaglás egyébként simán zajlott.
Én Farsanggal mentem szőrén. Különösen a vágta tetszett. Díva is szépen ment Linda alatt.

2020. február 27., csütörtök
Első valódi önálló kilovaglásom Díván

Először készítettünk pár fotót Petrával benti munkáról. Szépen ment velem körbe-körbe Díva. A különböző alakzatok is egész jól sikerültek. Aztán kivittük Dívát a karámon kívülre. Farsang pedig bent maradt, békésen legelészve. Itt szinte még jobban ment a munka.

Kész lettünk a fotózással, és én egyedül ellovagoltam Díván. Farsang nyerített egyet, de meglehetősen békés maradt.) Díva pedig egy szó nélkül szépen eltávolodott velem a karámtól. Később hosszan ügetést kértem tőle. Az ügetésben azt szeretem, hogy elég intenzív ahhoz, hogy leköti a ló figyelmét, de elég nyugis ahhoz, hogy kontrollálni tudjam a lovat. A patakparton elügettünk a szürke marhák egykori karámjáig. Azt megkerülve felvágtáztuk a dombtetőre, majd lépésben haza.
Nagyon kellemesen viselkedett. Büszke voltam rá.
2020. március 2., hétfő
Közös terep Lindával. Ő ül Dívára, én Farsangra. Felszabadult lovaglás, jó ügetésekkel, jó vágtával. Csúszós a talaj, de senki nem esik el. A marháknál jövünk hazafelé. Jól veszik a lovak az akadályt. A forgalom sem okoz pánikot. A legvégén 2 parkoló autó között kell átpréselnünk magunkat. Mindkét ló ügyesen megoldja.
2020. március 3., kedd
Ma reggel láttam először, hogy a két ló békésen eszik egy etetőből. Klassz, hogy egyre jobban összebarátkoznak. Délután megint Lindával lovagolunk terepen, de ma én ülök Dívára. Szépen megy elől. Nagyot sétálunk. Többször megállunk legeltetni, így gyakorlom a le-fölszállást is egyben. Marciék felé megyünk. Nyílt terepen a nagy szélben mozgatja a villanypásztor zsinórokat a szél. Farsang úgy gondolja, ez jó ok egy kis mókázásra. Előre vágtat hátulról sűrű bakolás közben Lindával. Linda fent marad, lassan visszaáll a rend.
Ügetünk is kicsit, de nyakig ér a sár.
Díva ma is szépen ment. Nem zavarta sem a lovascsere, sem a különböző  stílus.
Linda angolban, én westernben lovagoltam.

2020. március 4., szerda
Kisütött a nap, irány fotózni! Most a benti munkát próbáltuk megörökíteni.

Linda ült Dívára és egyedül lovagolt vele a pályánkon. Nem ment könnyen. Díva igyekezett levágni a köröket.



 Kicsit én is felültem, majd visszaadtam Lindának. Legalább látjuk, hol tartunk, min kell még javítani.


2020. március 5., csütörtök
Mára pihenőnapot terveztem Dívának. Jött az állatorvos levenni a vért vizsgálathoz  és beadni a lóinfluenza elleni oltást. Jól nekikészültem, de nem kellett volna. Széen állt kötőféekn tartva és nyelte a répákat. Engedte, hogy levegyék a vért tőle, az eltást pedig villámgyorsan beadta a doki.

(folytatás a fenti  "Díva és Scarlet" című részben)

<<< Vissza a kezdőlapra

Merion & Andrea

(2019.december 27 - 2020.január 6)

2019. december 27., péntek
Reggel 5-kor  kelés, gyors készülődés és 6-kor indulás a bérelt lószállítóval. Merionért, a 9 éves, sárga heréltért Pár napot ölt majd itt gazdájával, Andreával, és a család többi tagjaival. 1-személyes edzőtábor, ahol fél napos edzésekkel próbálok majd segíteni, hogy ló és lovas minél harmonikusabban tudjon együtt dolgozni. 3 óra múlva érerem el célomat, a kis lovasudvart a Pilisben, gyönyörű helyen, ahol bértartásban él Merion. Levesszük róla a patkót, mert a másikat pár napja lelépte. Összepakolunk, majd megmutatom Merionnak a futót. elsőre is szimpatikus a kis formás sárga herélt, de mikor rövid vizsgálódás után kedvesen felszáll a futóra, végkép elnyeri a rokonszenvemet. Gyors búcsúzás és irány haza. figyelmeztettek, hogy végig nyeríti az utat, de szerencsére csendben utazik, csak ha megállunk nyerít. Egyszer megnézem az út alatt, nem izzadt le és örül a répának.
Otthon szépen leszáll a futóról. Nincs leizzadva. Régen állítólag 1,5 óra volt, amíg felszállt, végignyerítette az utat és teljesen leizzadt. Úgy látom, bejön neki a nyugodt, domináns viselkedés, biztonságban érzi magát. Levezetem a völgybe. Bemegyünk a vendégkarámba. Figyel, aztán legelget kicsit. 

    

Áthozzuk Pöttyit társaságnak, de a szomszéd hölgyek - Farsang és Sweety - jobban leköti a figyelmét.
Tetszik neki a hely, vidáman eszi a szénát és haverkodik Pöttyivel. Esti etetésnél úgy örül az abraknak, hogy rá kell szólni kicsit, hogy vegyen vissza. 

2019. december 28., szombat (1.  edzésnap)
Reggel örömmel látom, hogy nem szökött meg a vendégünk. Örül nekem, no meg a reggelinek. Kicsit később megérkeznek Andreáék is, elfoglalják a szállást.
Ebéd után 13-kor kezdjük az edzést. Csatlakozás, majd futószárazás. A fő kihívás, hogy Andreának segítsek bízni a tudásában. El szeretnénk érni, hogy nyugodtan, magabiztosan dolgozzon a lovával.
Próbálok nagyon fokozatosan haladni, ezért futószáron ültetem fel először Andreát, aki izgul kicsit, mert 5 hete nem dolgozott a lova egy sérülés miatt. Szépen mennek, később futószár nélkül is.
Átvezetjük Meriont a lovaspályára.
A kancánk nagyon érdeklődik az új vendég iránt. Először körbe vezetjük a pályán, majd Andrea felül és futószáron biztosítom őt, majd szabadon lovagol lépésben, ügetésben. Egyre ügyesebben lovagol.
Felnyergelem Sweetyt és kimegyünk terepre. A két ló nagyon szimpatizál egymással. Néha túl közel kerülnek egymáshoz, de senki nem ellenséges a másikkal. Andrea is oldódik. Védettebb helyen nyugodt ügetésre váltunk. Hegyet mászunk lépésben, és a hegytetőn pár vágtaugrást is tesszük bátran. Nagy szó ez, mert Andreának 1 éve lassan meg van Merion, de összesen 3-szor volt vele terepen, azt is csak lépésben.
Erős lejtőn leereszkedünk, majd hazaballagunk. Egy ideig szállingózik a hó. A  szél sokáig viharos (szinte egész nap), de mi bátran alkalmazkodunk. Mindenki boldog. Jól sikerült az első edzés. Biztatók a kilátásaink.

2019. december 29., vasárnap (2. edzésnap)
Kíváncsian várom, hogyan sikerül majd. Reggel 7-kor gyors etetés , mert 8-ra már jön a kovács. Új patkókat kap Merion a leesett korábbi helyett. A szénaetetőhöz vezetjük, ahol egész patkolás alatt nagy élvezettel szénázik és közben kifogástalanul tartja a lábait. Gyorsan végzünk. Mindenki nagyon elégedett.
Hideg van, száraz fagyban kell dolgoznunk, ráadásul viharos a szél. Jól jön most a patkó, nehogy tovább töredezzen a patája.
9-től indul az edzés. Pár kört körbemozgatjuk Meriont a körkarámban csak úgy bemelegítésként, majd Andrea felnyergeli és felül rá. Ülésjavításként most egy kézzel lovagolja körbe ügetésben. Szépen dolgoznak. Hamar át is megyünk a pályára, ahol Farsanggal, akit Linda lányom lovagol, közös játékos gyakorlatokat végeznek. Ezek főleg ügetésben végzett gyorsasági feladatok, amiben Merion igen jónak mutatkozik Andreával. Szinte mindig ők a gyorsabbak. A lényeg, hogy egy jármodon belül szépen tudjanak nyújtani. Jól megy nekik. A megállításokból is játékos versenyt rendezünk. Ebben is nagyon jók.
10-kor már kimegyünk terepre. Én megyek elől Sweetyvel, mint tegnap. Merion a középső és Farsang zárja a sort.
Két órát csavargunk terepen. Ismerős részen kezdünk, de nagyobb kört teszünk meg mint tegnap. Merion kiválóan viselkedik Sokat sétálunk a fagyos talajon, de azért a füves részeken ügetünk is nagyokat, sőt egy avarral borított erdei utacskán vágtázunk is. Andrea egyre magabiztosabban, vidámabban lovagol. Merion pedig teszi a dolgát. Egy réten egymás mellett ügetünk. változtatom a tempót, Andrea pedig ügyesen tartja a lépést.
Egy bozótosnál szétválunk kb. 50 m hosszan Merion rögtön nyerít, de Andrea nem ijed meg. Szépen előre lovagolja. Merion boldog, mikor végre visszatérhet Sweety mellé.
2-szer aszfalton is lovagolunk. Nem ijed meg a forgalomban.
Teheneket most először lát közelről Andreával a hátán, de ez sem probléma. Figyeli őket, de a többi ló nyugodt. Ő is az. Nagyon boldogan és elégedetten lovagolunk haza. Kellemesen szétfagytunk. Mindenki egy forró teára vágyik a meleg szobában. Éppen delet harangoznak, mikor leszállunk a nyeregből.


2019. december 30., hétfő (3. edzésnap)
Csillagos, felhőtlen éjszaka, erős fagy a völgyben. Reggel kilenckor kezdünk. A nap már kisüt, de minden csupa fagy és dér. Andrea ma kipróbálja, milyen western-nyeregben lovagolni. Tetszik neki, biztosságban érzi magát, és a bárányüléshuzat kellemessé teszi a hosszú lovaglást. A körkarámban bemelegítésként csípőre tett kézzel üget körbe, illetve gimnasztikai gyakorlatokat végez. Jól megy nekik
Átmegyünk a pályára, ahol Lindával pár ügyességi számban mérik össze tudásukat. Andrea szép nyújtásokat lovagol és határozottabban vezeti a lovát.
Felpattanok Sweetyre és kimegyünk kettesben terepre. Az újdonság, hogy többször előreküldöm Andreát: Vezesse ő a terepet! Szépen mennek elől. Dolgozunk egymás mellett is. Ügetésben szlalomozunk a mezőn. Mindenféle kihívások várnak ránk: biciklista a semmi közepén, árok, letört fenyőfaágak, amelyek kisebb fának is beillenének, marha, idegen lovak, forgalom és egy félig befagyott gázló. Itt Andrea leszáll és átvezetjük Meriont, aki nagyon óvatos, de együttműködő. Elégedetten lovagolunk haza kiélvezve a szélcsendes napsütést. 

A szennyvíztelep előtt Merion kicsit megtorpan. Rossz szag, búgó géphang, előtte egy sor nagy szénabála és töltés az úton - együtt már sok neki. Semmi gond. Előre megyek, és bátran jön mögöttünk.
Ebből is látszik, hogy Andreának és Merionnak egy nyugis, rutinos lovagló társra lenne szüksége ahhoz, hogy gond nélkül élvezni tudják a tereplovaglást. Nagy öröm látni, ahogy napról napra ügyesebbek.

2019. december 31., kedd (4. edzésnap)
Andrea előrement Merionhoz, amíg én még a felszereléssel szöszöltem. Az egyik westernnyergünknek állítottam extra kicsire a kengyelhosszát, még új lyukakat is csináltam rá. Mire lementem, Andrea kicsit izgatottan avval fogadott, hogy Merion nyihogva vágtázott a karámban. Ez megadta az alaphangulatot. Egész lovaglás alatt kicsit bizonytalanná, feszülté tette Andreát, aki emellett gyönyörűen teljesített minden kihívást, de emiatt a feszültség miatt nem tudta maradéktalanul élvezni az elért eredményeit, a lovaglás szépségét. 

Bemelegítésként kengyel nélkül lovagolt a körkarámban. A pályán is ügyesen dolgoztak, de a jobb kengyelből sajnos folyton kicsúszott a lába. Valószínűleg az én hibám. Annyira rövidre állítottam a kengyelszíjakat, hogy a kengyelnél már nem maradt vékony "nyaka+ a kengyelszíjnak. A széles bőr pedig egyszerűen lecsavarodott a lábáról, kifordulva Andrea talpa alól. Ez természetesen az egész lovaglás alatt ismétlődött, álladóan megzavarva evvel a pillanatot.
A falu elejére mentünk. Ügyesek és bátrak voltak a forgalomban. Én Farsangra ültem. Ő lassabb mint Sweety, alkalmasabb arra, hogy előreengedjen Andreát. Ez volt a mai célunk, hogy ahol csak tudja, vezesse a terepet.
Nagyon ügyesen megoldotta. A homokbányánál bátran ellovagolt a marhák mellett, majd felügetett a mezőn. Tündéri legelőkön nagyot ügettünk, és kétszer vágtáztunk egymás mellett. Átmentünk a kardosréti oldalra, és nagyokat csavarogtunk. Ott is ügyes volt, bár a kengyelt állandóan meg kellett igazítania. A kardosréti temetőhöz közel egy erdei úton kidőlt fákat lépegettünk át, mikor egy "veszélyes" kocogó hölgy tűnt fel. Merion kicsit előreugrott, de Andrea ügyesen kezelte. De ettől kicsit megijedt és előreengedett.
 A legjobban az tetszett, mikor előttem vágtázott egy szép emelkedőn. Itt is elhagyta a jobb kengyelt, de ügyesen uralta a helyzetet és megállította a lovát.
Hazafelé én mentem elől, és Merion kicsit nehezen fért el mögöttem. Ettől Andrea kicsit megfeszült, de semmi nagyobb probléma nem történt.
Szóval ez volt a mélypont, pedig semmi baj nem történt. Na majd holnap talán jobb lesz.

2020. január 1., szerda (5. edzésnap)
Nehéz éjszakán vagyunk túl. A kutyát be kellett engedni, annyira félt. Ennyi petárdát, rakétát, durrogást itt még sosem hallottam.
Reggel 9-kor azért lóra pattantunk. Most végre kipróbáltam kicsit Meriont. Remek ló, jó volt vele dolgozni, finoman reagál.
aztán kimentünk terepre. Én Sweetyre ültem. A két ló nagyon megkedvelte egymást. Igazi örömlovaglást hagytunk az utolsó napra.
Szépalma felé kalandoztunk. Sokat léptettünk, de a napsütötte legelőkön ügettünk, sőt vágtáztunk is. Mikor az egyik vágtánál hallom, hogy Andrea csetteg a vágtató Merionnak, nem akartam hinni fülemnek. Igazán nagy örömet szerzett, hogy ilyen felszabadultan vágtáznak.
Egy mély árokba leereszkedés, majd onnan felkapaszkodás volt Andreának a legnagyobb kihívás, de ügyesen jött mögöttem. Mindketten fülig érő szájjal lovagoltunk haza.

Eredetileg holnap vittem volna haza Meriont, de még marad a hétvégére. Andreáék most hazamentek, Merion pihen két napot, és a hétvégén még lovagolunk Andreával és a barátnőjével.

2020. január 2-3. (pihenő)
Merion nagyon élvezi két napos pihenőjét. Nagyokat eszik, jókat hempereg az istálló előtti forgácsban. Édes semmittevés. Megérdemli, az előző napokban derekasan helytállt.

2020. január 4., szombat (6. edzés)
Andrea egyedül tért vissza. A barátnője sajnos nem tudott eljönni. Ebéd után gyors nyergelés. Először a körkarámban dolgozott Andrea Merionnal. Egész nap borongós az idő, de +5°C van. Csúszós, nyálkás a talaj felszíne. Kicsit óvatosan, kicsit mereven, de engedelmesen üget Merion Andreával a hátán. Átmegyünk a pályára. Itt Lindával és Farsanggal tudnak együtt játszani. Egy ügetős ügyességi számban Farsang Merion háta mögé kerül. Merion bakol egyet és kirúg Farsang felé. Andrea előrebillen, elveszíti egyensúlyát, és leesik oldalra, fejjel előre felé. Andrea megüti magát, de kemény fából faragták. Visszaül, és kimegyünk terepre. 2 órát csavargunk. Sokat csúszkálnak a lovak, de ettől is ügyesebbek lesznek. Szépalma felett egy mezőn jóízűt  ügetünk.
Bent a fák között valami vad mozdul a hátunk mögött. Merion elhúz mellettünk és előretör. Ez Andrea egyik rémálma, hogy elragadja a ló. Sweety és Farsang megáll. Meriont Andrea szépen megállítja. Nagyon ügyesen és bátran cselekedett. Erős, csúszós lejtőn ereszkedünk le később Andrea ügyesen irányítja a lovát. Már majdnem otthon járunk, mikor egy "vérfácán" ránk hozza a szívrohamot.
Sweety felágaskodik, majd leül velem. Szinte biztos vagyok az esésben, de megússzuk. Meriont Andrea ügyesen felveszi, farsang is kezelhető. Hát nem hoztuk a legjobb formánkat, de azért jót lovagoltunk.

2020. január 5., vasárnap
Bár Andrea jól ébredt, nem fáj semmije, mégis hazament. Így én lovagolhatom utolsó nap Meriont. Nincs nagy kedvem Sweetyt lecserélni, ráadásul hűvös szél sűvít. Westernnyerget teszek Merionra és westernkantárt, pálcás csikózablával. Jól áll neki a szerkó.
Farsang és Linda kíséretében kimegyünk terepre. Merion fantasztikusan megy elől.
Nagyot ügetünk laza száron, nem rohan, nem idegeskedik. Nézelődik kicsit, de bátran megy előre. Hegyet mászunk. Egy lankás emelkedőn vágtázunk kicsit, úgy ahogy Sweetyvel csak nagy ritkán sikerül, vele pedig elsőre. Az egész lovaglás nagy élmény, szép befejezés.
Gázlót is gyakorlunk, ott is ügyes.
Fülig érő szájjal lovagolunk haza. A tegnapi "vérfácános helyen"  Linda beelőz, de Meriont könnyű megállítani.
Örülök, hogy evvel a remek lóval foglalkozhattam pár napot.

2020. január 6., hétfő
Szállítás
4:30-ra van beállítva az óra, de már 4:17-kor fent vagyok. Gyors öltözés, etetés, 5:20-kor már a futóért megyek. Ahogy kivilágosodik, felhozom Meriont a házunk előtt. Gyönyörűen felsétál a futóra. A három órás út alatt is kifogástalanul viselkedik. Örül, amikor meglátja a barátait, én szép csendben távozok.
Hazafelé élvezem a gyönyörű tájat.
Átgondolom kicsit az edzőtáborunkat.
Nagy élmény volt, és remélem tavasszal folytatjuk.

2020. január 13-án Andreától érkezett a következő visszajelzés, aminek nagyon örültünk:

Kedves Árpi, 

tegnap előrelépés volt, mentünk egy 1.5 órát. 2x patak is. Minden rendben volt, jókedvű, élénk volt. 

Üdv, Andi

<<< Vissza a kezdőlapra

               

Éjfél & Farsang

(2019.január - február)

2019. január 22., kedd
Új vendég érkezett hozzánk betanításra: Éjfél a 3 éves, fekete, herélt, akinek már az anyját, Gyémántot is én lovagoltam át pár évvel ezelőtt, hogy jól menjen terepen.
Éjfél nagyon szimpatikus, nyugodt, kiegyensúlyozott, barátságos csikó.
Könnyen beszállt a lószállítóba. Kapart ugyan az út alatt többször is, de nem tett tönkre semmit a futóban. Leszállni alig akart, mert félt a tolatástól, de azért csak lejött. Farsanggal tettem egy karámba, aki nagyon izgalomba jött az új vendégtől. Éjfél barátságosan viselkedett, nem hőzöngött.


2019. január 23., szerda
Eljött Csilla Éjfél tulajdonosa és együtt foglalkoztunk a csikójával.
Először megmozgattuk Farsanggal együtt a lovaspályán szabadon, majd kicsit dolgoztunk vele futószáron. Ezután almaszeletekkel kedveskedtünk neki. Miközben ő elégedetten falatozott, én szép csendben felnyergeltem, felkantároztam, sőt párszor fel is hasaltam a nyeregbe.
Nagyon jól viselkedett, még a zablát is jól tűrte. Örült a sok almának és hamar rájött hogy kell zablával a szájban enni.

2019. januá
r 24., csütörtök
Csillát felültettem Farsangra, én pedig vezettem gyalogosan a felnyergelt, felkantározott Éjfélt. Most is örült a jutalomfalatoknak. Kisétáltunk, megmászni egy jó magas hegyet. Mikor már Éjféllel egyformán kapkodtunk levegő után, adtam neki egy almát és gyorsan felültem a hátára. Csilla Farsang hátáról vezetett minket. Indulásnál Éjfél bakolt párat, de csak alig érezhetően, hiszen a meredek emelkedő nagyon megnehezítette a dolgát. Én díjlovaglópálcával kicsit noszogattam, hogy haladjon előre. Hamarosan teljesen lefoglalta az emelkedő és csendesen balladott Farsang után. Fent a hegytetőn leszálltam róla.
Egyrészt így rájött, hogy magamtól is leszállok én, nem kell ledobnia. Másrészt könnyebb egy fiatal lónak, ha csak a saját súlyát kell egyensúlyoznia lejtőn lefelé.
Még háromszor ültem fel és szálltam le. Mindig csendesen viselkedett, sőt várta a jutalomfalatot.
Az utolsó két felülésnél már vezetni sem kellett. Egyenes réteken is lovagoltam, ott sem sietett. Csillával nagyon örültünk, hogy Éjfél ilyen jófej.


2019. január 25., péntek
Ma nincs segítségem, egyedül dolgoztam Éjféllel. Megint felnyergeltem, felkantároztam és a lovardában párszor felültem rá. Próbáltam sétálni vele. Nem nagyon tudta, hogy mit akarok, de nem ellenkezett. Vezető lóval könnyeb lett volna. Azért így is működött.

2019. január 26., szombat
Fontos mérföldkő Csilla számára. Most először ült fel Éjfél hátára, ráadásul rögtön terepre mentünk.
Először ő is gyalogosan vezette kicsit Éjfélt, én Farsanggal mentem előttük. Azért segítettem neki felülni és így ballagtunk tovább.
Csak lépésben dolgoztunk, mint a többi alkalommal is. Vezettem lóhátról őket, de azért csak a saját csikóján jöhetett, pedig ez csak az ötödik nap szállítással együtt. Most már lejtőkön is leereszkedtünk. Ez sem okozott problémát. Nagyon büszkék voltunk Éjfélre.

2019. január 28., hétfő
Ma Lindával a 12 éves lányommal mentünk ki terepre. Felnyergeltem a lovakat -Éjfélt is gond nélkül- majd elvezettük őket a karám legtávolabbi sarkáig. Ott felültettem Lindát Éjfélre, én pedig Farsang hátáról vezettem őket. Farsang olyan szerelmes volt, alig akart menni, de azért csak elcammogtunk az erdőig. Ott jött a fő attrakció: az első ügetés Éjféllel.
Azon kívül, hogy néha húzatta magát semmi problémát nem okozott neki, hogy kettes sebességbe kapcsoltunk. Szépen ügetett Farsang után, nem lett ideges, nem akart előzni, egyszerűen jött utánunk.
Kétszer ügettünk így hosszabbat, sokat sétáltunk, többször megálltunk és mindkét lónak adtam egy-egy répát. Már elég jól tudom Éjfélt lóhátról, hátra fordulva etetni.

2019. január 29., kedd
Ma Csillával mentünk terepre. A tegnapi ügetés megismétlése volt a cél. Sikerült. Többször nagyokat ügettünk, sokat léptettünk. Nagy csavargás volt, ráadásul láttuk többször szarvasokat is.

2019. január 31., csütörtök
Lindával lovagoltunk a lovardában. Ő ült Farsangra, én Éjfélre. A felülés nem jelentett neki gondot, de ha próbáltam előre lovagolni és óvatosan odanyúltam a díjlovagló pályával emelgette kicsit a farát. Persze nem túl komolyan. Ettől függetlenül nyugodtan előrelovagoltam. Pár kör után szépen kisimult, és viszonylag nyugodtan rótta a köröket.

2019. február 1., péntek
Lindával mentünk terepre. Én ültem Éjfélen. Rögtön bemelegítés nélkül felültünk. Az elején talán kétszer bakolt egy kicsit, de semmi komoly. Az ügetés volt a cél, és többször ügettünk is hosszabb szakaszokat. Lovagoltunk erős emelkedőn is.
Egy szélfutta dombtetőn először megrebbent Lindával a Farsang. Majd, mikor mi értünk oda, Éjfél is megugrott kicsit. Beugrott vágtába, és arrébb szaladt velem. Semmi rosszindulat nem volt benne. Örültem az alkalmi vágtának. Az erős lejtőn levezettük a lovakat, majd visszaültünk és nyugodt lépésben hazalovagoltunk.

2019. február 2., szombat
Csillával lovagoltunk nagyot terepen. Ő ült éjfélen, én Farsangon szőrén. Sokat ügettünk, sőt egy szakaszon direkt vágtáztunk. Enyhe emelkedőn a fák között ideális a hely az első vágtához. Éjfél nem okozott csalódást. Szépen, nyugodtan galoppozott. A csúszós talajon (erősen olvadt a hó) mentünk meredek kaptatókon, tócsókon, alkalmi patakocskákon keresztül. Erős lejtőkön is ereszkedtünk, Éjfél és Csilla egyre ügyesebb. Farsanggal nagyon élveztem a lovaglást.

2019. február 4., hétfő
Benti edzést tartottunk Lindával. Az eleje szokásos módon zajlott, ügetésben kezdtünk óvatosan alakzatokat lovagolni.
Az igazi csemege egy-két játék volt. Ki tud gyorsabban átlovagolni egyik rövid faltól a másikig, stb. Linda vágtázott Farsanggal, hogy megelőzzön. Éjfél pedig engedelmesen ment előre ügetésben. Többször mi nyertünk. A csikó kezdi elfogadni az előrehajtó segítséget.

2019. február 5., kedd
Csillával mentünk ki terepre. Én Farsangon mentem. Végre vihettem a kutyát is, mert egyáltalán nem kellett vezetnem Éjfélt. Az elején párszor lemaradtak, de aztán egyre ügyesebben jöttek mögöttünk. A Nyíresben lovagoltunk. Vágtáztunk is, nagyon jól sikerült. Hazafelé a Homokbányánál sem szállt le Csilla, sőt az úttesten is bátran lovagolt.
A végén még a karámban is lovagoltunk kicsit. Játszottunk is úgy  mint tegnap. Csillának adtam kisebb előnyöket, nyert is többször. Az utolsónál Farsang is nagyon ügyesen odatette magát, visszavágtunk kicsit. Klassz volt.

2019. február 6., szerda
Ma is vittük magunkkal a kutyát. Gyönyörű napsütés, nem túl hideg idő, szuper volt. Az elején Csilla ment elől Éjféllel, majd átvettem a vezetést. Többször vágtáztunk. Erős lejtőkön ereszkedtünk le. bujkáltunk az erdőben. Hazafelé egy 6 tagú vaddisznókondát is megcsodálhattunk, igaz elég messziről. Azt hittem, a kutyát alaposan lestrapáltam. Meg sem kötöttem lenyergelésnél. Nem maradt adósom. Rögtön megszökött, amint hátat fordítottam. Levezetésként futhattam utána.
 
2019. február 8., péntek

A pályán lovagolta egyedül Éjféllel. Gond nélkül ment a nyergelés, a felülés és a munka. Szépen engedte, hogy előrelovagoljam. Lépésben különböző alakzatokat is próbálgattunk. Ügetésben még kicsit recsegett, ropogott a kanyarokban, de alakul.

2019. február 10., vasárnap
Éjfél első önálló terepe. Linda vállalta a berepülő pilóta szerepét. Ő ült Éjfélre, én csak vezettem és adogattam neki a répát. Sportszerű nehezítésként vittük magunkkal a kutyát is. Éjfél minden idegesség, nyerítés, makacskodás nélkül itt hagyta a többieket és elballagott velünk. Sokat dicsértük, jutalmaztuk. Elfele a jó tempóra, visszafelé a megállásokra helyeztük a hangsúlyt. Szerintem neki is jó buli volt, amiért sok répát lehetett kiérdemelni.

2019. február 12., kedd
Csillával lovagoltunk ki közösen. Ronda szél fújt, kicsit izgultam, hogy Éjfél esetleg nyugtalanná válik lovasa alatt, de semmi probléma nem támadt. Az elején hosszan lépésben haladtunk, majd hegyet másztunk. Néha ügettünk egy kicsit, de a nyugalomra helyeztük a hangsúlyt. A kutyát is jól lefárasztottuk. A viharos szélben kicsit kockázatos volt, nehogy ránk essen egy letört faág, de szerencsére nem lett semmi baj. Kicsit vad helyre keveredtünk Szépalma határában. Egy árokban ereszkedtünk le, de a kidőlt fák miatt néha vissza kellett kapaszkodni az oldalára.
Csilla inkább gyalogosan vezette Éjfélt. Egyszer nekem is le kellett szállnom, hogy utat nyissak pár kisebb ág letörésével.

2019. február 13., szerda
Lindával lovagoltunk bent. Ő Farsangon ment szőrén, én Éjfélen nyereggel. Csúszott a talaj, latyakos az idő. Léptünk, ügettünk, alakzatokat lovagoltunk. Egymástól függetlenül is szépen mentek a lovak.

2019. február 16., szombat
Lindával kimentünk terepre. Csaknem egész végig elől tudtam lovagolni Éjféllel. Kicsit tartott a Farsangtól, aki sietett mögöttünk. ez segített Éjfélnek is, hogy lendületesen haladjon. A homokbányánál, a teheneknél bizonytalanodott el annyira, hogy előre kellett engedni Farsangot, aki készségesen átvette a vezetést. A főúton ügettünk, hogy hamarabb túl legyünk rajta. Zoliék előtt az autón kívül még egy "vér-tyúk" is elállta az utat. A lovak nagyon óvatosan, de elhaladtak mellette. szerencsére egyikünkre sem támadott rá a "fenevad".

2019. február 17., vasárnap
Benti munka Lindával. Próbáltunk egymástól függetlenül dolgozni. Elég jól sikerült is, de mindkét ló mozgásából hiányzott a lendület, igaz a nap is csak fokozatosan olvasztotta fel a fagyos, kemény talajt.
A végén játékkal oldottuk fel a hangulatot. Éjfél verhetetlennek bizonyult a "gyorsasági" számokban.

2019. február 19., kedd
Csillával mentünk ki nagy terepre.


Most először mentünk a Borzavár-Zirc közötti erdőbe. Az elején alig akartak átmenni a lovak a Zoliék előtt, ahol a múltkor avval a "veszélyes" tyúkkal összetalálkoztunk. Aztán csak eljutottunk a falu elejéig, ott a Töl-háznál fel a dombtetőre. Csillára bíztam az erdőben az útirány megválasztását. A Cuha-völgyét választotta a gázlók gyakorlásával. A hídnál két fiatal ült a földön, akik mellett remegő lábakkal mentek el a lovak. Még gyorsan ráismételtünk, hogy nyugodtabban menjenek, aztán irány a Cuha patak mentén előre.
Pocsolyákon mentünk át bemelegítésként, de azok a tavaszi napsütés ellenére fagyosak, ropogósak voltak. Aztán jött az első gázló. Mindkét ló óvatosan átment. Itt is megismételtünk. a végén gyakoroltuk a legnagyobb gázlókat. Itt már átültem Éjfélre. Sarkantyú volt rajtam, meglepődött, de nem hisztizett. Egy másik  csúszós falú gázlóval Éjfél kitalálta, hogy ugrik, és ettől kezdve ugrott minden gázlónál. Ha tudta, átugrotta, ha nem, beleugrott. Jobb, ha belelép a ló, de a lényeg, hogy ne szegüljön ellen. Majd később, ha rutint szerez, belelép nyugodtan a vízbe. Később a gázlók után visszacseréltünk a lovakat és vágtáztunk egy jót a meleg napsütésben. Sétálva érkeztünk haza

2019. február 20., szerda
Terepre mentünk Csillával. Többször vágtáztunk nagyokat. Megnéztük Tündérmajort. Hazafelé egy nagy hosszú mezőn hatalmas kígyóvonalakat lovagoltunk először ügetésben egymás mellett, majd vágtában egymás mögött.

2019. február 21., csütörtök
Benti munka. Pár vödör segítségével, amikor bójákként használtuk, tudtunk mindenféle játékot játszani, pld. szlalom verseny, stb.  Játszottunk kőgyűjtő versenyt is. Csilla is, Éjfél is nagyon profin játszottak. Farsanggal is most játszottak. Farsanggal is most játszottam talán először ilyet, de nagyon profi volt. 

2019. február 24., vasárnap
Lindával kimentünk sétálni terepre. Fagyos volt a talaj, a lábunk sem izzadt a melegtől, de jót csavarogtunk.

2019. február 25., hétfő
Benti edzés Lindával. Ügyességi játékokat játszottunk. A szlalomban és a kőgyűjtő versenyen is győztünk Éjféllel, pedig Linda csalt is (zsebre vágott 5 követ, amit szép csöndben leszedegetett az oszlopok tetejéről) és vágtázott is.
Kis legeltetéssel jutalmaztam a "bajnokot", amit szemmel láthatóan nagyon élvezett.

2019. február 26., kedd
Utolsó közös tereplovaglásunk Csillával.
Jól ül Éjfélen, ügyesen dolgoznak, de nem éppen magabiztosan. A szeles időben kicsit riadékonynak, frissnek mutatkozik Éjfél, ami elbizonytalanítja kicsit Csillát. Fél, vajon bír-e majd otthon Éjféllel? Szerintem nem lesz semmi baj. Figyelemreméltóan sokat lovagolt az alatt az egy hónap alatt Éjfélen. Sok közös sikerélményünk jól megalapozza a "Főnöki státuszát".
Ráadásul Éjfél születése óta ismeri őt. Minden izgalom mellett jókat ügetünk, vágtázunk, minden komplikáció nélkül.

2019. február 27., szerda
Éjfél hazamegy. Lázas készülődés, pakolás. Éjfél gond nélkül felsétál velem a házunk előtt álló lószállítóhoz és gond nélkül felmegy az utánfutóra.
Én kötöm meg, hogy minden szakszerű legyen. A szűk helyen a lábaim közé teszi a fejét, majd erőteljes mozdulattal felemeli. Szó szerint "övön aluli ütés". Emlékezetessé teszi a búcsút. Jót nevet mindenki. Gyors búcsúzkodás. Aztán hajrá, új fejezet kezdődik Éjfél és Csilla életében.
Megtisztelő, hogy ott lehettem a kezdeti lépéseknél.

<<< Vissza a kezdőlapra

Favory Farsang

2018. május 7., hétfő
Egy hónapja heti két alkalommal átjárok Ravazdra, ahol egy 40-50 lóból álló lipicai magánménesben edzek
3 db 2-éves csődörcsikót és 1 db 1 évest.
Az elmúlt hónap alatt a csikók szépen előrehaladtak. Ezek a tapasztalatok felkeltették és egyre fokozták a kíváncsiságomat a fajta iránt. Lipicai félvéreim már voltak. Pogival, Zafírral nagyon jó tapasztalatokat szereztem. Ma vettem meg életem első fajtatiszta lipicai csikóját: A hároméves Favory Farsangot. Múlt hét szombaton néztük meg először. Felmentünk a kancaménesbe. 10-15 3-éves és annál idősebb kancacsikók. A ménes érdeklődve odajött, Attila, a tulajdonos rámutatott a kavargó tömegen egy csikóra, hogy azt megvehetem. Kos fej, vékony test, de erős csontozat. Barátságos, szelíd tekintet. Nem hagyta megérinteni magát, de nem fenyegetőzött, csak okosan kitért előlem. A bogár befészkelte magát a fülembe.
Alig vártam a mai napot. Már futóval mentem a mai edzésre. Először elővettem a csődörcsikókat. Mind a négynek megmutattam a futót. Frici, csak kívülről nézte meg. Fillér, Figaro és Figura egy kis abrakért hajlandó volt belülről is szétnézni.
A lovak képekben gondolkodnak. Egy ilyen békés, kellemes ismerkedés a futóval egész életükre megalapozhatja a jó szállíthatóságot.
Mehetünk a lovamért. Rudival, a lovak gondozójával, mentünk fel a méneshez. Ő egy darab kötéllel finoman, észrevétlenül megfogta. Én feltettem a kötőféket, és próbáltunk Farsangot kihozni a ménesből. Nem  volt egyszerű, de legalább lassan ment. Nem volt vezethető. Választási kora óta szabadon élt ebben a csapatban.
Általában békésen, sőt kicsit dacosan tűrte a megpróbáltatásokat, de kétszer is úgy felágaskodott, hogy hanyatt vágódott. kicsit szidtam magam, hogy ilyesmivel bonyolítom az életemet. Nagy nehezen csak kituszkoltuk. Rudi hozott egy rutinos, békés kancát a lenti anyakancák közül, és azután lassan lesétált Farsang is, akit én vezettem.
Aztán lépésről lépésre megküzdve, de már nem harcolva lejutottunk a körkarámig. Itt elengedetten és szabadon megmozgattam kicsit. Könnyed, elegáns mozgása van. Majd futószáron is körbehajtottam párszor. Ez is jól sikerült.
Ezen felbuzdulva és látván, hogy kicsit elfáradt, előkaptam a nyerget, kantárt az autóból. Gyorsan felkantároztam, és amíg a zablával játszott, már a teljes felszerelés rajta volt. Párat persze bakolt, a kantárszárat lerázta magáról, de aztán rendeztük sorainkat, és békésen, bár gyanakodva sétált a a felszerelt csikó. Rudi vezetgette, én pedig kengyelből felhasaltam rá. Egyszer kezdett rodeózni. Gyorsan leugrottam, de aztán többször felhasaltam, leszálltam. A lényeg, hogy a csikó rájöjjön, nem kell ledobni a lovast, leszáll az magától is. Egyre jobban tetszett a Farsang. Örültem, hogy enyém lehet.
Gyorsan lenyergeltem, és már vettem is fel a lábait. Nagyon rég lehetett körmölve, és az se lehetett egyszerű. Feladta a lábait hol könnyebben, hol nehezebben, de nem rúgott. Én tartottam, Rudi pedig gyorsan körbecsipkedte fogóval. Mikor ezzel is végeztünk, megmutattuk neki a futót. Egy kis abrakért hamar beszállt, persze aztán gyorsan ki is jött.
Nagyon örültem. Bő egy órával korábban még vezetni sem lehetett, mert nem ismerte. Azóta futószáraztam, felnyergeltem, felkantároztam, felhasaltam rá. Kicsit megkörmöltük és a futót is megismerhette. Jó feje van.
 Amíg Attilára vártunk, hogy fizethessek és induljak. Farsangot visszatettük a körkarámba. Mikor mindent elrendeztünk, próbáltuk újra feltenni a futóra. Ráérzett, hogy ez már nem csak gyakorlás és felállt ugyan a rámpára, de nem ment be. Átfűztem egy kötelet a feneke alatt, de így sem volt hajlandó beszállni. Nem bántottuk, de patt helyzet alakult ki.
Rudinak támadt az a ragyogó ötlete, hogy toljak rajta kicsit a kezemmel. Ez bevált. Gyorsan bezártam a futót, és már lobogtunk is hazafelé. 
Élete első utazáson egy rossz szava sem volt. 

Mikor kinyitottam a futót is, szelíden nézett rám. Nem akart leszállni. Lépésről, lépésre letoltam a futóról. Tűrte. 

 

Szépen jött utánam, amikor vezettem. 

Bevezettem a 2 hektárosra a régi istállónál.

Békésen körbenézett, áthoztam Rakétát, akivel hamar összebarátkozott. 

Később Vadócot is átvittem, aki hozta a formáját és próbálta Farsangot távol tartani Rakétától. Farsang nem veszekedett, békésen kitért. Látszik raja, hogy ménesben nőtt fel, az volt a "gyerekszobája". Jó fej, könnyen kijön más lovakkal. 

Magukra hagytam őket kicsit, aztán később visszatértem.
Nyerített, amikor odamentem hozzá. Lehet, hogy engem üdvözölt?! Mindenesetre nem menekült el. Békésen hagyta, hogy megcirógassam. Ezután mit látnak gyulladt szemeim: Vadóc finoman pucolgatja Farsang oldalát. Emlékezni sem tudok másik lóra, akivel hosszú együttlét alatt erre a szintre eljutott volna, nem hogy az első napon.
Hurrá, van lovam!

2018. május 10., csütörtök
Két napig pihenni hagytam Farsangot. Nagyon kedves, barátságos, mégsem tolakodó a természete. Kísérget a karámban, mint egy kiskutya. Örül, ha simogatom, pucolgatom. Ma kivittük terepre sétálni kicsit. Én Rakétára ültem, és az ő hátáról vezettem Farsangot. Ilyenkor vagy a nyeregszarvhoz kötöm a vezetőszárat, vagy ha szőrén lovagolok, a lovam nyakába egy nem szoruló, könnyen kioldható csomóval (kunkötés). Most is így tettem. Petra Vadóc hátán kísért minket. Farsang most csinált ilyet először. volt, hogy előzött, volt, hogy unszolta magát, de általában jött szépen.

  ;)

Az első felülésekről készült videók a YouTube csatornánkon megtekinthetők 

(YouTube csatorna: Deézsi Árpád - lejátszó lista: Favory Farsang) 

https://youtu.be/IC7rtmbVs6c

https://youtu.be/4ThWOKo1Juk

Mikor visszaértünk gyorsan felnyergeltem Farsangot és párszor felültem rá. Kicsit izgultunk mind a ketten, de nem volt rodeó.

2018. május 11., péntek
Itt járt az állatorvos. Farsang megkapta a védőoltásokat, és vettünk vért tőle, hogy kévésvérűségre és takonykórra bevizsgálják. Együtt nevettünk a dokival, hogy milyen csúnyácska lovat vettem. Viszont ő is megjegyezte, hogy feltűnően békésen tűrte a szúrikat. A külsejére visszatérünk, ha összeszedi magát egy kicsit.

2018. május 14., hétfő
Lindával vittük ki terepre a lovakat. Én Rakétára ültem, és a hátáról vezettem Farangot. Linda lányom pedig Vadócon jött mögöttem. Farsang nagyon szépen jött. Az út nagy részén szinte megfeledkezhettem róla, hogy lovat vezetek.

2018. május 15., kedd
Szakad az eső. Itt járt a kovács. Behúzódtunk az istállóba és megkörmöltük a lovakat. Izgultunk kicsit Farsang miatt, de kár volt. Egész jól tartotta a lábait. Most már bátrabban mozgathatom majd. Nem kell félni, hogy felrepedezik a patája.
Délután: Kihasználva 2 eső közötti szünetet.
Linda lányommal elkaptuk Vadócot és Farsangot egy kis lovaglásra. Bemelegítésként szabadon megmozgattuk őket a lovaspályán. Majd felnyergeltük Vadócot. Linda ráült és a csikót szabadon utána hajtottam. Nem sikerült fényesen, mert Farsang fél Vadóctól.
Aztán felültem Vadócra, és a hátáról vezettem a csikót. Linda pedig gyalogosan segített, ha a csikó elakadt és húzatta magát.
Aztán Linda ült fel Vadócra, és én segítettem a földről. Végül felültem Farsangra, és Linda vezetett a Vadóc hátáról. Díjlovagló pálcával segítettem a csikónak, ha nem akart előre menni. Jól sikerült. Nem bakolt, ment szépen előre. Vadóc rendes volt, nem fenyegetőzött nagyon és nem rúgott.

2018. május 16., szerda
Vadócra ültem, és a hátáról vezetve vittem ki Farsangot terepre. Általában szépen jőtt, de kétszer alig durván húzatta magát. Nem baj, majd belejön. Mindenesetre ma egy kicsit többet mentünk mint a múltkor. Kétszer is hegyet másztunk - hagy  erősödjön.
Később lementem kaszálni az akácosba az istálló felett. Hát nem odajött üdvözölni a kis kíváncsi. Ezzel a kedves természetével teljesen levesz a lábamról.

2018. május 17., csütörtök
Lindával kivittük Vadócot és Farsangot terepre. Előzetes bemelegítés vagy mozgatás nélkül felnyergeltem Farsangot a kúthoz kikötve. A nyergelés egyáltalán nem zavarta. A zablával már nem ilyen jó barátok, de kicsit megfogva a nyelvét az is sikerült. Rögtön kimentünk.
Én elől vezettem Farsangot, Lindáék jöttek mögöttem . A combig érő fű nagyon tetszett Farsangnak, és hamar rájött, hogyan lehet zablával legelni. Az első emelkedőnél óvatosan felültem. Nem zavarta. A fő, hogy lehessen legelni. Fent a dombtetőn leszálltam. Lejtőn lejönni az későbbi tananyag. Lent a patak mellett ismét felültem. Jót sétáltunk. Kétszer lemaradtunk. Egyszer ügetésben, egyszer pedig óvatos vágtaugrással zárkóztunk fel. Nem akart megszabadulni tőlem, csak felzárkóztunk. a lovaspályán is felültem rá 1-1 körre. Meglepődött, hogy itt nem legelhet. A kútnál újra megkötöttem és gyorsan lenyergeltem. Abrakolás alatt a lábak feladását gyakoroltuk. Alakul.

2018. május 20., vasárnap
Este, mikor már kellemesen elfáradva végre hazaértünk, Linda felvetette egy gyors lovaglás lehetőségét. Összeszedtem magam, és gyorsan lerohantunk a lovakhoz.
Kicsit megmozgattam szabadon Farsangot, majd bent a lovaspályán felültem rá. Többször fel-, leszálltam, közben egy-egy kört kísérgettem lépésben Lindát, aki Vadócon ült. Farang egyáltalán nem kifogásolta a dolgot. Megpróbáltam ügetésre is rávenni, amin nagyon meglepődött. Nem bakolt, nem ellenkezett, csak megilletődött, ahogy el kellett indulni. Pár engedelmes ütem után megállítottam, leszálltam és lenyergeltem.
Mielőtt feljöttem volna, gyorsan megabrakoltam, majd felvettem a lábait. Hibátlanul adta fel őket egymás után, pedig ez nem tartozik a kedvenc gyakorlati közé. Nagyon örültem.

2018. május 23., szerda
Lindával mentünk közös terepre. A nyergelés most is simán ment. A kantározás most sikerült a legjobban. Pár méter vezetés után felültem Farsangra, és az egész rövid terepet végiglovagoltam vele. Nem volt kifogása ellene. Gyakorlatilag végig legelte az egész terepet. Nagyon tetszett neki. Most hatalmas a fű. Szerintem esélyem se lenne tiltani neki a legelést. Ő így boldog, ráadásul a csipegetésben le kell hajolnia, felívelnie a hátát, ami jó nekünk, erősíti a hátizmait. Kétszer hosszabb szakaszt ügettünk. Meglepődött, hogy ilyet is lehet, de nem bakolt, nem ellenkezett. Szinte úszik a levegőben. Általában Vadóc ment elől, de egy "veszélyes" földhányás mellett nem akart elmenni. Leszálltam Farsangról és elvezettem a földkupac mellett. Innentől mi mentünk elől. Jól ment.
Az egész lovaglás jól sikerült. Végig nyugodtan viselkedett. Leszerszámozásnál nem engedte el a zablát. Sajnos az visszaütött a fogaira. Etetésnél megcsípte a villanypásztor... úgyhogy nem ment minden tökéletesen, de jót lovagoltunk.

2018. május 26., szombat
Mélyponton: Az  volt a terven, hogy lovagolok egyedül egy jót. Vadócra ülök és a hátáról vezetem Farsangot, hogy erősödjön. Amíg Vadócot nyergeltem, Farsangot kikötöttem a kút oszlopához, hagy gyakorolja kicsit a várakozást. Állt is egy darabig türelmesen, de aztán elunta a dolgot. Nekifeszült a kötőféknek, de az nem engedett. Ő még jöbban megpróbálta eltépni, de nem sikerült. Igen ám, de a kút nehéz betonkávája megmozdult. Teljes erővel húzta, rángatta és egyszer csak kibillentette a felső betongyűrűt, kitépve a helyéről és leborítva maga mellé!!! Ott még húzta egy picit, majd diadalmasan megállt. Ött álltam mellette, próbáltam rászólni, de semmit nem tehettem.
Felhívtam Petrát meg a lányaimat, de esélyünk sem volt visszatenni a helyére. Na gondoltam azért lovagolni még kimegyek. Pöttyit és Rakétát biztonságba helyeztünk a lovaspályán, nehogy beleessenek a kútba, majd nekiindultam.
Farsang először békésen követte Vadócot jókat legelészve. De a szomszéd lovakhoz érve megint megmakacsolta magát. Elkezdett húzni minket. Feszült a westernnyereg , aminek a szervára kötöttem a vezetőszárat. A nyereg elfordult Vadóc hátán. Én leszálltam, megnyugtattam  a csikót, megigazítottam a felszerelést és visszaülve ballagtunk tovább. Láttam, hogy a hevederfelrántó szíj megsérült, de úgy tűnt kibírja. Az első emelkedőnél kiderült, hogy tévedtem. Békésen mentek felfelé a lovak, amikor a nyereg velem együtt lefordult Vadóc hátáról. Csattantam egy nagyot a lovak mellett a földön. Be kellett látnom, hogy így nem mehetek tovább. Egy bálamadzag-darabbal  összefogattam a hevederfelrántó szíjat, ami teljesen kettészakadt, és kézben vezetve a lovakat hazaballagtam a derékig érő fűben.
Otthon láttam, hogy tele a ruhám minikullancsokkal. Gyorsan átöltöztem, lezuhanyoztam.
Három ismerős legénnyel alig bírtunk visszarakni a kutat a helyére, de azért sikerült.
Farsang békésnek tűnt. Hagyta, hogy rátegyem a kötőféket és kivezessem a többiek közül, de a vacsoráját nem ette meg. Őt is megviselték a történtek.

2018. május 30., szerda
A pályán lovagoltunk Lindával. Farsang egész jól viselkedett, de volt egy kis feszültség a mozgásában. nem csinált semmi rosszat, de kicsit "hegyesen járt". Nem kellett volna sok , hogy összevesszünk. Főleg az ügetés nem tetszett neki. Ügessünk kicsit, de  a vége az lett, hogy Linda vágtában szőrén leesett Vadócról.

2018. június 1., péntek
Petrával  mentünk ki terepre. Ő Vadócon , én Farsangon. Hosszan ügettünk problémamentesen. Egyszer vágtáztunk is. Végre! Ez volt az első vágtánk farsanggal. Meglepődött, hogy többet kérek, mint ügetést, bakolt egyet, majd engedelmesen vágtázott velem. Hazafelé a marhák mellett mentünk el, és a műúton jöttünk haza, egész jól sikerült.

2018. június 4., hétfő
Egyedül lovagoltam Farsangot a lovardában. Építettem egy körkarámot is villanypásztorból, abban melegítettünk be. A lovardai munka egész jól ment, igaz Farsang nem volt elragadtatva, ha  pálcával előre hajítottam finoman. Egyszer még le is ült velem, de aztán mentünk tovább. Nagy köröket is próbálgattuk, szép lassan majd belejön.

2018. június 6., szerda
Első alkalom, hogy egyedül mentem ki Farsanggal terepre. Nem kalandvágyból, nem bizonyítási kényszerből vittem ki ilyen hamar egyedül, hanem mert nem volt kivel együtt lovagolnom.
Nagyon jól sikerült. Farsang nagyon jó fej volt. Ügettünk, vágtáztunk is. Lépésben jöttünk haza (persze ő szívesen ügetett volna). Nagyon tetszett, hogy nem riadozik állandóan, és hagyja finoman előrelovagolni magát. Kicsit feszült volt, de nem hisztizett. Nagyon élveztem a mozgását.

2018. június 9., szombat
Közös terep. Linda ment Vadóccal, Sárika, egy 11 éves kislány, a lován, Zumbán, én pedig Farsangon. Nagyot csavarogtunk. Nagyon élveztem, főleg egy nagy nyugis vágtát, ahol Vadóc elhúzott előre, de mi hátramaradtunk és így segítettük a harmadik lovast. Néha már egészen finom jelzésekből is megértjük egymást.

2018. június 11., hétfő
A pályán dolgoztam egyedül Farsanggal. Nyoma sem volt a múltkori duzzogásnak. Elfogadta a pálcasegítséget, szépen dolgozott lépésben, ügetésben.

2018. június 18., hétfő
Benti edzés. Bemelegítésként körkarámban. 

Csak lépésben, ügetésben dolgoztunk, de az ügyesen csinálta, pedig egy hete nem dolgozott.

2018. június 20., szerda
Közös terep Lindával. Farsang ment végig elől. Jókat vágtáztunk. Jól fogadja az újdonságokat. Mindent megnéz, de nem riadozik, megy előre. A böglyök felhőben támadnak ránk.

2018. június 25., hétfő
Közös terep Lindával.

Megint nem jelentett problémát Farsangnak, hogy pár napig nem dolgozott. Örülök, mert egy jó hobbilónak szerintem bírnia kell a rendszertelen munkát.

A falu eleje felé vettük az irányt, hogy szokja kicsit a forgalmat.

Nem értem miért, de nem fél az autóktól. Örülök neki.   

Persze, azért vészelődött, jó volt, hogy Vadóc előrement. 

 

Most kapott rá az ízére, hogy bátran átmehet a sárfoltokon. A vágta fantasztikus volt. Figyelt rám, gyorsított, ha kértem, de fegyelmezetten ment. Nagyon kellemes hátasló válhat belőle.

2018. július 3., kedd
Öt napos elutazás után elvittük barátainkat, akik vigyáztak a lovakra egy kirándulásra. Vadócot és Farsangot magunkkal vittük. Bemelegítés nélkül egymás után raktam fel Farsang hátára a lovagolni nem tudó vendégeket. Nagyot túráztunk, de Farsangnak egy rossz mozdulata nem volt. A gázlóknál (Csára-völgy, Cuha-völgy, Porva-Csesznek-Borzavár volt az útvonal) leszállítottam a vendégeket. Az első kettőt ugorta, a harmadikba már belelépett. A negyedik gázló a Cuhán vezetett át, ott felültem rá, mert gyalog eláztam volna. Gyönyörűen ment Vadóc után, akin Petra ült. Azt hiszem, nagyot léptünk előre gázló ügyben. Jó buli volt

2018. július 10., kedd
Bizony egy hét telt el, mikor utoljára ültem Farsangon. Igaz, közben rákaptunk, hogy ha kiengedem a karámon kívül legelni, és érte megyek kötőfékkel, vezetőszárral, felülök rá, és úgy ballagunk haza. Persze csak lépésben.
Ma új ló érkezett pár napos edzőtáborba, és őt Farsangon kísértem ki, mégpedig szőrén. Hevesen támadtak a bögyök. Érezték  a közelgő vihart. Először csak lépés, majd párszor ügetés. Egész kényelmesen ügettünk, pedig jó tempóban haladtunk.

Aztán vágtát kértem tőle, számolva azzal, hogyha az izzasztó kifordul alólam, rögtön repülök. Szinte megkérdezte, hogy ez biztos? Aztán engedelmesen vágtázni kezdett. Többször is vágtáztunk . 

Nagyon klasszul sikerült. 

Mire hazaértünk, már dörgött, alig hogy felhoztuk a nyergeket, szakadt.

2018. július 11., szerda
Egész nap szakadt az eső. Ebéd után kimentünk a vendéggel terepre. Őt engedtem előre. Farsang kicsit csodálkozott, hogy nem mehet elől. Nagyon csúszott, de azért ügettünk, vágtáztunk is többször. Egyszer jókedvében bakolt kicsit, aminek szőrén lovagolva nem nagyon örültem, de nem estem le. Visszaértünk, az eső szép lassan elállt. Ilyen a mi formánk.

2018. július 12., csütörtök
Megint szürön mentm terepre Farsanggal és a vendéglóval, lovassal. Szépen ment, tette  a dolgát.




2018. július 13., péntek
A Cuha-völgyébe mentünk a Kardosrét-Csárdavölgy szakaszon.
Nyeregbe ültem, és kipróbáltam, mit szól Farsang a sarkantyúhoz. Nem sértődött meg rajta. Gázlókat gyakoroltunk Annával és az apukájával. Farsang még nem megy tökéletesen, néha ugrik a v9z felett, néha előreengedi a másik rutinos lovat, de egyre jobban veszi az akadályt.

2018. július 26., csütörtök
Kicsit pörögnek a napok. Nem írtam le mindent a naplóba. A legnagyobb újdonság, hogy kötőfékkel nyereg nélkül vágtáztam. Farsanggal a lovardában. Egyben ez volt az első benti vágtánk. Nagyon jó volt. Örülök, hogy itt tartunk.
Azóta többször is lovagoltam, általában nyereg nélkül, kantárral. Nem él vissza a helyzettel. Finoman lovagolható, könnyen megállítható.

2018. augusztus 4., szombat
Betyárnap: Linda nagyon várta ezt a napot. Évek óta részt vessünk a Zirci lovasfelvonuláson. Ez volt neki az első, hogy egyedül jött felnőtt lovon, Vadócon. Ügyesek voltak.
Farsang is fantasztikusan ment. Nagyon nyugodt, de figyelmes. A felvonuláson inkább noszogatni kellett és nem nyugtatni, mint a többi lovat. Nagyon élveztem, és írtó büszke voltam rá, hogy ilyen okosan viselkedett. Kicsit egy vizsgának is felfogható, amit kitűnően teljesített.
Úgy érzem, ezzel az alapképzéssre elérte célját. Egyenlőre nem folytatom a naplóját, csak ha valami igazán jelentős történik vele.

2018. december 12., szerda
Ezt muszáj leírnom, mert olyan klassz volt, hogy nem szeretném később elfelejteni.
Már megint legalább egy hete nem ültem Farsangon. Hol az elfoglaltságaim miatt, hogy a rossz idő miatt. Talán öregszem, de ha pocsék az idő, valahogy már nincs bennem olyan elfojthatatlan vágy, hogy nyeregbe pattanjak mint régebben.
Ma sem süt a nap, de hó van a Bakonyban, és végre időm is volt egyet lovagolni.
Amint meglátta Vadóc és Rakéta, hogy nyereggel  a vállamon közlekedek, azonnal hátravágtáztak a karámba. Farsang már eredetileg is ott volt, de mikor hívtam, odajött hozzám és vezetés nélkül bejött velem a lovaspályára. Itt először bemelegítésként megmozgattam szabadon, majd felültem rá, és ügettünk, vágtáztunk kicsit. Kicsit olvad a hó, úgyhogy csúszik a pálya, de olyan normálisan ment, hogy nem okozott neki gondot. No és a megállások... Vágtából hangra nyomott stopot, hosszan csúszva a sárban. Élveztük mind a ketten.
Ezután kimentünk terepre, és az új kutyánkat, Barit, is vittük magunkkal. A kutyát hosszú vezetőszáron rögzítettem a nyeregszarvhoz. Néha ránk tekerte a vastag kötelet, néha belelépett a kutya, s ahogy rángatta ügetés közben a kötelet, szinte püfölte a ló oldalát. De egy lipicai, akinek az ősei fogathoz szokott lovak , úgy látom  nem csinál gondot egy kis kötélből.
Majdnem végig egy kézzel  lovagoltam Farsangot, aki kezd egyre jobban belejönni. Sokat ügettünk, hogy a kutya is fáradjon. Majd hegyet másztunk az erdőben. Egy komolyabb szarvascsapatba botlottunk. Farsang megállt és teljes nyugalommal megnézte őket. A szarvasok is lassan, méltóságteljesen mozogtak.
A kutya először nem vett észre semmit. Mire kapcsolt, a szarvasok már halkan odébbálltak.
Később a falu elején a homokbányában a marhákat is ugyanilyen nyugalommal csodálta meg. Ezt nagyon bírom benne. A Fő  úton nyugisan végigügettünk, hogy ne akadályozzuk a forgalmat. Most lent legel Farsang a völgyben a karámon kívül. Ha ihat, majd visszaengedem a helyére. Addig néha-néha ránézek, hogy meg van-e még.
Érdekesség, hogy a kutyánkat nagyon szereti kergetni, de ilyenkor hagyja maga mellett jönni.

<<< Vissza a kezdőlapra

 

Baba

(2018.március-április)

2018. március 23., péntek
Easter tegnap elköltözött. Csendesen ünnepeltem, Babával vigasztalódtam. Kivittem egy magányos terepre. Csak lépés a fagyos, néhol csúszós talajon. Hibátlanul ment. Három szarvassal alaposan megnéztünk egymást. Tényleg segített feldolgozni, hogy Easterrel lezárult a közös munkánk. Baba egyébként sokat segített Easter kiképzésében, mint ahogy Maya tanításában is nagy segítségemre volt.

2018. március 25., vasárnap
Lindával lovagoltunk a pályán. Hosszú idő óta először. Ő Vadócra ült, akivel szépen dolgozott, még vágtáztak is. Én Babán lovagoltam, hibátlanul ment.

2018. március  30., péntek
Olyan sokan érdeklődtek Easterre, hogy volt akinek Babát ajánlottam kínomban. Egy régi kedves lovasismerős Bakonybélből el is jött megnézni és kipróbálni Babát. Kimentünk egy közös terepre. Én Vadócra ültem. Elsőre jól kijöttek egymással, szépen, nyugodtan dolgoztak együtt, akár mögöttem, akár előttem haladtak.
Az edzésnaplót átolvasva Dóri meglehetősen teljes képet kapott Babáról. Régi, rutinos lovas. Tudja mit vállal, és képes is megoldani a kihívásokat.
Még aznap jelezte telefonon, hogy igényt tart Babára. Jól esett a jó hír, de mellbe is vágott a felismerés, hogy egy év közös munka után szétválnak útjaink.

2018. április 01., vasárnap
Családostul jött el Dóri. Közösen is megnézték Babát, majd együtt mondtak rá igent. Elrendeztük a papírokat. Baba marad még egy hónapig bértartásban nálunk. Ezalatt itt a megszokott környezetben tudnak összecsiszolódni.

2018 április 02-26.
Dóri hetente kétszer jár át lovagolni. Szépen dolgoznak együtt. Gyakoroljuk a gázlókat, a vágtát különböző engedelmességi gyakorlatokat. Én már nem lovagolom Babát, hogy előkészítés nélkül ülhessen fel Dóri. Így is jól dolgoznak együtt.

2018. április 27., péntek
Baba költözik
Átlovagolunk Dórival Bakonybélbe. Én Vadócra ülök. Élénk tempót diktálok. Sokat ügetünk.

Próbálok olyan útvonalon haladni a völgyekben, árkokban, ahol minimális a szintkülönbség. Dóri végig magabiztosan, nyugodtan előrejön. Kisebb akadálypálya a turistaút. Többször kedves kis patakocskán kell áthaladni, de simán veszik az akadályokat . 2 óra alatt ott vagyunk.


Baba semmit sem sejt. Azt hiszi, csak csavarogni jöttünk. mikor egy békés idegen lóhoz vezetik és elengedik, gyanakodni kezd. Vadóc teljesen kiakad. Gyorsan búcsúzom és távozom. Baba kiabál, hogy ne hagyjuk ott. Nehéz pillanatok. Próbálom a visszaúttal elterelni a figyelmemet. 2-szer is elrontom az  útvonalat. Vadóc fokozatosan lehiggad. 2 óra 45 perc kell a visszaúthoz.

2018. április 28., szombat
Autóval átmegyek Bakonybélbe, hogy Dórit egy helyi lovacska hátán kikísérjem első otthoni terepére. Baba nyugodt és kiegyensúlyozott, kerülöm a tekintetét. Egész jót lovagolunk. Azt hiszem, jól fognak együtt boldogulni.
Szívből kívánok sok sikert nekik!

(Dóri beszámolója a vendégkönyvben olvasható!)

 <<< Vissza a kezdőlapra

Baba & Easter

(2018.februártól)

2018. február 26.-27.
Baba új feladatot kapott, és ebben ügyesen helytáll, amivel nagyon megkönnyíti a dolgomat.
Másfél hete vettem egy EASTER nevű, 5 éves, teljesen nyers, sárga kis kancát (egy papír nélküli appaloosát). Ezt a barátságos kis lovat Pöttyivel raktam össze a vendégistállóban. Már első nap kivittem sétálni kötőféken, hogy egy kicsit növeljem a kondiját. Második nap ráismételtünk, de gyalogosan az egyre magasabb hóban elég fárasztó ez a feladat.
Ekkor jött a képbe Baba, aki már napok óta nézegeti a régi istállótól az új jövevényt. Gondoltam egy merészet: Baba megszokta, hogy vezetem a hátáról Rakétát. Tavaly az ő hátáról vezettem Mayát.
Most átvittem Easterhez. Engedtem, hogy összeismerkedjenek. Easter rögtön átengedte a vezetést Babának, akinek ez persze imponált. Babát gyorsan felnyergeltem, és tettem vele pár kört a karámban Easter önként követett minket. Majd hosszú vezetőszáron (amit a nyeregszarvra erősítettem), kivittem Babát és Eastert egy jó sétaterepre. A térdig érő hóban ez bizony sokkal jobb móka lovagolva mint gyalogosan.
Másnap ráismételtem. Ekkor megint egész nap esett a hó és a szél is fújt kicsit. Baba nagyon ügyesen vezette Eastert. Ha kellett húzta, ha a csikó előzni akart, gyorsan maga mögé parancsolta. Úgy érzem hamar barátnők lesznek.

2018. február 19., hétfő
Egy kedves család, rég ismerőseink szóltak, hogy Debrecenben van egy 5 éves, nyers, sárga kis kanca, aki csak rám vár. Egy szerelem csikó. Sárga appaloosa méntől és egy sárga appendix kancától, akinek Coco volt az apja.

KESSY DOC BAR (apa: 3961 IC Coco Lena, anya: Question, anyai apa: 3040 Apanázs, anyai anya: Queenlike)


NEVADA OF KING, Appaloosa  N 665620(apa: Duals First Light AQHA-3631575, anya: BL Dream Lady  #619862)

     

Hosszú telefonok, aztán irány Debrecen. Február 19-én hajnali háromkor kelés, 4-kor indulás. 5 órás az út. Szimpatikus a "tenyésztő", aki egy ismerősének adta el a csikót, aki most megválik tőle. EASTER kissé elhanyagolt, a sörénye hosszú csimbókokban lóg, dagasztja a sarat, ami szintén a bundájára tapadt, a fejlődésben is elmaradt kicsit, de szimpatikus, barátságos, bár kicsit félénk.
Megmozgatom futószáron, megnézem, hogy reagál egy nagyobb esőkabátra, majd a futót mutatom meg neki. Átmegy a vizsgán. Fizetek, rendezzük a papírokat, óvatosan feltesszük a futóra, aztán irány haza. 5 órás az út. Izgul a fiatal ló, de nem hisztizik.
Délután 16 h mire hazaérünk. Itt hó van. 2 órája van a jövevénynek, hogy világosban megismerje az új helyét. Pöttyi biztosítja a társaságot. Mindig ünnep amikor új ló érkezik.

 

2018. február 20., kedd
Reggel izgulok, hogy mire megyek le, de minden rendben. Easter engedi, hogy megsimogassam. ismerkedünk, szimpatikusan kísérget a karámban. Jól eszik. Réti széna, nyalósó, egy kis szemes árpa, no meg víz. Ez a kosztja. Árpát reggel, este kap. Fokozatosan növelem majd az adagot 1 liter/etetésig.
Délután elviszem sétálni, örül, hogy a többi ló karámja mellett elsétálhat. Rakéta is örül, hogy sárga ló érkezett (ő is az). Vadóc szívesen verekedne kicsit, de a villanypásztor miatt nem tud érvényesülni. Szépen engedelmesen jön velem. Mindketten elfáradunk kicsit a nagy hóban.
Késő délután Csenge lányom kibontja a sörényét, így már jobban mutat. A szőrét is lepucolgatom kicsit, a lábait pedig letisztítja a hó.

2018. február 21., szerda
Hasonló a tegnapi naphoz, ma is megyünk sétálni, de most a Fő út felé, a falu elejére. Jól elfáradunk a hegymászásban. Esik a hó.

2018. február 23., péntek
Első nyergelés: Egész nap szakad a hó. Futószárazással bemelegítünk. Jó az, ha a fiatal ló először lehetőséget kap, hogy kimozogja magát... Nem lefárasztom, csak lehetőséget adok, hogy bemelegedjen. Utána jobban esik neki állin egy kicsit.



Megismertetem az izzasztóval. Amint megengedi, hogy a hátára tegyem, kap egy apró répaszeletet. Leveszem az izzasztót, hogy érezze, nem kell ledobnia ahhoz, hogy megszabaduljon tőle. Visszateszem, répa. Már szinte  ő szeretné, hogy tegyem rá és csemegézhessen kicsit. a harmadiknál: izzasztó, répa, és most jön a nyereg. Izgatott, de tűri, hogy felcsúsztassam a hátára. Répa. A nyerget is többször ráteszem, mielőtt óvatosan rögzítem a hevederrel. Itt figyelni kell! A heveder nem lehet túl szoros, az rosszul esne a fiatal lónak. De azért rögzítenie kell a nyerget, hogy ha bakolni kezd, ne forduljon a nyereg a hasa alá!
Minden hevederhúzás előtt kap egy répaszeletet.

Óvatosan futószárazom a nyereggel a hátán. A kengyelek ütögetik az oldalát.

Bakol, vágtat egy kicsit, de rájön, hogy nem tudja ledobni a nyerget.
Taktikát vált. Óvatosabban mozog, megdicsérem, lenyergelem.



Sokan nem értenek egyet a jutalomfalatokkal. Megértem őket, igazuk van nagyon kétélű fegyver. Erőszakossá teheti a lovat, ha  rosszul alkalmazzuk, de nekem már régóta nagyon bevált. Működik.

2018. február 26., hétfő
Két nap pihenő után áthozom Babát. Vezetőszáron tartva Babát összeszagolhatnak. Easter nagyon örül, szívesen besorolja magát Baba mögé. Felnyergelem Babát, teszek vele pár kört az istálló körül. Easter lelkesen követ. Kötőféket és vezetőszárat teszek a csikóra. kivezetem őket a karámból, felülök Babára, és irány a terep. Nem megyünk túl nagyot, kb egy fél órát, de ez is elfárasztja a fiatal lovat. Babát lenyergelem, Eastert felnyergelem. Sima ügy, örül a csemegének. Nincs bakolás.

2018. február 27., kedd
A változatosság kedvéért megint szakad a hó. Babával megint kivisszük Eastert terepre. Kicsit nagyobbat megyünk. Fúj a szél, arcunkba vág a hó. Férfias.
Visszaérkezés után forró tea, majd újra le a lóhoz, most már Attila társaságában, aki segít nem csak felnyergelni Eastert, hanem felülni a hátára.
A nyergelés könnyen megy, hála a répának. Futószárazás, majd kengyelből fellépve felhasalok Easter hátára. Izgul kicsit, de nem hisztizik. Ezt párszor megismételjük. Közben futószárazom kicsit, hogy kimozoghassa magát. Aztán felhasalok, óvatosan átrakom a lábam egy tűzszerész mozdulataival lassan beledugom a lábamat a másik kengyelbe. Utána gyorsan leszállok, jutalom. fontos, hogy leszálljak, mert így érzi a fiatal ló, hogy  ha engedelmes, akkor is hamar megszabadul a lovasától, nem kell rodeózni.
Párszor megismételjük a felülést kis körön, óvatosan körbevezetve a csikót. Minden jól megy. Feszült egy kicsit, de egy csapatban játszunk. Lenyergelés és egy gyors körmölés, mielőtt végkép besötétedik. Nagyok a körmei, és még 2 hét, amíg a többi lóhoz hívni lehet a kovácsot, körbe csipkedem egy kicsit, hogy kibírja ő is ezt a 2 hetet.  Micsoda nap!

2018. március 1., csütörtök
Egy nap pihenő után, dermesztő hidegben megismételtük a tegnap előtti eredményeket.
Áthoztam Babát, kimentünk terepre. Most a falu elejére mentünk csavarogni. Baba törte alattam a térdig érő havat, Easter lelkesen követett minket. Elég sok autót kifogtunk a Fő úton, Easter nem volt tőlük elragadtatva, de majd megszokja őket.
Baba jól viselkedett. A patak mellett sétáltam le az alsó hídig. A híd túloldalán egy frissen épített hóember strázsált. A hatás nem maradt el. Baba nem akart elmenni mellette. Easter nem értette, hol a probléma. Nyugodtan elénk sétált. Így próbált segíteni. Nem sok sikerrel, mert így ránk tekerte a kötelet. A végén persze csak átjutottunk, sőt rögtön ráismételtünk, hogy ne jelentsen ez többé problémát.
Visszaérve Babát visszaengedtem a többiekhez.

Eastert könnyen és gyorsan felnyergeltem, futószáraztam kicsit, majd Petra segítségével felültem párszor.


Picit irányítottam a szárakkal és csizmámmal, persze csak egészen óvatosan, de nem lett tőle ideges.

Gyorsan lenyergeltem, és vödörből megkapta a maradék répát. Semmi ellenkezést nem éreztem Easterben az egész edzés alatt.

2018. március 3., szombat
Baba külön száma:
Tegnap lent teszek-veszek a lovaknál. Baba és Easter csendesen nézegeti egymást az árkon és a két villanypásztoron keresztül. Mikor mennék el Babától, látom rajta, hogy legszívesebben átmenne szomszédolni. Kinyitom a kaput és tényleg... Odajön, kilép a karámból. Határozottan körbe ügeti az árkot és bekéredzkedik Easterhez! Az egész napot együtt lógták, a legnagyobb egyetértésben.
Ma reggel lemegyek, és visszakéredzkedett Rakétáékhoz. Megint szabadon visszament. Nem semmi ez a ló.

2018. március 3., szombat
Első terepem Easterrel
Ma Petra ült Babára. Én gyorsan és könnyen felnyergeltem Eastert.



Kivezettük a két lovat a karámból. Petra felült, de nem tudott előttem lovagolni, csak mögöttem. Elvezettem Eastert a szürke marhák karámjáig (kb. 200 m). Aztán ott felültem rá.

A térdig érő hó nekem kedvezett. Fárasztotta a fiatal lovat, és talán megütni sem ütöttem volna meg magam nagyon, ha leesek.
Baba most sem ment előre, de Easter igen. Szépen haladt elől. Általában lépésben haladtunk, de ha felkínálta az ügetést, nem vettem fel azonnal. Hagytam egy kicsit, hadd mozogjon.
A szürke marhák karámja mellett megmásztuk a dombtetőt. Néha leszálltam, megdicsértem, adtam egy répát és visszaültem. A dombtetőn elfáradt, előre engedte babát, de később megint mi kerültünk az élre, és ott is maradtunk hazáig. Finoman hagyta magát előrelovagolni, sőt a díjlovagló pálcától sem pánikolt. A saját karámunkhoz visszaérve még az árkon is könnyedén átsétáltunk. Szuper volt az egész terep. Easter is élvezte (látszott rajta), és egy rossz mozdulata sem volt ellenem.
Biztos többekben felmerül, hogy minek kell kivinni terepre egy fiatal lovat harmadik felülésre?! Nekem ez már több lónál bevált (Joker, Szélvész, Maya, Zazi), mert szerintem könnyebb egy csikónak hosszú egyenes vonalakon, másik rutinos ló társaságában lovas alatt sétálni, mint lovardában gyakori fordulatok mellett megtalálni az egyensúlyát.

2018. március 5., hétfő
Linda lányommal próbáltunk kimenni közös terepre. Ő ült Babára, én Easterre.
Ez a lovaglás nem sikerült olyan fényere mint az előző, de ez nem Easter hibája volt. A két ló felnyergelése simán ment. Kivezettük a lovakat a karámból, át az árkon, majd Lindát felültettem Babára.  Én gyalog folytattam. Vezettem a csikót, és mögötte vezettem Babát hosszúra engedett vezetőszáron. Easter jól tűrte az oldalát csapkodó vezetőszárat. Békésen ballagtunk a szürke marhák karámjáig.
Itt én is felültem és próbáltam Easterrel elől haladva vezetőszáron biztosítani Lindáékat.
ez már sok volt. Easter többször ügetésre váltott, mert a vezetőszár csapkodta a farát. Erre Baba is ügetésben követett minket, amire Linda kicsit pánikolt. Szabadon engedtem Babát, és nyugodt tempóban sétáltunk a patakparton a két lóval. Ez a felállás egész jól működött. Haza felé Baba egy idő múlva beelőzött.  Ez sem volt baj.
Amint közeledtünk a saját karámunkhoz, úgy vált Baba és Linda egyre nyugtalanabbá. Egyszer csak megindultak vágtában hazafelé. Persze Easter is szerette volna követni őket, de sikerült oldalra befordítanom, így megállt. Baba egy idő múlva rájött, hogy Easter nem jön, és hagyta, hogy Linda megfékezze. Gyorsan leugrott, én is leszálltam, és gyalogosan vezettük haza a lovainkat.
Az egész akció kicsit kaotikus benyomást letett, kicsit csalódott voltam, de vigasztalt, hogy a csikó egyszer sem próbált megszabadulni tőlem.

2018. március 7., szerda
Végre itt a tavasz! Ezerrel olvad a hó, süt a nap, meleg van. Kész öröm kint dolgozni.
Baba hátáról vezettem ki terepre Eastert. Jó kedve volt, többször próbált beelőzni. Baba nagyon ügyes tanárnőnek bizonyult. Egy-egy lesújtó pillantással maga mögé parancsolta a rakoncátlan tanítványt.
Az olvadozó, mély, süppedős hó megtette hatását. Mindkét lóból kiszedte kicsit az "elemet". Ezután Babát hazavittem, Eastert felnyergeltem.
Kivezettem a karámból, és a mezőn kezdetem vele dolgozni. először rövid futószár, majd felülés. Élőszőr kicsit furcsállta a dolgot. Bizonytalankodott, de nem lázadozott. Ha megállt és kevésnek bizonyult a finom csizmasegítség, a díjlovagló pálcát használtam a combján leheletfinoman. A kezdeti körök után a lovaglás egyre jobb lett. Ügetni is megpróbáltam vele. Nem esett pánikba, taposta lendületesen a havat.
Jobb kézre egyre gyorsult, majd felkínálta a vágtát. Engedtem neki, és pár kellemes vágtaugrást tett alattam, majd visszaváltott ügetésre. Levezetésként léptünk.
Ezzel a lovaglással is előre léptünk egyet, mert ilyet még nem csináltunk.

2018. március 9., péntek
Első magányos terep Easterrel. Nem kalandvágyból, nem bizonyítási vágyból, egyszerűen kényszerből. Először futószáron megmozgattam kicsit, hadd adja ki egy kicsit a fölös energiáit. Elég nagyképűen ment körbe-körbe. Vágtánál bakolt, rúgott a levegőbe jókedvében. A végén elengedtem és szabadon is fogócskáztam vele kicsit. Vadul ficánkolva száguldozott a karámban. Aztán felnyergeltem.
Kisétáltam vele terepre. Vezettem a szürke marhák karámjáig, aztán felültem rá. Feszült volt kicsit, nagyon sajnálta, hogy senki nem kísért el minket a lovak közül. Pár bizonytalan lépés után ügetésre váltott, majd vágtára. Nem így terveztem, de engedtem neki. Gondoltam, ha bakolni kezd, akkor csak lépni hagyom, de ha rendesen viselkedik, felőlem vágtázhatunk. Sokat vágtáztunk, kicsit ügettünk, valamennyit sétáltunk is. Aztán a dombtetőn megállítottam, leszálltam és hazáig vezettem. Szépen visszanyugodott. Örültem, hogy sikeresen megoldottuk a feladatot. Sokat olvadt a hó, de néhány helyen bizony még bokán felül ért, alig győztem taposni.

2018. március 12., hétfő
Ma jött a kovács. Easter egész jól vette az akadályt. Tettünk ugyan pár fölösleges kört az etető körül, mire szépen odaadta a lábait, de nem volt bunkó, csak kicsit kérette magát. Délután Lindával kivittük terepre a lovakat. Ő Vadócon jött, én Babán, és úgy vezettem Easter. Baba nagyon jó tanárnéninek bizonyult, Easter pedig szépen jött velünk. Mikor visszaértünk, átnyergeltem Easterre, és a karámja előtti mezőn lovagoltam vele, míg Vadóc békésen legelt a mező közepén. Léptem, ügettem, a végén kicist vágtáztam. Még távolról sem tökéletes, de alakul. A fő, hogy együttműködő, a többi majd kialakul, ha megtalálja az egyensúlyát alattam.

2018. március 13., kedd

Easter nagyon  zokon vette, hogy nem vittünk ki másik lovat. 

A fotózás végén úgy döntöttem, kimegyek vele, lejáratom kicsit. Már vágtában búcsúztunk.  

Mikor egyre gyorsítani akart feltartottam kicsit. Megértette. Munkavágtában távolodtunk az otthoniaktól. Neki irányítottam egy maradék kaptatónak. Nem maradt el a hatás, viszonylag hamar visszaváltott ügetésbe. A dombtetőn leszálltam róla, és vezetve ereszkedtünk le a túloldalon. Nagyot lovagoltunk  az erdőben lépésben vagy nyugodt ügetésben. A hegytetőn megint leszálltam, és lecsúszkáltunk a sáros ösvényen.
Hazafelé úton visszaültem rá, de csak ügetve akart sietni hazafelé, ezért újra leszálltam és hazáig vezettem. Otthon még a mezőn felültem rá. Engedelmesen sétált körbe velem. Mondhatnám, hogy sikeres volt  a lovaglás, de nem így éreztem. Egymás ellen játszottunk, nem egy csapatként.
Nem akarom elvenni a kedvét a lovaglástól, ezért legközelebb társaságban viszem ki.

2018. március 14., szerda
Ma pihenőnapot  terveztem Easternek. De azért kivittem legelni egy kicsit. Babára ültem, az ő hátáról vezettem a csikót. Többször megáltlunk legelni, és csak lépésben sétáltunk, hadd pihenje ki a tegnapi fáradalmakat. A atak mellett, ahogy haladtunk egy klassz gázló mellett, vezet elaz út. Tegnap ott átlovagoltam Babával, ezert ma is bátran bevállaltam. Easter megállt a fodrozodó víz partján, nem akart belelépni. Babával szinte centirő-centire tudtam húzni a csikót, aki végül átsétált a vizen. Kis legelés jutalomként, majd visszafelé is megcsináltuk. Itt nem torpant meg a csikó hosszasan, hanem átugrotta a vizet.
Mikor hazaértünk a csavargásból, elengedtem mindkét lovat. Azt a játékot! Le-föl vágtáztak a karámban. Nagyokat ugrottak a szintkülönbségeknél, élvezet volt nézni őket. Ennyit a pihenésről, meg a fáradságról...

2018. március 15., csütörtök
Egy szimpatikus család meglátogatott minket, Easterre voltak kíváncsiak. A hölgy számára kerestek egy kedves pacit. Felültettem őket két rutinosabb lóra, és kimentünk együtt terepre. Easter olyan boldog volt, hogy együtt lehet a többiekkel. Büszkén vezette a terepet lépésben, ügetésben. Mikor visszaértünk, a hölgyet is felültettem futószáron. A hölgy kezektől független mély üléssel lovagolt Easteren, akinek semmi kifogása nem volt az új lovasa ellen. Ezt egy kisebb vizsgának is felfoghatjuk, amit Easter sikeresen teljesített. Nagyon jó érzés.

2018. március 19., hétfő
Folyamatosan jelentkeznek az érdeklődők Easterre. Nagyon izgalmas. Ma egy fiatalember látogatott meg, hogy megnézze és kipróbálja Easter. 3 cm híján 2m magas. Gondoltam, kicsit furcsán mutat majd Easteren, de megnyugtatott, hogy nem neki kell a hátas, hanem egy kedves családnak, akikkel szoros kapcsolatban áll. Ő csak kiképezné a fiatal lovat. Easter kíváncsian fogadta az új vendéget. Kicsit furcsállta, hogy minden vendég rögtön a lábait akarja emelgetni, de azért engedte, hogy felvegyék. A vendég egy kicsit futószáron megmozgatta Eastert, amíg én áthoztam Babát. Ő ült Babára, én Easterre. Rögtön kimentünk terepre. Volt bennem egy kis izgalom, mert Easter csütörtök este dolgozott utoljára, most meg hétfő van. Éreztem, hogy tele van energiával, és féltem, hogy túl izgága lesz, hamis képet mutatva magáról.
Felülésnél be is mozdult, de nem volt nagyobb gond. Lépésben kicsit játszottam a szárakkal, hogy ne váltson ügetésre. Nem is váltott, ment szépen. A vendég nagyon fázott, ezért rövid terepre mentünk (max. 1/2 óra). ez még nehezítette a dolgomat. Egy emelkedőn azért szerettem volna megmutatni, hogy mozog ügetésben és vágtában. Kár volt izgulni. Easter nyugodt tempóban, finoman megindult ügetésben minden túlfűtöttség nélkül. Később visszaváltottam lépésre, hogy bevárjam a vendéget, majd megindultunk vágtában. Lassan, komótosan vágtáztunk felfelé az emelkedőn. Csak annyit ment, amennyit kértem tőle. Simán visszaváltottunk lépésbe. Szép csendesen hazasétáltunk.
A vendég is felült kicsit. Nem is mutatott furcsán a lovon, hiszen az én kengyelméretemmel is jól érezte magát.
Kicsit hajlítottam Eastert lépésben, aki engedelmesen próbálgatta végrehajtani a feladatot. Fent a meleg szobában még megmutattam a papírokat. Izgatottan várom a fejleményeket.

2018. március 20., kedd
Ma lefoglalózták Eastert! Már több napja tartottuk a kapcsolatot a mai érdeklődőkkel. Egy fiatal lovas hölggyel, aki nem csak terepen lovagol, hanem trükklovaglással is foglalkozik. Először megnézték Eastert, majd kimentünk egy nagyobb terepre. Először én ültem Easterre, aki szépen ment elől.
Később átültem Babára, és Easter a vendéggel ment elől. Léptek, ügettek, vágtáztak. Látszott, hogy jól ki jönnek egymással. Később egy meredek, hosszú lejtőn ereszkedtünk le a csúszós, latyakos havon. Előre mentem Babával, így könnyebb volt Easternek lassan leereszkednie. Nagyon jó érzés volt, hogy egy havi kiképzés alatt ennyit fejlődött Easter. Békésen hazaballagtunk, egyeztettünk a részleteket, Easter elkelt.

2018. március 21., szerda
Easter költözik:
A reggeli etetésnél kiderült, hogy nagy "búcsúbulit" tartottak a lovak az utolsó éjszakán. Ugyan minden ló a helyén várt rám, de Easter szügyén egy kisebb foltban hiányzott a szőr. Az egyik villanypásztorzsinór a földön hevert, a két karám közötti villa, pásztorzsinórt valószínűleg szarvasok szakították el brutálisan. A másik karám bejáratának is a földön a felső zsinór és fogantyú és Baba farából is egy nagyobb foltban hiányzik a szőr. Csak ők tudják, mit történt pontosan, de nagy buli lehetett, annyi bizonyos.
Megetettem, lepucoltam Eastert, előkészítettem az utánfutót, bepakoltam, aztán indulás. Kötőféken, vezetőszáron felvezettem Eastert a házunk elé, ahol a lószállító állt. Két kötélből folyosót készítettünk, odavezettem a csikót, és ő gondolkodás nélkül engedelmesen felszállt. Nagyon örültem. Három órás volt az út. Pesten túl, Vác környékére mentünk. Velünk szemben az MO-son 10 km-es dugó, de nekünk mázlink volt. Easter csendben, nyugodtan utazott.
Gyönyörű helyre került. 5 hektáros birtok, rönkház, tágas legelők, 4-5 ló, beállók. Egy külön karámot kapott kezdésnek, amit a legnagyobb nyugalommal, békésen legelészve birtokba vett. Mindig öröm, amikor egy ló jó helyre kerül.

Örülök, hogy dolgozhattam Easterrel. Nagyon könnyű volt kiképezni. az eladás nagyon izgalmasra sikerült. Megtisztelő, hogy ilyen sokan felfigyeltek a hirdetésünkre, hogy többen telefonáltak és legalább ketten meg akarták venni.
Remélem, kapok még jó híreket az új tulajdonostól.
Mindenkinek köszönöm a figyelmet.

(Melinda beszámolója a vendégkönyvben olvasható!)

<<< Vissza a kezdőlapra

Zazi

(2017.december-2018.január)

Pár gondolat a Tinker fajtáról, amit Zazin keresztül kóstolhattam meg kicsit.
Természetesen én is tudom, hogy egy lovon keresztül nem lehet véleményt alkotni egy egész fajtáról. Ugyanakkor én is nagyon örülök, ha nem csak lovas könyveken keresztül szerzek egy elméleti ismeretet a fajtákról, hanem kifaggathatok valaki, akinek konkrét tapasztalata van az adott fajtához tartozó lován keresztül.

Zazi 5 éves, vemhes, Tinker kanca. 2 hónapig volt nálam kiképzésen. Megbízható terepmunka volt a cél.
A lényeggel kezdem. Az egész kiképzés alatt nem tudtam olyat kérni tőle lovaglás során, amire megtagadta volna az engedelmességet. Soha nem kezdett el tolatni, minden feladatot megpróbált a kedvemért.
Természetesen én sem provokáltam. Próbáltam mindig fokozatos lenni. Mentünk forgalomban, erdőben, hegyen-völgyön át, befagyott pocsolyán stb. Legvégső feladat a lószállító volt. Mikor meglátta, megállt egy pillanatra. Szinte éreztem a csalódását, hogy most innen is mennie kell. A következő pillanatban már engedelmesen jött velem fel a rámpán, be a futóba.

E mellett nyugodt, kiegyensúlyozott lovat ismerhettem meg benne. A kiképzés alatt 1 hétre elmentünk pihenni. Ezalatt nem dolgozott. A 8. Napon ott folytattuk a munkát, ahol abbahagytuk. Tehát a  rendszertelen munkát is nagyon jól viselte.  A kiképzés alatt a folyamatos munkát is jól bírta.
Hetente legalább 4-szer  lovagoltam, de volt, amikor 6 napot dolgozott, mert hétvégén a gazdája lovagolt.
1 napot nem volt sánta. nem volt nyeregfeltörése, bár a nyereg mindig forgott rajta.  Nagyon jó konditartó, mondható takarékos. Szénából sem fogyasztott túl sokat, lótápból 3-4 marékkal kapott. Szerette legelni a végtelenül lerágott füvet.

Nem volt rögtön bratyizós, sosem nyomult, de szép lassan megkedveltük egymást. Reggelenként nyerítve üdvözölt, ügetett elém a bejárathoz, pedig ott sosem kapott tőlem simogatáson kívül  mást.
A nagy bokaszőröktől, hosszú sörénytől (úgy nézett ki mint egy Bobtail) és a földig érő farkától féltem kicsit, hogy kényes lesz. A sörényét és az egész lovat könnyű volt tisztán, rendezetten tartani. Igaz, meglepődtem kicsit, mikor a gazdájától egy "kutyafésűt" kaptam ehhez a feladathoz, de az tényleg bevált! A farkát mindig felkötöttem munka előtt. A lábszőröket is könnyű volt kifésülni, bogáncs csak egyszer ragadt bele a 2 hónap alatt. A bal hátulján csüdcsömörrel kezeltem: kék spray, majd körömvirágkenős. Valószínűleg egy sérülés okozta a betegség kezdetét. Idővel szépen rendbe jött.
Szóval én nagyon élveztem, pedig nem az én álomlovam, de élvezet volt vele a munka. Bár mindhárom jármodban kimondottan kényelmes és szorgalmas, azért nem a sebességmániások lova. nem lehet vele hosszan száguldozni, nem arra való és könnyen izzad.

Bátran ajánlom a fajtát azok figyelmébe, akik a biztonságot, megbízhatóságot értékelik a legjobban.

Baba & Maya

(2017.szeptember)

(előzmény) 2017. március 2-án vettünk egy új lovat:
Mayát, a 3 1/2 éves anglo-arab csikót, aki itt született és nőtt fel Borzaváron. Ugyan attól a családtól származik, mint Pogány. Főleg azért vettem meg, hogy Baba ne legyen egyedül. Pöttyi kicsit kevés volt neki, mint társaság. Baba és Maya hamar összebarátkozott. Jókat csavarogtunk együtt terepen. Baba hátáról vezettem Mayát. Mindkét ló élvezi ezeket a közös alkalmakat.


2017. szeptember 14., csütörtök
Ma ültem fel először Mayára. Először a lovaspályán mozgattuk meg szabadon Mayát és Babát bemelegítésként.

2017. szeptember 15., péntek
Mayával megismételtük a tegnapi programot, de rövidített verzióban. Rögtön a körkarámban kezdtünk, ahová megint önként bejött. A voltizshevedert kihagyva, a nyereggel folytattuk és a kantárral. Ismét felültem párszor, és pár kört egyedül próbáltam kicsalni belőle. nem csinált cirkuszt.

2017. szeptember 18., hétfő
A hétvégi pihenő után ott folytattuk Mayával, ahol abbahagytuk. Az etetőnél lepucoltuk Babát és Mayát, majd felnyergeltük őket. Petra ült Babára. Nagyon izgult, de kár volt, mert Baba nyagyon aranyosan dolgozott vele. Még fényképezni is tudott. Kimentünk terepre, én hosszan vezettem Mayát.
Egy magas hegyet is félig megmásztam vele, majd egyszerűen felültem és így haladtunk tovább. Nem ellenezte.

Nagy lejtőkön leszálltam, egyébként visszaültem és lovagoltam vele. egyszer sem bakolt. Ha lemaradtunk, tanügetve zárkóztunk fel. Jó puha mozgása van. Hazafele élre állt, és ő ment elől büszkén.

2017. szeptember 23., szombat

Közös terep kedves barátaink, Babett és Rikki társaságában.

Baba & Pogi (2017.Április-szeptember)

2017. április 14., péntek
Bizony elég rég nem írtam az edzésnaplót. Ennek több oka is van.

Március 2-án vettünk egy új lovat:
Mayát, a 3 1/2 éves anglo-arab csikót, aki itt született és nőtt fel Borzaváron. Ugyan attól a családtól származik, mint Pogány. Főleg azért vettem meg, hogy Baba ne legyen egyedül. Pöttyi kicsit kevés volt neki, mint társaság. Baba és Maya hamar összebarátkozott. Jókat csavarogtunk együtt terepen. Baba hátáról vezettem Mayát. Mindkét ló élvezi ezeket a közös alkalmakat.

Március 4-én autós baleset ért. Összeütköztem egy másik autóval itt Borzavár előtt, a nagy kanyarban. A másik sofőr volt a hibás, senki nem sérült, de mindkét autó totálkáros lett. Úgyhogy edzésnaplóírás helyett autóra vadásztunk. Azóta meg van az utánpótlás, egy kicsit öregebb VW Passat, amivel tudom végezni a munkám.

Visszatérve Babára, sokat alakult az elmúlt időszakban. Én nagyon élvezem vele a munkát, sokat tanulok Babától. Nem könnyű eset. Simulékonyan , de határozottan kell lovagolnom.
Ma nagyon jót lovagoltam rajta, ráadásul egyedül a csikó nélkül. Először csak a karámból kihozva, rögtön itt a mezőn melegítettem be vele. Lépés, ügetés, fordulat az eleje körül. Aztán átvittem a lovaspályára. Ott is lépés, ügetés, fordulat az eleje körül. Aztán átvittem a lovaspályára. Ott is lépés, ügetés, nagykörök és vágta. Mindez csendesen, veszekedés nélkül, sokat dicsérve a lovat.
Aztán kivittem egy kicsit terepre. Ott is lépés, ügetés, vágta. Legeltettem is jutalomként. Legeltetés közben egy motorost vett észre Baba már messziről. Abbahagyta a legelést, nézte a motorost, aki egyenesen felénk tartott a patak másik oldalán. Nem kaptam össze a szárat, csak megsimogattam. Jól megnézte a mellettünk elhaladókat, de félelem nélkül legelt tovább.
Az egész lovaglás nagyon harmonikus volt, nagyon élveztem minden pillanatát.
2017. április 15., szombat
Első közös terep Vadóccal. Nagyon jól reagált egymásra a két ló. Veszekedés, fenyegetőzés nélkül dolgozott együtt a két ló. Persze mindig lőtávolon kívül tartottuk őket egymástól. Léptünk, ügettünk, többször vágtáztunk. Baba nagyszerűen vezette a terepet, de kipróbáltuk hátul is, az is jól működött.

2017. április 18., kedd
Vendégeink voltak. A lányok unokatesóit meglovagoltattuk Babán. Nagyon békésen viselkedett az idegen fiúkkal, akik még sosem tanultak lovagolni. Hagyta, hogy a srácokat vezetgessem rajta. Hagyta, hogy rajta gyakorolják, hogyan is kell egy lovat irányítani. Linda - a kisebbik lányom - is felült. Vele ügettünk is. Baba mindent szívesen engedett egy-egy répáért.

2017. május 1., hétfő
Magányos terep. Tudtam, hogy Baba nem lesz lelkes az ötletemért, de azért kivittem egyedül.
Az elején, mikor végkép elmentünk a többiektől, ágaskodott egy nagyot, majd lassú, rendezetlen vágtában megindult velem. Aztán szép lassan kisimult, és egyenletes munkatempóban vágtáztunk komótosan, hosszan, amíg jól esett neki, sőt egy kicsit még tovább is. Hatalmasokat nyerített időnként. Többször ügetésre váltott lépés helyett, de egyébként szépen ment. Megizzadt. Örült, hogy visszatért barátnőjéhez, Mayához.

2017. május  24.-26.
Három napig nálunk vendégeskedett egy igazi lovascsalád. Két saját lovat hoztak. Az apa és a fia azokkal csavarogtak nagyokat. Az anyuka Pogira ült, én Babára, és együtt barangoltunk nagyokat. Mindhárom nap egy-egy nagyobb terepet mentünk. Baba egyre jobban ment. A második nap volt a legizgalmasabb. A Cuha völgyébe mentünk, amit az áprilisi hó alaposan átrendezett. Volt minden - bujkálás a kidőlt fák miatt és a mélyen lehajló ágak miatt. Jött a vonat, később felmentünk a sínekre. Egyszóval izgalmas volt. Persze a Cuha völgyébe a gázlók miatt megy az ember. A gázlók, amiket ágaskodással próbál Baba elkerülni, pedig másik ló mögött simán átmegy. Az első gázlón előrement Pogi, és Baba szívesen követte. Később azonban az egyik gázlónak már csak a megközelítése is olyan problémás volt, hogy Pogi vezetve sem akart előre menni.Baba csak tolatott, aztán ágaskodott kettőt, ebből az egyik igazán magasra sikerült, de nem borultunk hanyatt. Aztán megindult. Pogi követett, de a gázlónál nem akart vezetve sem átmenni. Ahogy segíteni akartam, egyszer csak éreztem, hogy Baba át fog menni. Ez minden lónál nagy érzés, mikor már egy csapatban játszunk. Gyönyörűen átment velem a gázlón. Pogi pedig követett minket, később a lovasa is átgázolva a vízen.
Hazafelé még voltak izgalmak, mert rengeteg fát kivágtak, szanaszét szórva hevertek. Alig tudtunk átbotladozni rajtuk. Az utat is alaposan széttúrták. Két gázló várt még ránk. Baba készségesen ment át mindegyiken.
Másnap békésebb lovaglás következett. A végén kipróbáltam, hogy véget ért-e a csoda, de nem! Szépen átment egy gázlón egyedül oda-vissza, amíg Pogi várakozott.
Nagyon jót tett Babának ez a három nap munka. Egyre jobban ment, aminek nagyon örültem. Még egy szép dolog, amit nem akarok elfelejteni. Az első nap nyergeléskor elkezdett szakadni az eső. Békésen várakoztunk a felnyergelt lovakkal az istállóban, majd mikor csendesedni kezdett kijöttünk dolgozni. Egy hatalmas vászon ponchóba bújtam bele, ami zászlóként lengedezett rajtam, de Baba békésen tűrte. Egymás mellett lovagolva melegítettünk be, majd kimentünk terepre. Ragyogó napsütésben értünk vissza. 

2017. május 30., kedd
Nem bírtam tovább, muszáj volt kivinnem Babát egy nagy terepre. Délelőtt kaszáltam, amennyit csak bírtam. Délután ünneplőbe öltöztettem a szívemet, és irány az erdő! Baba nem nagyon szeret egyedül terepre menni, és ezt ki is tudja fejezni. Azt gondoltam ki, hogy nagy terepre viszem, gyakorolom vele a gázlókat, és sokat fogok ügetni, hogy lekössem a figyelmét. A Cuha völgyében ereszkedtem le a Csárda-völgyön keresztül. Csak egyszer nyerített Baba választ várva, de semmi cirkuszt nem csinált. az első gázlónál kis időt kért, de nem ellenkezett, csak bizonytalan volt. Aztán szépen átment. A többi gázló sem volt problémás, pedig a Cuhán nem kis gázlón mentünk át. Lementem Porva-Csesznekig. Szegény büfés hölgy talán embert sem látott egész nap, ezért külön kiszaladt, mikor meglátott. Nagyot köszönt és üdítővel kínált, de sajnos nem volt nálam pénz. Talán majd legközelebb.
Erős kaptatón másztunk meg a hegyet, és a túloldalon a Hódos-ér völgyébe ereszkedtem le. Ekkor már baba úgy ellazult, hogy kapható volt egy-egy legelészésre is. Porva előtt a réteken nagyokat vágtáztunk. Nagyon szeretem a vágtáját. Hazafelé Porváról nagyot ügettünk, aztán legelészve, békésen jöttünk vissza a többiekhez. Micsoda lovaglás!

2017. július.24.-27., hétfő-csütörtök
Egy kedves család jött hozzánk edzőtáborba. Hozták a saját lovukat, Lillát, a 6 éves gidrán kancát.

Délelőtt együtt edzünk. Babán ülök a lovardai edzéseken. A szimultán lovaglás is klasszul megy neki, de a kőgyűjtő versenyben adja a legjobb formáját. Terepen is jól megy. Ha kell elől, ha kell hátul. Nagyon jó rajta lovagolni. 
Ma, a 4. napon, segítettünk Lillának megbarátkozni a vízzel. Először a pocsolyába sem volt hajlandó belelépni. A végére pedig 3-szor átsétált a Cuhán.
Baba egész jól viselkedett, de néha azért makacskodott. Zuhogó esőben vágtáztunk, lobogott rajtam a kapucnis poncho. Nagyon jó volt. Nagyon élvezem vele a munkát. Kemény ló!

2017. július 28.,péntek


A férje Tibor pedig fantasztikusan előrehaladt Pogival. Teljesen kezdőként ült fel Pogira, és az ötödik napon már hármasban közös terepre mentünk ki. Többször vágtáztunk is. Tibi igazán higgadt lovas, és ez nyagyon bejön Poginak.

2017. augusztus 5., szombat
Betyárnap!
Linda, a kisebbik lányom, nagyon várta ezt a napot. A zirci lovasfelvonulás a nap fénypontja. Többször részt vett már Pöttyi, a pónink, hátán, de idén először megpróbáltuk nagylovon is. Pogira jutott a tanárbácsi hálátlan szerepe. Baba hátáról vezettem őket. Elősző este csináltunk egy gyors főpróbát. Az nagyon jól sikerült. Most gyors lómosás, aztán lóra.
1 órás lovaglás az erdőn, majd Zircen keresztül. Linda nagyon élvezi.
A várakozás alatt Pogi nyerít a legtöbbet az összes ló közül. Baba békésen legel. Pogit Baba hátáról "futószárazom", mert kering körülöttünk, mint egy keselyű. Aztán megindul a lovasmenet. Kiderül, hogy 2 másik apuka is hasonló módon vezeti a gyermekét.


A lovak jól viselkednek. Durrogó karikás ostorok, autók, kamion, tűzoltó kocsik, akik vizet spriccelnek a forró aszfaltra, tömeg... Van it minden, ami kell. ez is kipipálva.
Egy frissítő jégkrém után irány haza.
Linda nagyon boldog. Az apai szív majd szétreped a büszkeségtől.
Ese levezetésként szalmát hordunk sötétedésig.

2017. augusztus 7., hétfő
Baba egész délután bent álldogált az istállóban. Csodálkozom, de teszem a dolgomat, nem gyanakszom semmire. Este rövid ellenőrzés, mielőtt lepihenek. Még mindig az istállóban áll egyedül. Még a répát is kedvtelenül veszi el tőlem. Kijön velem a legelőre a többi lóhoz, de nem legel. Kólika?! Hozok kötőféket, ráteszem. Vezetgetve már hallom, hogy tényleg görcsöl. kicsit zihálva veszi a levegőt, néha nyög is egyet egyet. Erős bélhangok is hallatszanak. Vezetem, masszírozom a hasfalát, vezetem tovább. Egy darabig vezetőszár nélkül is követ. Hálás, hogy törődöm vele. Látja, hogy segíteni akarok. Ránk sötétedik. Hívjam az állatorvost? ! Nem karám zavarni, hátha megoldom nélküle is. Már nincs kedve követni, gondolom fáj neki. Figyelem, masszírozom. Nincs bélsár, csak egy nagy pisi, amivel egy kis bélgáz is távozik. Szidom magam, hogy zöldet kaszáltam nekik, és azt adtam oda kétszer is széna helyett. 22.30 h körül felmegyek. Mesélem Petrának a helyzetet. Felveszek még egy kabátot, mert hűvös van lent. Vissza megyek. Egy kicsit jobban van Baba. Élénkebben figyel, jár-kel.  Aztán legel is egy kicsit. Leragadnak a szemeim. Bemegyek az istállóba, egy ponyvát magamra tekerek és alszom picit a szalmán. Később kijövök, látom hogy Baba túl van a veszélyen. Még egyszer pisil egy nagyot, eszeget a két másik lóval az istállóban. Végre feljöhetek. Éjfél van, hulla vagyok.

2017. augusztus 14.-16.
Kedves régi vendégeink látogatnak meg minket. A hölgy nálunk lovagolt utoljára 8 évvel ezelőtt. Pogira ültettem, jókat csavarogtak együtt. A férjét, aki nem tud egyáltalán lovagolni, Babára ültette és gyalog vezettem. Három nap alatt 5 órát gyalogoltam így a lovak előtt. Kellemesen elfáradtam.

2017. augusztus 17.-18.
Egy fiatal férfi látogatott meg minket Debrecen mellöl. Pogira ültettem. Én végre felülhettem Babára. nagyon jókat lovagoltunk 3-4 órákat egyhuzamban. Benti játékos edzésekkel kezdtünk, aztán irány a terep. Élete első két terepét nálunk lovagolta. Kezdő létére kimondottan tehetséges, és az otthoni edzője is jó szakember lehet. Nagyokat vágtáztunk, átlovagoltunk a Cuhán stb. Baba is szuper volt. Ha kellett, bátran ment elől, de hátul is elfért, ha arra volt szükség.

2017. augusztus 19., szombat
Barátaink látogattak meg minket. Szerettek volna kicsit belekóstolni a lovaglásba minden tudás nélkül. Babát és Pogit felnyergeltük. Kimentünk terepre. Vezettük a lovakat és egymás után felültettük a vendégeket.

2017. szeptember 02., szombat
Szandi és Tibi lovagolt nálunk. Szandi ült Pogin és Tibit felültettem Babára. Én Vadóccal vezettem őket. Jót csavarogtunk. Baba is, Pogi is kitett magáért. Furcsa érzés volt, hogy nem én ültem Babán.

2017. szeptember 5.-7., kedd-csütörtök
Pogit megvették. Egy kedves osztrák házaspár vetett rá szemet. Eljöttek két napra (többre nem volt idejük), jókat lovagoltunk. Látszott, hogy rendelkeznek kellő rutinnal. Szépen lovagolták Pogit. Ezután megegyeztünk, hogy elszállítom hozzájuk Pogit, és ott maradok 3 napig, hogy minél törés-mentesebb legyen az átszoktatás. Örülök, hogy elfogadták a segítségemet, mert a saját lovukkal is voltak kisebb gondjaik. Összeszoktattuk a két lovat és jókat lovagoltunk terepen. Remélem sok örömet okoz még Pogi nekik, és hogy ő is jól érzi majd új gazdáinál magát.

További fejlemények: lásd Baba & Maya  2017. szeptemberi, fenti edzésnaplóját!

       Baba    

(2017.január-február)

2017. január 9., hétfő
Meglátogattam kedves ismerőseimet, akik szemet vetettek Pogi nevű lovunkra. Szerettek volna megmutatni egy Baba nevű kis 8 éves kancát. Örültek volna, ha beszámítom. Elsőre megtetszett. Békés, nyugodt, jóindulatú, értelmes lónak tűnt. Fekete színe is nagyon elegáns. Westernes alkat. Jó csontalap. Először a fedelesben mutatták be, majd én is ráültem. Nem volt gond vele, bár a zárt térben nem volt hajlandó vágtázni.
Fontosnak tartom, hogy abban próbáljam ki a lovat, amire használni akarom. Másnak is ezt ajánlom. É elsősorban terepen lovagolok, lovakat is erre képzek, így hát kivittük magányosan terepre. Itt már volt némi ellenkezés. Tolatott, ha nem tetszett neki valami, és néha ágaskodott. De azért boldogultunk. Pár kort tettem vele egy nagy mezőn, és szépen kezdett engedelmeskedni.

2017. január 13., péntek
Baba megérkezett. Pogi elment. A hó miatt nem ment minden könnyen, de végül sikerült. Rögtön megtetszett neki az új helye. Pöttyit is hamar megszerette. Este, mikor utoljára lementem hozzá, ügetve jött elém. Nagyon szereti a hasát. Ez jó. Általában nyugodtak és kiegyensúlyozottak azok a lovak, akik szívesen és sokat esznek.


Nagyon tetszik, hogy Pogihoz hasonlóan barátságos, emberszerető ló.
Ismerősöm lenyomozta a hátterét. Egy kedves családnál született. Nóniusz mén volt az apja. Innen jön a fekete szín. Aztán egy másik lószerető családhoz került, ahol két csikót is ellett. Az elsőt egy kisbéri méntől, a másodikat egy lipicaitól. Ezeket megtartották, majd két éve Babát eladták, hogy korlátozzák a hobbilovak egyre szaporodó számát. Náluk problémamentesen lehetett lovagolni Babát. Egy fiatal hölgy, régi kedves ismerősük, vette meg Babát. Nem túl rutinos lovas, akinek tanulni sincs kitől. Egyedül járt volna ki vele terepre, de ez egyre kevésbé működött. A végén már ki kellett vezetnie a lovat, el a többi lótól, és csak úgy tudott felülni rá. A megoldást lócserében látta, Így került az ismerőseimhez, tőlük pedig hozzám.
Nem keresem a kihívást, de szeretnék segíteni Babának. Nekem nagyon tetszik, szívesen foglalkozom vele. Remélem, jó hatáslóvá tudom képezni.

2017. január 17., kedd
Ma végre volt időm felülni Babára. Először felkantároztam, - ez könnyen ment - majd felnyergeltem, - ez már nehezebben. Forgott, tolatott, egyszóval nem örült a nyergelésnek, de nem fenyegetőzött, nem volt agresszív. Aztán az etetőnél hagytam, hogy nyugodtan egyen, s kézben csendesen felültem rá. Hagytam, hadd egyen tovább. aztán leszálltam és kivezettem a karámból.
Ott újra felültem rá, bár bemozdult kicsit. Ahogy elhelyezkedtem, szépen elindult velem át az árkon, el a kancák karámja mellett és el a tanyáról. Elhatároztam, hogy nem fékezem, nem lassítom, de nem is kényszerítem arra, hogy menjen előre. A célom az ágaskodás és a tolatás elkerülése volt, és ez sikerült is. Egyszerűen szabadon engedtem mozogni - 3 nap pihenő után jól esett neki a mozgás a friss havon.
A szárakat csak irányításra használtam. Ha megállt, megsimogattam, megdicsértem. Ha visszafordult a szárakkal, tovább fordítottam vissza a kívánt irányba. Vártam, amíg magától megindult. Léptünk, ügettünk, vágtáztunk - minden kényszer nélkül. Nem rodeózott, csak ment előre. Így szabadon a mozgása is elegánsabb, jobb és kényelmesebb volt, mint a  múltkor. Hazafelé már csak lépést engedtem neki. Ha ügetésre váltott, egyszerűen meghajlítottam, vagy körre irányítottam. Mire haza értünk, egész rendezett benyomást keltettünk. Nagyon élveztem, és Baba meg sem izzadt.

2017. január 18., szerda
Második felülés. Megint magányos terepre vittem ki. Az elején ment minden simán, mint tegnap. Eljutottunk a karámokon túlra. A nyílt mezőn azonban nem akart tovább menni.
Finoman próbáltam előrehajtani a díjlovagló pálcával, ami egy ágaskodássorozatot váltott ki belőle. Elég profin műveli. Ilyenkor fontos, hogy ne a szárakba kapaszkodva tartsam meg az egyensúlyomat, mert akkor hanyatt ránthatom a lovat. Általában elég csak előre hajolni, ha nem akkor jobb átfogni a ló nyakát és így megtartani az egyensúlyt.
Pár ágaskodás után azért csak megindult előre. Főleg csettegéssel, finom csizmával ügetésre vettem rá. Ebből  már nehezebb megtorpanni, ágaskodni pedig csak álló helyzetből tud a ló.
Ez bevált. A későbbiekben már semmilyen problémánk nem adódott. Most is laza szárakkal lovagoltam. Többször ügettünk vágtáztunk. Hangra szépen beugrott.
Sokat sétáltunk is. Hegyet mászattam vele, hadd adja ki az energiáját. Tetszik, hogy nem félős, nem ideges típus. Sokszor láttunk őzeket. Egy nagy lejtőn leszálltam róla, ne kelljen velem csúszkálnia lefelé a havon.
Alig tettünk meg pár lépést, egy hatalmas szarvascsordába botlottunk. Fantasztikus, milyen méltósággal tudnak vonulni ezek a nemes vadak. Baba is megállt, úgy csodáltuk őket. A lejtő alján visszaültem rá és békésen hazasétáltunk. Meg sem izzadt.

2017. január 20., péntek
Nyugis munka a lovaspályán. Ez volt az első alkalom. Ilyenkor sok az újdonság, főleg Rakétáék közelsége. Először könnyű futószáras munkával kezdtünk. Csak pár kör lépésben, ügetésben mindkét kézre. Szépen kimenni körre. Kint maradni, nyugisan lépni, ügetni, aztán bejönni hozzám. Nem volt bonyolult, neki is tetszett.
Aztán felültem. Nagyon szépen állt felülésnél. Nyugis séta, majd kis ügetés. Nagy körök, átlóváltás. A nyugalmon volt a hangsúly. Volt, hogy megállt és küzdelemre készen várta, hogy mit csinálok. Előre felé esélyem sem volt, ezért erősen meghajlítva, kis körön indítottam el. Ebből elég nehéz ágaskodni, nem is sikerült neki. Aztán újra készséges lett, és én sokat dicsértem, simogattam. Barátokként tértünk vissza Pöttyihez.

2017. január 23., hétfő
Első közös terep Jocóval és Vezérrel.
Baba nagyon jól reagált Vezérre. Szívesen dolgozott vele, örömmel ment utána. Többször megszimatolta, de egyik ló sem fenyegetőzött. Nagyot csavarogtunk Zirc és Borzavár-Kardosrét között. Baba végig bátran, nyugodtan viselkedett. Néha megelőzte Vezért, aztán újra előreengedtük. Ha akartam, eltávolodhattam oldalra Vezértől, de általában követtük hátulról belebújva.
sokat sétáltunk, gyönyörű a havas táj, a téli erdő. Néhányszor ügettünk, és egy-két rövid vágtánk volt, amiben megint nagy örömömet leltem Baba lassú, koncentrált, kényelmes vágtája miatt. nem volt egy bakolás sem.

2017. január 24., kedd
Szuper tereplovaglás egyedül. Az elején megint volt egy kis küzdelem a többi lótól való ellovaglásnál, de az ágaskodások mérsékeltebbnek tűntek. Könnyen kiültem őket. Aztán csak megindultunk ügetésben.
Máshol egyáltalán nem ágaskodik, csak Vadócék karámja mellett.
Azt is hagyta, hogy nyújtsam a mozgását ügetésben és vágtában is. Ilyenkor jól fogadta a hang, csizma, illetve pálca segítséget. Sokat dicsértem, simogattam. Könnyű volt így tennem, mert nagyon élveztem a lovaglást. Szuper, hogy nem félős, nem riadozik. A vágtákat élvezem a legjobban, mint egy hintaszékben könnyedén ringatózni... Klassz érzés.
A pálihálási nagy kanyarban, a csúszós aszfalton, hátulról nagy zajjal közeledett egy kamion, fával megpakolva. Gyorsan lepattantam Baba hátáról. A teherautó még nagyobb hanggal fékezett mellettünk, aztán tovább dübörgött.  Baba jól tűrte a helyzetet.
Később visszaültem és hosszú emelkedőn kaptattunk fel a hegytetőre a Nyíresbe. Együtt gyönyörködtünk az őzekben. Nem riadt meg tőlük, sőt szeretett volna utánuk sietni. Nem engedtem. Békésen baktattunk tovább.
Egy helyen árkon kell átkelni, mert hosszában kimarta az utat az eső az évek alatt. Nyugodtan, de határozottan oldotta meg Baba. Csak akkorát ugrott, amekkorát kellett, és békésen ment tovább. Egy szó, mint száz: szuper volt! A faluban megint bizonyította, hogy nem fél a forgalomban. Előtte a teheneket is alaposan megnézte. Megállt a karámjuk mellett, nézte őket, aztán mentünk tovább. Nagyon élvezem vele a munkát.

2017. január 25., szerda
A pályán dolgoztunk. Először futószáras munka. Szépen szóra dolgozni, nyújtásokat is kértem tőle ügetésben illetve lassú tanügetést. Megértette, megcsinálta. Aztán a földről engedelmességi gyakorlatok. Hátralépés, fordulat az eleje, fordulat a hátulja körül, féloldalazás. A főnök státuszomat akartam erősíteni. Csak simogatással dicsértem, répa nuku.
Ezután felültem és szépen dolgozott velem lépésben, ügetésben. Ügetésben itt is kértem nyújtást, ezt is megcsinálta.
Ezt követte a lényeg. Kivezettem és elsétáltam vele a karámon túlra. Jött utánam békésen. Megdicsértem, visszavezettem.
Felültem rá és ellovagoltam vele a karámon túlra. Kacsázott kicsit, néha megállt és várta, hogy mi lesz... Ilyenkor türelmesen szóval és finom csizmával hajtottam előre. Megindult ágaskodás nélkül. Párszor oda-vissza sétáltam vele. Egyszer sem ágaskodott. Elégedetten lovagoltam vele a helyére.

2017. január 30., hétfő
Közös terep Jocóval. Baba örült Vezér társaságának. Halk nyerítéssel üdvözölte és szívesen követte. A több napos pihenő megtette hatását. Nagy menőkedvvel, lelkesen ment előre. Csendesen kezdett, az elején egyáltalán nem sietett, aztán jókedvében bakolgatva megindult előre. Megelőzte Vezért, felvágtatott velem egy emelkedőn, majd a lejtőn is vágtázni akart. Lehet, hogy csak jó kedve volt, lehet, hogy meg akart ijeszteni, minden esetre én határozottan előre lovagoltam, hogy érezze, hogy nem félek a sebességtől.
Látva a lelkesedését hegymenetre váltottunk. Jó ötlet volt, mert megint megindult előre a meredek hegyoldalon. Itt megint előre lovagoltam. Vágtázott felfelé egy darabig, aztán már örült, mikor megengedtem, hogy lépjen. Ezután nem bohóckodott többet. Nagyot csavarogtunk, nagyon jó volt. Hazafelé, mikor elváltunk Jocótól, leszálltam róla és csendesen hazavezettem, hogy száradjon kicsit, nehogy megfázzon a csípős hidegben.

2017. január 31., kedd
Benti edzés. Ma is frissnek mutatkozott. Lehet, hogy túl sok a napi 2 x 1 liter árpa?!
Futószárazásnál eddig nem kértem tőle vágtát, most ő ajánlotta fel. Olyan lelkesen rótta a köröket, hogy egyszer el is csúszott a havon. Lapjára vágódott, felpattant, aztán futott tovább. Ettől függetlenül szépen dolgozott futószáron, csak egy kicsit élénken. Aztán felültem. Itt is viszonylag hamar felajánlotta a vágtát. Engedtem neki, már úgy is szerettem volna rátérni vele erre a feladatra. nem volt gond. Mikor szépen, csendesen dolgozott, áttértünk a tanyáról ellovaglás gyakorlására.  Ha ment előre, megdicsértem, ha megállt, csak nagyon finoman, türelmesen lovagoltam előre. Ez először jól bevált. Veszekedés nélkül ellovagoltam a karámtól. Már csak haza akartam ballagni vele. De mint megfordultunk, ellazulás helyett haza akart rohanni, lehetőleg azt is bakolva. Erre megfordítottam az eredeti irányba, hogy távolodjak vele a karámtól. Ez persze nem tettszett neki, úgy hogy kezdődött az ágaskodás. Ha két lábra állt, nem veszekedtem vele, csak kivártam és biztattam, hogy menjen előre. Ha szépen megindult,  pár lépés távolodás után hazafelé fordítottam. Erre általában megpróbált hazarohanni. Volt, hogy négy lábbal felugrott párszor a levegőbe. Egyszóval volt műsor. A végén cikk-cakkban lovagoltam hazafelé, ez lekötötte kicsit, és nem ellenkezett.
Mikor elértük a karám sarkán, Rakéta odavágtázott hozzánk "segíteni". Közvetlen mellettünk táncolt kicsit, aztán visszavágtatott Vadóchoz. Persze Baba is szeretett volna vele vágtázni, és nem volt elragadtatva, hogy ő nem mehet. Ilyenkor általában megfordítottam és elfele lovagoltam vele. A minél teljesebb hatás kedvéért Rakéta még párszor megismételte nagyszerű bemutatóját, ami nem könnyítette meg a helyzetemet. Szóval volt küzdelem. Kellett némi idő, hogy Baba lecsendesedjen és nyugodtan menjen velem vissza a helyére.

2017. február 1., szerda
Enyhült az idő. Nem röpködnek a mínuszok, viszont szemerkél az eső, havas eső, ónos eső. Két eső közti szünetben gyorsan felnyergeltem Babát. Aztán kivittem magányos terepre. Ott kezdjük, ahol tegnap abbahagytuk? Kíváncsi voltam. Óvatosan, türelmesen lovagoltam előre. A csizmát se, a pálcát se használtam erősen. Kicsit kacsázva, kicsit vonakodva, de cirkusz nélkül haladtunk el a karámok mellett, majd egyre távolabb. Nagyon sokat dicsértem szóval, de nem nagyon simogattam, hogy a finom szárkontaktus zavartalan legyen. Tág keretben, hagytam, hogy előre nyújtsa a nyakát, éppen csak helyes irányban vezettem az elejét. Csak a szürke marhák karámját elhagyva váltottam ügetésre. Itt már kicsit rövidebbre vettem a szárakat, de itt sem beszélhetünk összeszedettségről, csak kontrollról. Ahogy nyeregbe ültem, újra elkezdett esni, úgyhogy nem mentem túl messzire. Jót ügettünk kétszer is. Felkínálta a vágtát, de visszavettem ügetésre, nem akarom, hogy megfázzon lenyergelés után. Nem kell neki tüzesednie. Hazafelé végig sétáltunk. A legvégső szakaszon, ahol tegnap küzdeni kellett, most szépen, engedelmesen haladt. Igaz, ma Rakéta is az istállónál maradt az eső miatt.
Egy szó, mit száz: a tegnapi küzdelemben talán sikerült kicsit erősítenem a főnök státuszomat, és ma csendes lovaglásnak örülhettem. Én jobban szeretem így Remélem Baba is.


2017. február 4., szombat


Majd felnyergeltük és a mezőn készítettünk pár fotót lépésben, ügetésben.


Aztán Petra lefotózta, ahogy ellovagolok Babával egy jó terepre.


Ma nem vittem pálcát magammal, nehogy provokáljam vele.


Sarkantyút vettem fel, és nagyon óvatosan használtam, hat kellett. Ez bevált: nem volt ágaskodás. Persze nem örült, hogy egyedül kell kimennünk terepre. Néha rázta a fejét elégedetlenségében. Aztán megindult velem lassú vágtában , amiben volt egy kis rodeó is, de csak nagyon pici. Hagytam, hogy vágtázzon, nem tartottam fel. Később ügettünk hosszasan, majd nagyon sokat sétáltunk . Jó volt.


Azon kívül, hogy néha nyihogott a többiek után, nagyon jól ment. Egy fekete tehenet egész közelről megbámult, de nem esett pánikba, pedig tényleg nagyon közel jött a kerítés másik oldalán. A forgalomban most is nyugodtan viselkedett. Sóval klassz volt.

2017. február 9., csütörtök
Tökéletes terep Jocóval:
Enyhén fagyos talaj, jelképes hóval meghintve. Szó sem lehet nagy ügetésekről, vágtákról. Nem indult éppen ígéretesnek. Épp, hogy kész lettem a nyergeléssel, mikor Jocóék megérkeztek. Baba nagyon megörült Vezérnek. Amint felültem rá, oda ment velem összeszagolni Vezérrel. Semmi nyüszögés, semmi fenyegetőzés, csak boldog üdvözlés. Mintha soha nem jelentett volna problémát elhagyni a karámokat, úgy ballagott békésen Vezér mögött. Hatalmas kört sétáltunk. Elmentünk a pálihálási  nagy kanyarig, aztán fel a tündérmajori rétekre és úgy haza. Végig nyugodtan, csendesen lovagoltunk. Nyoma sem volt a több napos pihenőnek, semmi istállógőz. Hosszú száron baktattunk, ha kicsit lemaradtunk csendes tanügetésben felzárkóztunk. Nagyon élvezem Babán, hogy egyáltalán nem riadozik. Megint átmentünk azon az árkon az erdőben, ami hosszában kettévágja az utat. Most csúszott is. Teljes nyugalommal ugrotta át.
A homokbányánál meséltem Jocónak a marhás kalandomat a múltkori fekete üszővel. Éppen elmeséltem, mikor megint összefutottunk vele. Egyedül álldogált, távol a többiekről, viszonylag közel a kerítéshez. Mikor meglátta Babát, bizonytalanul megindult felénk. Baba odament a kerítéshez és benyújtotta a nyakát. Megpróbált összeszagolni az üszővel. Fekete ló orra szinte összeért a fekete marháéval. Szép látványt nyújthattak. A marha kicsit megijedt és visszahőkölt. Baba várt kicsit, majd tovább haladtunk. Vezér biztos távolságból szemlélte az eseményeket. Aztán haladtunk kicsit a forgalomban. Három nagy teherautót is kifogtunk. A harmadik akkor húzott el dübörögve, mikor mi legeltettük kicsit a fenyők másik oldalán kb. 10 m-re az aszfaltúttól. Fel sem emelte a fejét.
Szóval nagyon élveztem. Végig nagyon jól viselkedett. Semmit nem tett ellenem.

2017. február 10., péntek
A tegnapi sikeren felbuzdulva szerettem volna minél kellemesebbé tenni Babának a magányos kilovaglásunkat. Új technikát vetettem be... a legeltetést. Ez már sok lónál bevált, és látom, hogy Baba is nagyon szeretne az apró, gyenge fűből minél többet megkaparintani. Már a felnyergelés nagyon jól sikerült. Mindenhova kísérgetett a karámban, hogy kiérdemeljen egy-egy répadarabot. Közben finoman több lépésben meghúztam a hevedert, anélkül hogy ezen bosszankodott volna. Aztán, ahogy kivezettem a karámból, engedtem kicsit legelni. Majd felültem is megint legeltünk. Ez nagyon tetszett neki. Kétélű fegyverről van szó. Nagyon ronda, ha egy ló állandóan próbálja kitépni lovasa kezéből a szárat, hogy legelhessen. Én így csinálom: Amikor a ló felemeli a fejét, abbahagyva a legelést, hogy szétnézzen vagy arrébb menjen, megindítom hanggal, finom csizmával és megtartom a szárakat, nem engedem legelni. Mikor szépen megy előre, megállítom hanggal, derékkal, szárral. Majd azt mondom: "Ehetsz", és lazára engedem a szárat. Ekkor valóban legelhet, még meg is simogatom. Aztán az egész kezdődik előröl. Örömmel haladt el Vadócék karámja mellett és még a karámon túl sem akart rögtön hazarohanni.
A rét túlsó végén - ahol már majdnem elértük a szürke marhák karámját - ellenkezett egy nagyon picit, (rázta a fejét, próbált hazafordulni), de aztán mentünk gond nélkül tovább. Furcsa volt neki, hogy a fagyos talaj miatt nem hagytam ügetni, de beletörődött. Hegyet mászattam vele, hogy kiszedjen belőle az "elemet". Nagyon jót csavarogtunk. Hazaérve már a szürke marhák karámja után leszálltam róla, és legeltetve sétáltunk haza nagy egyetértésben.

2017. február 11., szombat
Ma avval leptem meg Babát, hogy nem a szokott irányban indultam el vele, hanem a falu eleje felé. Ez úgy meglepte, hogy legelni is elfelejtett. Csak a Fő út másik oldalán ocsúdott fel meglepetéséből. Ott egyszer ellenszegült, de nem vészesen (ugrott egyet előre), aztán mentünk tovább. Megint nagy terepet mentem vele lépésben. Mászattam is. Kicsit tudatosodott bennem, hogy mi is tetszik Babában annyira annak ellenére, hogy még néha harcolunk egymással. Két dolog: Az egyik, hogy nem félős. Persze őt is meg lehet lepni, de alapvetően megnézi ugyan a dolgokat, de bátran, nyugodtan megy tovább. Például a vadakat szinte mindig ő veszi észre először. Megáll, megnézi őket, én is gyönyörködöm, aztán meg tovább. Nem hátrál, nem fordul vissza. A másik, hogy nagyon finoman lovagolható. Finom kis jelzésekre is tisztán reagál. Ettől  nagyon pihentető rajta lovagolni számomra.

2017. február 13., hétfő
A szokásos irányba mentünk. Alaposan hagytam időt a legelésre, ami nagyon tetszett Babának. Gond nélkül elsétáltunk a Rakétáék karámjától. Olyan jól ment, hogy éppen csak megkerültem vele a szürke marhák karámját, és már jöhetett is haza. Rakéta nyerítve hívta, le-föl vágtázva biztosította a hangulatot. Ez hatott ...  Baba megpróbált segíteni nekem a leszállásban, de mondtam, hogy köszi, de inkább maradnék. Szóval küzdöttünk kicsit, de nem volt vészes. Lassú ügetésben szlalomozva engedtem neki, hogy közeledjem a pajkos kiscsikóként szaladgáló Rakéta és Vadóc felé. Párszor visszafordítottam, nem ellenkezett. A végén Rakétáék megunták, otthagytak minket. Baba legelészve ellazulva ballagott haza velem.

2017. február 14., kedd

Jocóékkal mentünk közös terepre. A falu eleje felé indultunk, hogy Petra készíthessen pár fotót.                     

2017. február 16., csütörtök
Békésen legelészve indítottam neki, Babát egy magányos terepnek. Fel a Templom hegyre, aztán körbekerültük a falut. A forgalomban leszálltam róla, de kár volt, mert még a busz sem izgatta. A legnagyobb egyetértésben ereszkedtem le vele a Csárda völgybe.
Ott a befagyott patakon kellett volna átkelnie, de erre nem volt hajlandó. Nem volt fokozatosság, nem volt előkészítés, csak na gyere és csináld meg! Ez nem jött be...
Glórival egyszer ugyanezt, ugyanitt már eljátszottam. Úgy látszik, nehezen tanulok.
A végén a patak mellett a bozótosban törtettem vele a tehenészet felé. Úttalan, bozótosban, vadcsapásokon bújkáltunk. Ment engedelmesen. Mint kiderül, itt is belefolyik egy ér a patakba, ami szintén befagyott. Gyönyörű látvány a kövekre ráfagyott vízesés.
Baba nem osztotta véleményemet. Őt nem hatotta meg a látvány. Aztán egy helyen nagy nehezen átugrotta a jeget, így már le tudtunk ereszkeni a domboldalon, ahol régen a tehenek is jártak. Lent még pár pocsolyába belelovagoltam vele. Volt, ahol törtük a jeget. A végére egy döntetlenben kiegyeztünk. Vezető lóval biztosan, problémamentesen vette volna az akadályt.

2017. február 20., hétfő
Fantasztikusat lovagoltunk Jocóval. Több napi pihenő ellenére teljes békében, jókat legeltetve hagytuk hátra Vadócékat. Kint terepen találkoztunk Jocóval. Porva Csesznek felé kalandoztunk. Teljesen engedelmesen, sőt lelkesen dogozott Baba. Egyre vadabb ösvényekre tévedtünk. Már Porva-Cseszneket láttuk, mikor a meredek hegyoldalon végképp elfogyott a z út. Leszállva is alig tudtunk vezetni a lovakat, de "gatyaféken" lereszkettünk valahogy. Besétáltunk a kihalt állomásra, majd fel egy kaptatón az erdőbe. A végén hazakísértem Jocót, és egyedül lovagoltam vissza Borzavárra.
Baba melepődött, hogy Vezért hátrahagytuk, de lelkesen vágtatott velem hazafelé. Nagyon szeretem a vágtáját! Nagyon kéyelmes. Hintaszékben érzem magam. Sokat sétáltunk is, hogy ne leizzadva vegyem le a nyerget. A végén persze legelhetett is kicsit.
Semmi panaszom nem lehetett Babára. Egyedül is, társaságban is szépen dolgozott. Nagyon jól megy nehéz terepen is.

2017. február 23., csütörtök
Egyedül vittem ki Babát. Örült az elején a legelés lehetőségének. Utána is szépen ment, bár látszott raja, hogy jobban örülne Vezér társaságának. A vágta most is nagyon jó volt. Sokat sétáltam vele. A marhák közül ketten is a kerítés tövében feküdtek, békésen kérődzve. Mikor már mi is odaértünk, gyorsan felpattantak. Baba 180 fokot pördült velem meglepetésében. A sapkám elrepült, de más baj nem történt. Leszálltam, felvettem, visszaültem és kicsit gyanakodva ugyan, de visszanyugodva sétált el velem a marhák mellet. A forgalomban jól viselkedett, jó lovaglás volt.

2017. február 27., február
Közös terep Jocóval. Szerettem volna a gázlókat gyakorolni vezetőló bevonásával. Ezért átlovagoltunk Kardosrétre, és onnan a Cuha- és a Csárda-völgyön keresztül jöttünk haza. Az első gázló volt a legizgalmasabb. Vastag jégpárkányról kellett a vízbe lépni, majd a túloldalon ismét jégpárkányra fel. Vezér előre engedtem, de visszahátrált Jocóval. Mindketten leszálltunk, és Jocó sikeresen átvezette a lovát. Ehhez a vízbe kellett gázolnia, de szerencsére nem volt átázós a lábbelije. Vezér így már követte gazdáját. A túloldalra fellépve egy nagy jégdarab letört a ló súlya alatt. Baba nem szeretett volna átmenni. Nem veszekedtem vele, csak nem hagytam elmenni. Jocó visszajött Vezérrel. Lovat cseréltünk. Én újra átvezettem Vezért (az én lábbelim bőrcsizma volt), aztán Jocó beleállt a vízbe és várt. Én távolodtam Vezérrel, mire Baba is elszánta magát, rálépett a jégre..., bele a vízbe...majd ki a túloldalon. Nagyon megdicsértük. A további 3 gázlón szépen átment. Ezek már nem voltak jegesek, és bátran követte Vezért. Jó érzésvolt könnyedén átlovagolni azokon a gázlókon, amik a múltkor még problémát jelentettek. Az egész lovaglás nagyon jól sikerült. Délután jött a kovács. Baba szépen tartotta a lábait. Jó pataszerkezete van.

    További fejlemények: lásd Baba & Pogi  2017. májustól szeptemberig terjedő, fenti edzésnaplóját!

<<< Vissza a kezdőlapra

Pogány

Nagy ünnep a mai nap. Lovat vettünk. Alig több, mint egy hónapig bírtam ki harmadik nagy ló nélkül. Pár napja ajánlottak fel egy kedves lovat, akit rég óta ismerek látásból és akin egyszer lovagoltam is. Most mar a miénk. Pogány, 12 éves, szürke, lipicai félvér, herélt. Nem mindenki szereti a szürke szint, de ez nem számít. A kedves, megnyerő természet, a szép impozáns küllem, a kellemes mozgás, a jól leinformálható háttér fontosabb számomra.

A múlt héten elmentem megnézni, kipróbálni. Innen a faluból való, nem kellett messzire mennem. Négy lova van annak a kedves fiatal párnak, akik ésszerűen felismerték, hogy ennyi fölösleges. Nagy ritkán ült csak fel valaki Pogira. Általában gyengébb lovasok ültek rá, akik elballagtak vele a másik ló után.
A karámban ültem rá fel rövid futószárazás után. 2 hónapja nem ült rajta senki. Aranyosan, engedelmesen ment. Nagyon tetszett rajta a tanügetés. Lipicai örökség, hogy magától szépen feligazodik. Egész könnyű szárkapcsolat mellett is kerek nyakkal jár.

Ma kivittem terepre. Az elmúlt 4 évben egyszer sem kellett egyedül terepre mennie. Ehhez képest kivezettem az udvarból, és egyedül vágtunk neki a falunak. Amint kiértünk a ház előtti főútra, rögtön jött egy teherautó, de ez nem jelentett neki problémát.
Aranyosan jött velem. Nyerített egyet-egyet. Ha elfogyott a bátorsága, a díjlovagló pálcával finoman előrehajtottam. Fent a templom-hegyen találkoztunk Jocóval, aki Vezér hátán érkezett. Jól reagált egymásra a két ló. Levezettem a völgybe, és ott ültem fel rá.
Alacsonyan repülve egy helikopter húzott el mellettünk közvetlenül felülés előtt, de ő önfeledten legelt. Figyelmeztettek, hogy szereti a hasát. Arra számítottam, hogy néha majd kitépi a szárat a kezemből, hogy legelhessen, de egyáltalán nem tett ilyet.
Sokat léptünk a fagyos talajon. Csípős hideg volt, hiába sütött a nap. A mezőkön jobb volt a talaj. Ott ügettünk, vágtáztunk is kicsit. Jól vette a lapot, kellemes hátas. Egyszer bakolt alattam ügetésben, de ilyesmi előfordul, ha teszteli egymást ló és lova. Hazafelé már ismerte az utat, ráadásul Jocó is az ő régi otthona felé vette az irányt elbúcsúzás után. Nem örült Pogi, hogy mi nem arra megyünk, de elfogadta. Sokat nyerített, de nem cirkuszolt. Egészen a karám bejáratáig lovagoltam vele. Bevittem, leszereltem. Örült a legelőnek. Áthoztam Pöttyit társaságnak, de nem sokat törődött vele. 


Most este van. Nyihog néha, de tiszteli a villanypásztort. Eszi a szénát, figyel. Egész jól begyakoroltuk, hogy pár méterről (5-10) odajön hozzám, ha hívom, és ezért répát kap tőlem. Sötétben is megcsinálta, pedig elvágtázott, mikor megjelentem. Tudtam, hogy rémisztő alak vagyok, de hogy ennyire..!?

2016. november 30., szerda
Éppen csak hajnalodott, amikor már azt lestem, itt van-e még az új lovunk. Békésen legelt. Mikor lementem hozzá, rám brühögött és kedvesen odajött, mikor hívtam. A jutalom sem maradt el. Reggel megkapta az első árpa adagját, alig pár szemet. Szépen, finoman feladta a patáit stb. Még kell pár nap, hogy a ráragadt sár maradéka is eltűnjön a szőréről, de azért tisztul.

Késő délelőtt ültem fel rá. Nem csinált problémát a western-nyeregből, pedig talán először van ilyen a hátán. A hevedert több adagban húztam meg, így szereti. A pályán akartam vele dolgozni, de fagyos a talaj. Mély víz... Kiviszem egyedül terepre.
Felszállásnál nem tépi a kezem. Bizonytalanul elindul velem a falu eleje felé. Egy szűk átjáróban, egy ott álló autó mellett kell elhaladnunk. Nem tetszik Poginak az ötlet, de a sarkantyú és a lovaglópálca egészen óvatos jelzéseivel lassan ráveszem, hogy menjen tovább. A patak mellett sétálunk le, majd át a hídon és a másik oldalon vissza. Elfele alig akar menni, úgy tántorog jobbra-balra, mint aki részeg. Hazafelé úgy lép egyenesen előre, hogy majd szétszakad. Többször átváltana lassú ügetésre, de ilyenkor egész finoman körre hajlítom. Nem fél az autóktól. Ennek nagyon örülök. Másodjára az autó mellett is könnyebben elhaladunk.  Az utolsó lejtőn nekilendül, hogy elragadjon, de erősen jobbra hajlítom. Ez beválik. Teljesen száraz a lenyergelésnél.

2016. december 1., csütörtök
Egész nap esik valami. Havazik, havas-eső, eső szitál viharos szél mellett.  

Délután ültem fel rá, gyorsan kihasználva a két eső közötti szünetet. Nagy örömömre az istállóban fekve találtam rá. Persze rögtön felpattant, megijedt tőlem, váratlanul és túl csendben érkeztem. Szépen hagyta magát felkantározni, lepucolni, felnyergelni. Nagyon tetszik, milyen finoman emeli fel a patáit, ha kérem.    

 

                                                                                                                   

2016. december 2., péntek

Később sokat sétáltunk, egyre hosszabb száron. az emelkedőn, ami fel a Nyíresbe vezet vágtára váltott. Nyugtattam, csitítottam, de nem nyúltam a szárba. Pár vágtaugrás után ő is belátta, hogy ezen a meredek emelkedőn jó lesz, ha lépésben feljutunk. Fent az erős szélben is nyugodtan ment. Hazafelé az erős lejtőn volt rá egy kis panaszom. Állandóan ügetésre akart váltani, amit nem engedtem neki. De azért csak leértünk valahogy. A Fő úton jól viselkedett. Az utolsó lejtőn most nem egyenesen mentem haza, hanem cikcakkban. Ez bejött. Nyugodtan ballagott Pöttyihez, aki lelkesen elénk ügetett.

2016. december 3., szombat
Megint kivittem egyedül terepre. Petra is elkísért, csinált pár videót és fotót. 

Próbaképpen átlovagoltam vele a patakon. Nagyon szépen ment át oda-vissza. Nem ugrott, belelépett a vízbe. 

Lendület nélkül cammogott el velem a patak mellett jó hosszú száron, csendesen.

 

Felmásztunk a dombtetőre, ahol napfénnyel szembe megijedt valamitől (én semmit nem láttam). Ezen felhúzta magát, és neki akart iramodni, amit persze nem engedtem. Bakolással fejezte ki nem tetszését. Mikor ezt már kb. harmadszor adta elő, odasóztam egyet a díjlovagló-pálcával. Ez hatott. Sokat kúsztunk -másztunk az erdőben, hosszú száron, elengedetten. Nagyon jó volt. Olyan meredek lejtőn jöttünk le, amin csúszott a hátulja, de nem sietett el. Párszor megállítottam, megdicsértem. Egy kézzel fogva a laza szárat jöttünk haza. Vadóc és Rakéta odajöttek hozzánk, majd szemtelenül elvágtáztak, de ő megértette, hogy nem futhat velük. Nagyon jó terep volt. Nagy nyugis terep, fagyos, száraz talajon. Kár, hogy a hegytetőn bohóckodott, de hát ez még csak a kiképzés, a közös munkánk kezdete.

2016. december 5., hétfő
Közös séta Jocóval, illetve Vezérrel.
A két ló megint jól reagált egymásra. Pogány teljes nyugalomban sétált a fagyos talaján.
Vezér néha türelmetlenkedett, ment volna, de hát ő ilyen. Hosszú száron, elengedetten ballagtunk. A fagyos patakon is szépen átment, betörve a jeget maga alatt. Nem vesztette el a hidegvérét, büszke voltam rá. 

2016. december 7., szerda
Nagy nyugis séta egyedül. Pogány nagyon jól viselkedett. Az idő gyönyörű volt. Ragyogó napsütés olvasztotta a zúzmarát, teljes szélcsend. Napsütötte helyeken ügettünk is kicsit. Semmi ellenem irányuló megmozdulása nem volt. A homokbánya fölötti sövény mellett most is izgatott volt kicsit (figyelt, fülelt, finoman ügetésre váltott), de sokkal jobban viselkedett mint a múltkor, pedig az sem volt vészes. Nagyon élveztem az egész csavargást.

2016. december 8., csütörtök
A lovaspályán gyakoroltunk kicsit. Átlóváltások, nagy körök, körök váltása lépésben, ügetésben. Nagyon együttműködő volt. Jutalomként a végén legelhetett egy jót.

2016. december 10., szombat
Könnyű futószáras munka. Először ostor nélkül próbáltam -  nem sok eséllyel. Nem akart elmenni tőlem, nem akart ügetni, stb. Amint az ostort a kezembe vettem, anélkül, hogy hozzá kellett volna érnem, gyönyörűen kiment körre, ügetett, leste a kívánságaimat. Persze a  répaszeletek is motiválták. Kis földi munkát csináltam vele. Fordulat az eleje körül, fordulat a hátulja körül, hátraléptetés. Nagyon igyekezett kiérdemelni a jutalomfalatot.
Nagyon bírom Pogiban, hogy egyáltalán nem agresszív. Ha nem akar valamit, maximum arrébb megy, de nem fenyegetőzik.

2016. december 13., kedd
Kifogástalan terep Jocó és Vezér társaságában.
Nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz a mai lovaglás, mert négy napja nem ültem Pogin, csak egyszer futószáraztam pár percet. Napsütés, szélcsend, hideg, minden adott egy jó téli sétához. Pogi teljes türelemmel hagyta, hogy lepucoljam, felnyergeljem. Legeltetve kivezettem, mikor megjöttek Jocóék. Csendes örömmel dolgozott együtt a két ló. Egyszer összeszagoltak és teljes egyetértésben dolgoztak tovább. Fagyos volt a talaj, ezért sokat sétáltunk. Minden feszültség nélkül hosszú  száron ballagtunk Vezér mögött. Egy domboldalon Jocóék vágtára váltottak. Hosszú száron ballagtunk Vezér mögött. Egy domboldalon Jocóék vágtára váltottak. Hosszú száron kiülve a vágtát mi is követtük őket. Egy helyen valami traktor szétvágta a gyepet. Itt szinte szóra visszaváltott lépésre, miközben Vezér egyre távolodott tőlünk. Majd szóra újra beugrott, és szép kényelmesen követtük az elől haladó párost. Fent teljesen ellazulva sétáltunk tovább. Hibátlan. Később is egész terep alatt jól viselkedett, finom jelzésekre reagált. Ha séta közben lemaradtunk kicsit, pár csettintésre, egész finom vádliszorításra, kényelmes, lopakodós tanügetésre váltott hosszú száron. Majd ha utolértük őket, a legkisebb jelzésemre visszaváltott lépésre. Nagyon élveztem. A búcsú sem rázta meg. Csendesen hazaballagott velem. Az utolsó sétánál leszálltam és hagytam legelni pár percet. Nagyon tetszett neki.
Ez most már a harmadik lovaglásom, hogy egy ellenem irányuló rossz megmozdulása sincs. Lehet, hogy másfél hét elég volt, hogy elfogadjon és örömmel dolgozzon velem. Ha igen, akkor nagyon jó fej.

2016. december 14., szerda
Könnyű lovardai munka a krámmal szembeni mezőn. Semmi problémát nem jelentett neki az új helyszín. A fagyos talajon csak lépésben lovagoltam pár alakzatot A végén a hátraléptetést gyakoroltunk. Amint megértette, hogy evvel jutalomfalatot lehet kiérdemelni, rögtön lelkesebben dolgozott. A végén legeltettem egy kicsit.

2016. december 15., csütörtök
Gondoltam kipróbálom, milyen Pogin nyereg nélkül. Először az etetőről csúsztam fel a hátára. Nem zavarta. Kicsit sétáltunk odabent. Kivezettem és az árokpartot kihasználva újra felültem rá. Egyedül mentünk ki. Ennek nem örült, de azért megcsinálta a kedvemért. Nem szőrén ültem rajta, hanem a hátára terítettem egy puha western-nyeregalátétet, erre ültem. Jó, kényelmes helyen volt. Szeretek így lovagolni Vadóccal és Rakétával. Csak azért említem, mert így egy kicsit nehezebb mint szőrén. Sok múlik a lovon. Ha akart volna, könnyebben megszabadul tőlem Pogi mintha nyeregben ülök. De ő tette a dolgát. Elég sokat ügettünk. lassú, kényelmes, lopakodós tanügetése van. Az alátét egyáltalán nem mozgott rajta, én is jól el voltam a hátán. Jót csavarogtunk, a végén nagyot legeltettem.

2016. december 17., szombat
Lovas vendégem volt. Nelli, akivel már rengeteget lovagoltunk együtt és aki időnként a lovainkra is vigyázni szokott. Meghívtam, próbálja ki Pogit. Először a lovardában ült fel rá, hogy ismerkedjenek kicsit. Jól működött minden, könnyen tudta irányítani. Én felültem Vadócra és kimentünk terepre.

Sajnos Vadóc nem jött be annyira Poginak, és ezt igyekezett kifejezni is.

Igaz ez csak annit jelentett a gyakorlatban, hogy füleit hátrasunnyitva igyekezett utolérni minket.

Ez először magzavarta kicsit Nellit.

Egy mezőn Petra csinált rólunk pár fotót és videót, aztán elmentünk csavarogni. fokozatosan elcsendesedett a csapat.


Jót csavarogtunk a végére.

2016. december 19., hétfő
Közös terep Jocóval. Vezért ugyan olyan nyugalommal fogadta Pogi mint mindig. Nagyon szépen dolgozott együtt a két ló. Rengeteget sétáltam hosszú száron, békésen Vezér mögött haladva. Semmi sunyítás, semmi fenyegetőzés.
Tündérmajor felé haladva egy nagy mező végén szúrós szederbokrok között kellett továbbhaladni. Vezér kicsit elbizonytalanodott. Pogi bátran, nyugodtan előrement, mutatva az utat. Mielőtt az aszfaltúton átmehettünk volna, az útszéli árok állta utunkat. Kíváncsi voltam, mit csinál Pogi. Nem tétovázott, nem heveskedett, előrenyújtotta a nyakát... Na most ugrik, gondoltam. Kicsit aggódtam is, mert a fagyos aszfalt csúszhat is. Kár volt izgulnom. Nem ugrott. Egy nagy, határozott lépéssel átlépte az árkot. Nagyon örültem, hogy ilyen higgadt.
A másik oldalon egy tágas mezőre értünk, ami enyhén emelkedett is. Itt a fagy sem tűnt olyan erősnek. Megpróbáltunk egy kis vágtát. Vezér nekilendült és egyre csak gyorsult. Nem fékeztem, de nem is biztattam Pogit. Felálltam a kengyelben, kikönnyítve a hátát, és finom szárkontaktussal vezettem. Tartottam a tempót. Nagy érzés volt gyorsulni vele. Nem kis ló, nem is vékony, van ereje. De szelíden, megbízhatóan adta bele ezt a nagy erejét a vágtába. A vágta végén ügettünk kicsit, majd újra hosszú száron sétáltunk békésen , mintha folyamatosan ezt tettünk volna. Az ügetésről még annyit, hogy nagyon szeretem a lassú, cammogós, kényelmes tanügetését. Ezen a lovagláson az egyik mezőn mutatott egy kis ízelítőt a nyújtott ügetéséből is. Vezér könnyedén vágtázott, ő pedig ügetésben tartotta a tempót. Nem volt rossz élmény.
Később egy vízmosáshoz értünk, ami hosszában vágja ketté az utat, úgyhogy autóknak járhatatlan is. Vezér ugrott. Én hosszú száron sétáltam mögötte. Pogi finoman tett pár ügető lépést és könnyedén ő is átugrotta az árkot. Csak akkor át ugrott amekkorára szükség volt, de azt könnyed eleganciával. Szóval az egész lovaglás hatalmas élmény volt. Nagyon élveztem Pogit. Félszavakból is megértjük egymást. A legeltetés most sem maradt el a végén. Az sem érdekelte, hogy Vezér hazament.

2016. december 20., kedd
Kiderült, hogy a kovács nem tud jönni megkörmölni a lovakat, mert bordatörése van, leesett a lóról.
Jocó átjött lábfogónak és megcsináltuk magunk, hogy ne repedezzenek, töredezzenek a paták a száraz, fagyos talajon. Pogi jól viselkedett. Békésen tűrte, ahogy bénázunk.

2016. december 22., csütörtök
Kicsit nehezen szántam rá magam a lovaglásra a zúzmarás, hideg idő miatt. Pogi sem lelkesedett az ötletért, rá egyáltalán nem jellemző módon megpróbált megszökni a nyergelés elöl. De aztán persze hagyta megfogni, felkantározni, felnyergelni magát. Nem sokkal később már együtt bóklásztunk a dermedt téli csöndben.

Egy helyen különösen szép volt a táj. A bokrokon és a combig érő kórókon vastag zúzmara. Pogi szinte tördeli az utat, hangos csilingeléssel hullik minden felé a sok jégkristály. 

Kicsit előttünk két őz szökken biztos távolságot tartva tőlünk. Nagyon tetszett. Poginak sem volt semmi kifogása, nem ijedt meg.
Hazafelé már sietett volna és, figyelmesebb is volt a külső hatásokra, de azért rendezett módon értünk vissza Vadócékhoz. Ott leszálltam és legeltettem egy kicsit. Teljesen ellazulva ballagott vissza a helyére. Őt szemmel láthatóan nem zavarja a hideg, én alig vártam a forró teámat a tűz mellett.

Felváltva ülhettek Pogin, illetve sétáltathatták Pöttyit, mint egy nagyobb kutyust. 

Vendégeink felhőtlenül szórakoztak, én pedig nagyon büszke voltam Pogira, akinek egy rossz mozdulata sem volt.

Nem csak a vendégekhez volt türelmes, de bátran és nyugodtan viselkedett. Egyszer sem riadozott.

Látszott rajta, hogy nagyon örül Pöttyi társaságának. Aranyosak voltak együtt.

2016. december 26., hétfő
Nagyot csavarogtam Pogival, egyedül. Kihasználtam, hogy nincs fagy. Lehet ügetni, vágtázni. Nem akarok áradozni, de nagyon élveztem. Pogi nyugodt volt, békés, sokat mentünk lépésben, hosszú száron. Jókat ügettünk. Energikusan ment előre, de csak annyit, amennyit engedtem neki. Többször vágtáztunk jókat. Az első vágtánál még sietni akart, de elfogadta, hogy nem engedem. A másodiknál egy hegyi emelkedőn, nagyon lassú, nagyon finom vágtával lepett meg. Felálltam, kikönnyítettem a  hátát, és ő nagyon lassan, de tisztán vágtázott. Ha abbahagyta, csak csettintettem egyet, és már vágtázott tovább. A harmadik vágtát fent a hegyek között, egy kanyargós ösvényen kértem tőle.
Egy nagyobb faág feküdt az ösvényen. Jókedvűen, gyorsítás, megtorpanás nélkül, nagyon jól rámozdulva megugrottuk. Pár vágtaugrással arrébb egy hófoltot is átugrott. Stabilan, megbízhatóan ment előre a csúszós, saras, kanyargós ösvényen. Egy helyen visszaültem a nyeregbe, hogy feltartsam kicsit, mire bakolt egyet, de nem volt vészes. Kis csizmával, szárral rendeztük sorainkat, és vágtázott tovább kisimulva.
Lefelé a hegyről sokat sétáltunk teljesen odaadott szárral. Nagyon jól ment.
Egy hosszú, kanargós, meredek falú árokban kellett hazajönnünk, amit szinte járhatatlanná tettek a fát szállíró munkagépek. Volt ott minden, csak út nem. Rábíztam a megoldást Pogira, aki higgadtan, értelmesen  zsonglőrködött, botladozott a járhatatlan ösvényen.
Ilyenkor mutatkozik meg a terepló munkamorálja. Pogi jól vizsgázott.
Persze, hogy nem maradt el a legeltetés a végén.

2016. december 27., kedd
Igazi erőpróba volt a mai lovaglás Poginak. Egy 130 kg-os lovasismerősöm ült rajta. Úgy csavarogtunk a hegyekben. Én Vadócon ültem. Kíváncsi voltam, hogyan reagál egymásra a két ló, mert az első alkalommal, mikor Nelli ült rajta, nem volt Pogi túl barátságos. Most az elejétől más volt a helyzet. Rögtön egymás közelében dolgozott a két ló. Hol az egyik ment elől, hol a másik. Néha egymás mellett is haladtunk, ahogy egymással beszélgettünk. Viharos szél fújt, egyszer egy nagy csattanással egy nagyobb ágat éppen a hátunk mögött (kb. 5-10 m) tört le a szél. Szóval erősen fújt. Vadóc nem volt elragadtatva, végig élénken viselkedett. Pogi békésen, nyugodtan dolgozott.
Ügettünk, vágtáztunk is kicsit, de a tegnapi sár helyett ma csaknem fagyos volt a talaj. Sokat szárított a szél. Egy erős lejtőn is leereszkedtünk, ahol jókorákat csúszva"gatyaféken" jöttek le a lovak. Kicsit aggódtam a nagy súly miatt. De kár volt, lenyergelésnél kiderült, hogy Pogi sem izzadt. A háta pedig egyáltalán nem fáj.

2016. december 28., szerda
Tegnap Jocóval mentünk közös terepre. Egyedül indultam neki, hogy majd útközben találkozzunk egymással. Azt a "fájdalmas cammogást", amivel csigamódra vonszolta magát Pogi, ahogy otthonról eljöttünk. Úgy megörült Vezérnek, hogy hangos nyerítéssel üdvözölte. Rögtön friss és jókedvű lett. Az első vágtánál jókedvében kétszer még a levegőbe is rúgott, de alig éreztem. Nagyon klassz volt az egész lovaglás, bár hideg csípős szél fújt. A legérdekesebb mégis az volt, amikor egy lápos területen lovagoltunk keresztül. Itt a patak nagy kígyóként tekergett előttünk. Többször is átkeltünk rajta. volt, hogy szinte csak átlépték a lovak, és volt, ahol belegázoltunk a vízbe. Nagyon értelmesen oldotta meg Pogi a feladatot. Előre ment és így könnyítette meg Vezér dolgát, aki először szívesen kihagyta volna a hideg lábfürdőt. szürkület előtti percekben Porván búcsúztunk el Jocóéktól (ők ott laknak). Most Pogit fájdalmasan érintette a búcsú. Nyerített, nem akart elválni a barátjától. De persze azért könnyen hazalovagoltam vele. Befejezésképpen már teljesen ellazulva legelt a megszokott helyen.

2016. december 29., csütörtök
Ma váratlanul bejelentkezett a kovács. Jobban van már annyira, hogy újra tud dolgozni. Pogival kezdtünk, aztán szép sorban megcsinálta mind a négy lovunkat. Pogi nagyon rendes volt, szépen tartotta a lábait, hamar végeztünk.

2016. december 30., péntek
Egy kedves hogy előtt az edzőjével kipróbálni Pogit. Örültem neki, hogy a vevőjelölt szakemberrel jön. A hogy még csak pár hónapja lovagol, így nagy szerep jut az edzőnek, aki majd saját lován képzi a hölgye. Pogi jól viselkedett, bár a fagyos talajon nagyon óvatosan tipegett. Sajnos kevés időt hagytak a ló megismerésére. Rohanniuk kellett tovább egy délutáni partira. Kár, mert elég messzitől jöttek. Természetesen van lehetősége a hölgynek három napig kipróbálni Pogit, ha komoly a szándéka.

2016. december 31., szombat
Este sötétben jöttek kipróbálni Pogit.  Most egy rutinosabb középkorú férfi lovas jött egy hölgy kísértében. Lovagoltunk is a pályán. Alig láttunk valamit. Időnként rakéták durrantak a faluban, de Pogi rendőrlovakhoz méltón tűrte a megpróbáltatásokat. Tetszett a vendégeknek Pogi, de mint később kiderült (felhívtak) másnap máshol vettek egy kancát.


2017. január 2., hétfő
Nagyot csavarogtam egyedül Pogival. Szépen sütött a nap, nem fújt a szél, de elég friss volt a levegő. Fagyos volt a talaj, ezért lépésben csavarogtunk. Általában ez neki is tetszett, bár egyszer a favágós miatt szeretett volna sietni, egyszer pedig a "kedvenc" sövényénél - a homokbánya fölött - volt sietős a kedve. Összességében jó buli volt. Éppen leszálltam róla és legeltettem, mikor egy szarvasokból álló csapat kijött az erdőből és a mezőkön átrobogva átkeltek az aszfalt úton, fel a Töl-ház melletti domboldalra, majd be bozótosba. Elég meglepő látványt nyújtotta déli 12 körül.

2017. január 4., szerda
Bent a karámban dolgoztam egy kicsit. Pogival először földről futószáron, kötőfékkel. Hátraléptetés, fordulat az eleje körül, fordulat a hátulja körül stb. Majd felültem rá szőrén, kötőfékkel irányítva. Szépen engedelmesen sétálgatott velem le-fől, ahogy kívántam.
Később megjött az állatorvos. Beadtuk neki az idei oltásokat (influenza, tetanusz és veszettség ellen) és vettünk tőle vérmintát, amit majd megvizsgálnak fertőző kevésvérűségre és takonykórra. Jól tűrte.

2017. január 5., csütörtök
Jocóval csavarogtunk egy nagyot. Az elején normál téli sétának indult minden. hosszú száron, békésen csavarogtunk. Hegyre fel, völgybe le. Minden ment simán, amíg a Cuha völgyébe nem értünk. Rossz helyen akartunk átkelni a patakon. Meredek, fagyos part és nagy, lapos, csúszós köveken kellett volna átkelnünk. Mindkét ló megtagadta az engedelmességet. Ezt persze nem akartam hagyni, de összeveszni sem lett volna célszerű. Pogi ott tipródott a parton, ő aki olyan profin kel át a vízen. Verekedés helyett inkább beláttam a hibámat és tovább mentünk. Nem találtunk jobb helyet, ezért átkeltünk egy hídon. Lefelé tartottunk Porva-Csesznek irányba. Egyre erősebben befagyott a patak. Mire odaértünk, ahol át szoktunk kelni , jégpáncél állta utunkat. Csak egy alternatíva jöhetett szóba. Felmentünk a sínekre és hosszan ballagtunk a sínek között. Elég félelmetes volt, mert egy nagy kanyar miatt nem látni messze előre. Vadul hallgatóztunk, de minden nyugodt. Végre kiértünk a kanyarból, elértük a vasúti hidat. Magasan ível át a patak felett. Balról, jobbról lelátni a mélybe. A hídon is keresztüllátni, és lazán odahelyezett vaslapokon kell átdübörögni. Én mentem elől, gyorsan leszálltam és átvezettem Pogit. Bízott bennem, jött nyugodtan. Vezér is szépen átjött, Jocó a nyeregben maradt. A Csárda völgyben háromszor kellett átjönnünk a patakon. Pogi ment elől. Óvatos volt, figyelmes, de engedelmes. Békésen ballagva értünk haza. Izgalmas téli túra volt. Nem izzadtunk az erős szélben.

2017. január 7., szombat
Régi, kedves lovas ismerőseim látogattak meg minket. Megnézték, kipróbálták Pogit. Nagy az esély, hogy megveszik.

2017. január 10., kedd
Az éjszaka esett egy kis hó. Rögtön kihasználtam. Pogi  nagyon aranyos volt nyergelésnél, mindenhova elkísért. Western-nyerget tettem rá, alá két izzasztót, így már jól állt rajta. Először a futószárazást gyakoroltuk, mert az új helyen - ha tényleg költözik - szeretnének vele kezdőket is futószárazni.
Szépen dolgozott szóra. Aztán irány az erdő.
Jót csavarogtunk, sokat léptünk hosszú száron. Néha ügettünk és hegyet másztunk. A legerősebb lejtőn ereszkedtünk le, ott leszálltam. Már többször jött le velem, tudom, hogy meg tudja csinálni, de kedvezni akartam neki, és nekem is jól esett a csikorgó hidegben a séta. Nagyon szépen, figyelmesen jött velem. Aztán séta hazáig. A legelést persze nem hagytuk ki. Örült is neki. Élmény volt a lovon, napsütésben, havon lovagolni.

2017. január 11., szerda
Csendes, meghitt edzés Pogival a lovaspályán. A futószárazás gyakorlásával kezdtünk. A pár mm-es hó is elég, hogy bátrabban lépjen. Szépen szóra dolgozik. aztán felültem és kicsit a lovardai munkát gyakoroltuk. Finoman, engedelmesen reagált a segítségeimre. fordulat az eleje körül és hátraléptetés is szerepelt a palettán. Ezekben még nem rutinos, de pont ilyenkor figyelhető meg, hogy mennyire együttműködő a ló. Hiszti nélkül próbálta kitalálni, hogy mit akarok. Kellemes lovaglás volt.

2017. január 12., csütörtök
Közös terep Jocóval a friss havon. Gyönyörű táj, jó lovak, klassz társaság. Mi kell még?

2017. január 13., péntek

A búcsú napja. Pogi tényleg elkelt. Valóban az a kedves csaláveszi meg, akik pár napja már kipróbálták. 

Először csak eső esett, majd havas eső, aztán nagy pelyhekben szakadt a hó. Mire megérkezett a lószállító, már a hó foglyaivá váltunk. Ráadásul új ló is érkezett: Baba, a 8 éves fekete kanca. A két lovat nem akartam összeengedni, úgyhogy gyorsan villanypásztor zsinórokat húztam ki Pogi és Baba közé, hogy csak távolról haverkodhassanak. 

Aztán csendesedett a hóesés, megszűnt a közlekedési káosz. Pogi kedvesen beszállt a futóban, és már el is mentek. 

Nagyon jó ló volt, minden percét éveztem a közös munkának. Remélem új gazdáinak is sok örömet okoz majd!  

    További fejlemények: lásd Baba & Pogi  2017. májustól szeptemberig terjedő, fenti edzésnaplóját!

<<< Vissza a kezdőlapra

RIKÓ

2016 április 26., kedd
A mai napon egy nagyon szép, izmos, tűzött sárga, szép mosott sörénnyel, 3 év paint horse méncsikó érkezett hozzánk betanításra. Úgy néz ki, mint egy 5 éves, teljesen kifejlett fedezőmén. Gyönyörű. Nagyon emlékeztet Glórira, aki szintén paint horse volt, ugyanilyen színben, csak kanca. Nehezen szállt be az utánfutóba, de mire hozzánk ért, szépen leszáradt. Hamar birtokba vette a karámját. Pöttyi biztosítja a társaságot. Rikó nem bántotta, de azért játékosan folymatosan nyomult. Pöttyinek ez kicsit sok volt, hamar a bokrok közé menekült.

2016 április 27., szerda
Egész nap esik, sőt havas eső esik. Megismertettem vele a körkarámot. Szépen ment körbe. Féltem, hogy nem mutat majd tiszteletet, de gyönyörűen menekül előlem.

2016 április 28., csütörtök
Megismételtük a tegnapi elemeket a körkarámban, aztán megpróbáltam felnyergelni abban a bizalomban, hogy felülök rá mint más lovakra is normál körülmények között már az első napon.

Sajnos már a puha izzasztótól is rettegett.


A nyerget párszor sikerült rátennem, de keze lába remegett. Kapcsoltam, gyorsan felszaladtam egy voltige-hevederért, de attól is nagyon félt. Mikor az egyik hevedert beakasztottam, kitört a pánik.


Vadul bakolva  kitépte magát a kezemből, pár kör alatt lebontotta a körkarámot, majd elvágtatott. Szerencsére nem rontott be a kancákhoz, hanem hegyta magát megfogni. A hevedert levettem. Ezt a menetet elvesztettem.

2016 április 29., péntek
A körkarámban próbáltam újdonságokkal "elszórakoztatni". Ez által szerettem volna tekintélyt és bizalmat szerezni, agresszió nélkül. Először egy zörgő zacskóval felszerelt pálcával simogattam végig mindkét oldalról. Elég bizalmatlanul fogadta, különösen a heveder helyén, a hasán érzékeny, csiklandós. De azért lassan eltűrte. Ezután jött a sárga ponyva. Evvel is átsimogattam, majd próbáltam rávenni, hogy átmenjen rajta. Ez kb. 1 órámba telt, de megcsinálta lépésben, ügetésben vágtázva.
Ezután bálamadzagból raktam rá "hevedert". Félt, de azért nem vesztette el a fejét. Mikor ez ment, egy hajókötélből csináltam "hevedert", "szügyelőt" bálamadzagból, hogy ne csússzon a hasa alá.
Hát eddig jutottunk. Sikerült egyenlítenem.

2016 április 30., szombat
Reggel ügetve jött fel hozzám a bejárathoz üdvözölni. Később kergetőzve akartam rávenni, hogy jöjjön oda hozzám, ha hívom. Talán a főnök státuszomat sikerült erősítenem, Rikó pedig alaposan kivette részét a reggeli tornából, de nem csatlakozott hozzám a legelőn.
Pár órával később jött a hivatalos edzés a körkarámban. Átvettem vele, amiket tegnap tanultunk. A csörgős végű pálca simogatását tűrte a legrosszabbul. A sárga fóliával értük el a legnagyobb sikert. Úgy sétált át rajta, állt rá, mintha ez soha nem jelentett volna problémát, főleg nem tegnap. A "hevedereket" is jól tűrte. Itt a körkarámban gyönyörűen csatlakozott. Kísért, ahogy akartam ide-oda.
Este kivittem sétálni. Laza száron figyelmesen jött velem. Át a patakon, el a szürke marhák mellett. Végig rendíthetetlen nyugalommal és nagyon illedelmesen.
A búcsúzásnál vártam, hogy odajöjjön hozzám. Nem akart, messziről figyelt. Pöttyi odarohant hozzám és bezsebelt egy répadarabot. Ez Rikónak is megért egy próbát. Ő is odaballagott hozzám, hát ő is kapott egyet.

2016 május 2., hétfő
Délelőtt a körkarámban dolgoztunk. Azon kívül, hogy a fólián bátran ment keresztül, és hogy jól tűrte a kötél-"hevedert", nem sikerült vele előrelépnem. Még a puha izzasztót sem tűrte a hátán.
Este ki akartam vinni sétálni. Megpróbáltam felkantározni, de amint rájött, hogy miről van szó, fölényesen meglógott és a pónit kergette. Rájöttem, hogy délelőtt sem pusztán félelemből szegült ellen, hanem legénykedett velem. Kötőféket tettem rá, amit borjúkötéllel kombináltam, hogy ha hanyat vágná magát, sem tudja széttépni a kötőféket. Kikötöttem az egészségesebb almafához. Már a patatisztításnál teljes erővel belefeszült a kötélbe. De az nem engedett (minden recsegett, ropogott). 2-3 próbálkozás után bevette a zablát. Pont jókor, mert a karabinert már félig kiegyenesítette, de szerencsére nem jött rá, hogy szabadulhat.
Kivittem sétálni. Kicsit csődörösebb volt, mint tegnap előtt, de azért jót jártunk.
Visszaérkezés után újra a fához kötöttem. Petra lehozta a puha izzasztót és én finoman rátettem a hátára. Megint megfeszült párszor, de a sikerélmény elmaradt. Majd a fekete kötéllel a hátára kötöttem az izzasztót. Volt, hogy felágaskodott és "megtámadta" a fát, de semmi nem engedett. Mikor rájött, hogy nem  szabadul, lenyugodott. Levettem róla a felszerelést és elvezettem a fától.
Elég zúzos volt.

2016 május 3., kedd
Két zuhé között tudtunk pár percet dolgozni a körkarámban. Könnyű munka mellett döntöttem az előző napra tekintettel. Nem akarom túl feszíteni a húrt. Sokat dicsértem, csak olyan feladatokat kértem tőle, ami igazán könnyen ment neki. Persze azért finoman előre léptem vele. futószárazásnál kis köröket kértem tőle, hogy ne meneküljön el tőlem. Sok irányváltást csináltunk hogy érezze nálam van a kontroll. A "zörgő bot" segítségével gyakoroltuk a hátralépést, fordulatot az eleje körül, fordulatot a hátulja körül. Nagyon megörült, mikor a vártnál hamarabb szabadon engedtem. Ja, csak ennyi volt? Szinte láttam rajta a csodálkozást. Aztán az eső is szakadt tovább.

2016 május 4., szerda
Meglátogatott minket Rikó gazdája. Bemutattuk, hogy meddig jutottunk. Rikó nyugodtan, méltóságteljesen dolgozott. Megbeszéltük, hogy nem kell sietnem, nem szorít az idő. Lépésről lépésre haladhatok nem kell kipréselnem az eredményt.

2016 május 6., péntek
Itthon volt látogatóba Szandi. Hozzánk is bekukkantott, ezt rögtön felhaszn&aac